Kérdés

Kedves olvasóim!
Bár még nagyon az elején vagyunk, kezdek kifogyni az ötletekből.:( Nem tudom elképzelni, hogy még mi történhetne egy 13 éves vámpír lánnyal. A gépemen már megírtam a történetet egészen a 15. fejezetig, lassan felrakom őket. De támadt egy ötletem!:D Arra gondoltam, hogy leírnám Lana életét a Twilight saga könyvekben. A lényeg nem változna, ugyanúgy Edward beleszeretne Bellába, lenne benne Jacob, stb. Csak mindebbe beleépíteném Lanát, leírnám az ő szemszögéből és ő is ott lenne a különböző jelenetekben. Aztán -amit már iszonyúan várok- Lana szerelmes lenne egy nagyon különleges fiúba. A kérdés az, hogy mindez érdekelne-e titeket?

10. Fejezet

10. Fejezet: A tábor

Lana szemszöge:

 A buszon ülök és éppen egy baseball táborba tartok.

Egy ideig a tenger mellett utazunk. Ködös idő van. Már a vizet sem látom. Útközben beszélgetünk a barátnőmmel, Amy-vel, így gyorsan elszáll az idő. Olyan egy órai utazás után megáll a busz. Kinézek, egy nagy faházat látok, megérkeztünk. Leszállunk és bevezetnek minket a szállásunkra. Két szoba van egymás mellett, az egyik az öt lányé, a másik a hat fiúé. Egész tágas a szobánk. 3 emeletes ágy van benne. A bejárattól jobbra az egyik ágy, balra egy szekrény. A szekrény mögött a másik ágy, tőle jobbra még egy szekrény, és a harmadik ágy. Az ajtóval szemben helyezkedik el a tv.
 Van egy külön faháza Alice-nek és Jaspernek és az edzőnek is. Mindenki folyton a tesóimról kérdezget. Elmondom nekik, hogy örökbe fogadtak minket, és hogy Alice és Jasper egy pár. Örülnek neki, hogy ők jöttek. Megismertetik velünk a programokat, majd elmegyünk edzeni. Ez a következő képpen történik: két sor van, az egyik sor dobja a labdát, a másik pedig elüti. A doboknál Alice segédkezik (figyel, hogy mindenki jól dobjon) az ütőknél pedig Jasper. Hallom, amint jön:
- Följebb a kezed Will! Erősebben Lisa! Figyelj a labdára, Anthony!
Aztán odaér hozzám.
- Jasper edző! Esetleg följebb a kezem, vagy erősebben? – ugratom
- Csak ne üss túl nagyot! – mondja, majd lehúzza a sapkám, úgy, hogy ne lássak.
Aztán csere van. Most én dobok. Alice idejön:
- Ki ez a fiú? – kérdezi, és közben úgy csinál, mintha segítene dobni (a látszat kedvéért)
- Az edzőtársam, Alex. Helyes mi? – válaszolok
- Téged, tényleg egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni. –mondja mosolyogva, majd tovább megy. Az edzésnek vége. Elmegyünk enni. Valamennyit eszem, de a vérnek sokkal jobb az íze. Aztán szabadidő következik. Alice átjön hozzánk és nagyon jól szórakozunk, beszélgetünk. Mielőtt kimegy, figyelmeztet, hogy a fiúk este össze akarnak fogkrémezni minket. Elhatározom, hogy a többi lánynak nem szólok, majd én elintézem. Kicsit pingpongozunk a lányokkal. Amikor bemegyek, agy cetlit találok az ágyamon. 1-kor találkozzunk a focipályán, Alex. 2 perc múlva egy, elindulok. Jasper az ajtóban vár rám.
- Megtaláltad? – kérdezi
- Meg. – válaszolok
- Szólni akar, hogy a fiúk mire készülnek.
- Köszi. Mennem kell.
- Várj, Lana! Szerelmes beléd.
- Mehetek?
- Nem a legjobb ötlet vele barátkoznod.
- Ha találsz egy 13 éves vámpírfiút, akinek tetszem, akkor szólj. Jasper most komolyan, neked ott van Alice. Nekem nincs senkim, nem akarok hozzámenni feleségül, csak egy kicsit hagy élvezzem a kamasz életet.
- Na, jó. De ne menjetek túl messzire, mert leszedem a fejét.
- Jasper! 13 éves vagyok! Sőt, még annyi sem! És most ha megbocsátasz, és akkor is, ha nem, mennem kell. Kezdesz olyan lenni, mint Edward.
Ekkor Alice megjelenik:
- Jasper, megmondtam, hogy hagyd békén! – mondja
Ott hagyom őket, mert már sietnem kell. Elmegyek a focipályára, és ott vár Alex.
- Szia, Lana! Reméltem, hogy megtalálod. Csak szólni akartam, hogy a fiúk este be akarnak kenni titeket fogkrémmel.
- Köszi, Alex! Nagyon rendes, hogy szólsz. Másnak, ne mondd kitaláltam valamit!
Beszélgetünk, nagyon jó vele dumálni, aztán mennünk kell kirándulni.
Nem sokára este lesz. A lányok már alszanak. Én fönt vagyok az emeletes ágyon, egy tubus fogkrémmel a kezemben. A fiúk közelednek. Halkan bejönnek, bár hála éles hallásomnak, én még így is hallom őket. Hárman vannak: Ben, Anthony és Len. Will, Lewis és Alex nem jöttek.
Ben éppen készülne összefogkrémezni Amy-t, mikor én föntről a hajára nyomom majdnem az egész tubust. Elkezd kiabálni.
- Te hülye, még felébred az edző! – suttogja Tony
S valóban erre az egész tábor felébred: a lányok, Alexék, az edző és Jasperék is (persze ők nem is aludtak).
- Mi csináltok ti itt? – mérgelődik Andy
Mindenki kimegy. Elmondunk neki mindent.
- Szóval a lányok, Alex, Lewis és Will aludtak. Ben, Anthony és Len pedig idejöttek, hogy bekenjék fogkrémmel a lányokat. A három fiú: mostantól ti takarítjátok az baseball cuccokat, és pakoltok el evés után! Az egész héten! Lana, te pedig: ha még egyszer előfordul, hogy fogkrémet nyomsz annak a fejére, aki készül összefogkrémezni téged, akkor csatlakozhatsz a fiúkhoz. – fejezi be Andy
Ezen az utolsó mondaton, mindenki elmosolyodott (kivéve a három fiút) mert látszott az edzőn, hogy egyáltalán nem mérges rám, sőt még szórakoztatónak is találja a „bosszúmat”.
- Menj csak aludni Andy, majd mi elintézzük. – mondja Alice
Amíg az Andy bent van, Jasperék mérgesen néznek rám, de amint kimegy, gratulálnak.
- Ben, te menj el hajat mosni, a többiek pedig nyomás aludni. Kivéve Alex-et és Lanát. – szól Jasper.
Odamegyünk hozzá.
- Alex, te tudtad mire készülnek a fiúk?- kérdezi
- Igen. - válaszolja Alex
- Bár az edző nem adott bűnetetést, neked is Lanának minden délután össze kell szedjétek a labdákat. Az egész pályáról, egész héten. Mehettek aludni.
Alex elköszön és fölmegy.
- Köszi Jasper. Ezzel jóvátetted a beszélgetésünket.
- Nincs mit.
Elmegyek aludni és alig várom a következő napot.

9. fejezet

9. Fejezet: Az ötlet

Lana szemszöge:

Miután legyőztük a vámpírokat, akik rám vadásztak nem történt semmi különös egészen a mai napig.

Edzésen kapunk egy lapot. Egy hét múlva baseballtábor lesz nem messze innen.  Egy hetes. Faházakban szállásolnak el minket napi 3 étkezés, stb. és nem is drága, bár tudom, hogy ez nem nagyon számít. Milyen jó lenne elmenni: edzenénk, szórakoznánk. Szuper lenne a srácokkal edzésen kívül is találkozni. Megkérdezem Carlisle-t. Megjön Jasper és Alice. Beszállok a kocsiba:
- Sziasztok! – köszönök
- Szia! – válaszolják.
- Muti azt a lapot. – mondja Alice
Odaadom neki.
- Carlisle csak úgy megy bele, ha valaki elkísér. - szól Alice
- Hát persze! Ott van a lapon, hogy lehet jönni kísérőnek. Ki lenne az? – kérdezem
- Jasper és én.
- Szuper! De rá kell vennetek az edzőmet. Meg persze Carlisle-al is meg kell beszélni.
- Az edzőt elintézzük, de Carlisle-al neked kell beszélned.
- Ok. Képzelem mit fog szólni az edző, de csak felnőtt kísérő jöhet, nem?
- Mi már felnőttek vagyunk.
Alice rám kacsint.
Aztán hazaérünk.
- Anya, apa beszélhetnénk? – kérdezem
Oda ülnek velem szembe.
- Persze, kicsim. Mi a baj? – kérdi Esme
- Semmi. Csak szeretnék elmenni ebbe a táborba. – mondom és odaadom a lapot
- Egy hétig egyedül. Nem jó ötlet. – mondja Carlisle
- Arra gondoltam, hogy elkísérhetne Alice és Jasper. Minden programon ott lennének, mint segítő, így szemmel tudnának tartani. Bízzatok bennem. Előtte elmennék vadászni, és ha kell megkérnem Alice-t, vagy Jaspert, hogy vigyen el.
- Hát nem is tudom.
- Én nagyon jól elvagyok a testvéreimmel, de szeretnék barátokat. Velem egykorú barátokat. Amíg még lehet.
- Jól tenne neki egy hét emberekkel. Felkészítené az iskolára. – szól Esme
- Hallgatsz az edződre, és Alice-re és Jasperre is? És nem okozol felfordulást? – kérdezi Carlisle
- Igen, igen, de az utolsót nem tudom garantálni. Jó megpróbálom.
- Akkor holnapután beszélek az edződdel. Alice és Jasper benne van?
- Igen. Köszönöm! Fergeteges lesz.
Holnapután az edzésre eljön Carlisle, Jasper és Alice.
- Jó napot, Carlisle Cullen vagyok, Lana apja. – mutatkozik be Carlisle
- Jó napot, Andy Taylor. – válaszol az edzőm és kezet fognak
- Jó napot. – köszön Alice és Jasper
- Sziasztok.
- Szeretnénk jelentkezni erre a táborba. – mondja Carlisle
- Rendben, akkor felírom: Lana Cullen. Itt egy lap, minden adat rajta van.
- Köszönöm.
Lerendezik a pénzt, stb.
- Mi pedig szeretnénk kísérőnek jönni. – szól Alice
- Nem vagytok ti túl fiatalok? – válaszol Andy
- Elmúltunk 18 évesek. Van tapasztalatunk a baseballhoz, és a gyerekekkel is jól bánunk.
Alice rámosolyog az edzőmre, ennek melyik férfi ne tudna ellenállni. Ráadásul még Jasper is besegít neki.
- Ö, Jó. Jó, rendben, legalább ti bírni fogjátok a kölykökkel. Tessék, ezen rajta van a program és minden részlet. Egy külön házban lesztek.
- Köszönjük! – búcsúzik Alice
Eljövünk és beszállunk a kocsiba.
- Ezt nekem is el kell sajátítanom. – mondom
- Látod, beleegyezett. – jelenti ki Alice
- Biztos, hogy egy egész héten át gyerekekre akartok felügyelni?
- Ez nekünk is nyaralás lesz.
- Értem. Milyen idő lesz?
- Egész héten borús lesz az idő, de hideg nem lesz. Meleg napok is várhatók.
Alice pontosabb, mint bármelyik meteorológus. Már alig várom a tábort. Napi két edzés lesz, ezen kívül sok meccs, és különböző programok. Egész héten nem történik semmi különös. Vasárnap este bepakolok, elmegyünk vadászni, másnap elbúcsúzok mindenkitől. Elindulunk. Carlisle elvisz minket a találkozóhelyig. Ott kiszállunk a kocsiból. Egy nagy busszal fogunk utazni. Felszállunk rá. Az egyik barátnőm mellé ülök:
- Szia, Amy. – köszönök
- Szia, Lana! Ők a te tesóid? – kérdezi, miközben a két sorral előttünk ülő Alice-re és Jasperre mutat (ők a másik sorban vannak).
- Igen.
- Írtó helyesek. Főleg a fiú.
- Ne álmodozz, ők egy együtt vannak.
- Mi? De testvérek.
- Vér szerint nem. Örökbe fogadták őket, ahogy engem is és a többi tesómat.
- Tényleg? Hány tesód van?
- Összesen öt. Ők Alice és Jasper. Aztán ott van még Rosalie, Emmett ők is egy pár és Edward. Nem ismered a Cullen családot?
- Hűha. Sokan vagytok. Nem, nemrég költöztünk ide. Mennyi idősek a szüleid?
- Hát, olyan 30 körül vannak.
Nem merek kevesebbet mondani, pedig azért Esméék fiatalabbnak néznek ki.
- És a többiek hány évesek? Mármint a testvéreid?
- Hát, akkorák, mint Jasperék.
Ekkor elsétál mellettünk az egyik csapattársam, Alex. Magas, izmos, barnás szőke a haja és vakítóan világoskék a szeme.
- Sziasztok lányok! – köszön, majd rám kacsint.
- Szia! – mondjuk
Elmegy.
- Te is láttad, hogy rád kacsintott? – kérdezi Amy
- Igen.
- Szerintem, bejössz neki.
Ekkor Jasper kérdően rám néz. Alice halkan ezt mondja:
- Helyes!
- Alice, ne biztasd!- válaszol Jasper
Így van miről beszélgessünk Amy-vel egész úton. Egyre tutibbnak ígérkezik ez a tábor.

8. fejezet

8. Fejezet: a csata

Lana szemszöge:

Egy vámpír vadászik rám. Az első találkozást –hála Edwardnak- túléltem, de holnap újra eljön.

- Miért jönne ide, ha tudja, hogy nyolcan vagyunk ellene. – kérdezi Carlisle miközben fel-le járkál a nappaliban.
- Nem tudom. Elhatározta, hogy idejön. Van valami rejtett szándéka, amit nem látok. – feleli Alice

- Itt még nem járt. Amint ideér, megérzi a szagunkat és akkor talán visszafordul. – mondja Esme
- Lehet, hogy fel akarja térképezni a terepet és később támad. – gondolkodik Jasper
- Nem, az a szándéka, hogy most támadja meg Lanát. – szól Alice
- Mi oka lenne rá, mikor tudja, hogy Edwardék értesítenek minket a támadásról. Ezen túl nem tűnhet fel úgy, mint egy barátságos idegen. - tűnődik Rosalie
- De azt nem tudja, hogy tudjuk, mire készül. – jelenti ki Edward
- Jöjjön csak, elintézzük. – örvendezik Emmett
- Kell lennie valami oknak, az nem lehet, hogy nem számol velünk. – mondja Carlisle
- Tegyük fel, hogy van esze. Mikor nem kell aggódnia miattatok? – kérdem
- Akkor, ha nem vagyunk itthon. – reagál Edward
- Vagy, ha nincs egyedül. Ha hoz valakiket, akik lefoglalnak minket. – válaszol Jasper
- Jó ötlet volt Lana! Már csak azt kell kitalálnunk, helyes-e az elméletünk. – dicsér meg Edward
- Alice, koncentrálj erre. Hátha látsz valamit. – tanácsolja Jasper
Alice-nek estefelé még van egy látomása, összesen négyen vannak. Amíg én alszom, a többiek gyakorolnak. Az ellenség terve a következő: Szét akarnak minket választani. Három elfut, különböző irányokba az első után Emmett és Rosalie megy, a második után Carlisle és Alice, a harmadik után Edward és Esme. Így az első csapatba lesz erő, a másodikba Alice látomásai fognak minket segíteni, míg a harmadikba Edward gondolatolvasó képessége. Jasper pedig velem marad. A többiek, amint elintézték az ellenségüket, visszajönnek hozzánk. Ez az egyetlen ésszerű terv, mert nem hagyhatjuk meglógni őket. Annyi előnyünk van, hogy ők nem tudnak a képességeinkről.
Alig birok elaludni. Mi lesz, ha valaki megsérül? A többiek csak azt mondják: mi többen vagyunk, ne aggódj. De Jasper mellől ne mozdulj! Sikerül elaludnom egy rövid időre és a délelőttöt is túlélem valahogy. Aztán itt az idő:
- Erre tartanak!- mondja Alice
Kimegyünk a ház elé és körbefognak. Előttem Alice és Carlisle, mögöttem Jasper, jobbra Rosalie és Emmett, balra Esme és Edward. És akkor kilép egy vámpír az erdőből. Még sohasem láttam: alacsony, de nagyon izmos. Barna rövid haja van, a szeme vörösen izzik.
- Ez a mi területünk. És a lány a védelmünk alatt áll! – mondja határozottan Carlisle
Az idegen végig néz a családomon, majd hirtelen el kezd futni. Emmett és Rosalie egyből utána szaladnak. Jön a következő, ő egyből el kezd az ellenkező irányba rohanni. Neki is vörös szeme van. Alice- ék a nyomába erednek. A harmadik is feltűnik. Magas, kevésbé izmos, mint a legelső. Fekete hosszú hajú férfi. Rám néz vörös szemeivel és megszólal:
- Egy ilyen kis vakarcsért van ez a felhajtás! Nem baj, legalább kiirtjuk ezt a klánt.
Iszonyúan mérges leszek. Morgás tör elő a mellkasomból és készülnék ráugrani erre a szörnyetegre, de Jasper és Edward nem enged. Meghallom Edward gondolatát: Csak próbál elcsalni tőlünk Lana, maradj nyugton. Látva, hogy nem megyek oda hozzá, elkezd menekülni. Egy harmadik irányba. Egyedül maradok Jasperrel. A támadóm is megérkezik. Ugyan olyan, mint amilyennek legutóbb láttam, azonban most elégedett mosoly ül az arcán. Hozzám szól:
- Na Lana, milyen érzés, hogy a családod miattad fog meghalni? S akkor védtelen leszel. Egytől egyig kiirtjuk az összeset.
- Nyugi, ugyanazzal próbálkozik, mint az előző!- mondja Jasper
Ekkor elkezd felénk futni az ellenség. Jasper szól, hogy maradjak itt, majd ráugrik. Verekszenek, de én megint nem tudok mozdulni. Valami megint nem enged. Ugyan az, mint legutóbb. Biztos ez a képessége. S ekkor mintha Jasper is lefagyna, és én nem tudok neki segíteni. Lehet, hogy a többiek már meghaltak miattam, és most Jasperrel is végez. Nem! Nem hagyhatom! Gyerünk Lana, te tudsz a képességekkel szórakozni! Koncentrálok, és ekkor végre tudok mozogni. Ekkor a támadóm az utolsó csapást mérné Jasperre, mikor a szemébe nézek. Koncentrálok, az ellenségem hirtelen nem tud mozogni! Sikerült! Jasper végez vele. Széttépi, majd elégeti. Próbálok nem oda nézni, de hallom. Odajön hozzám és megölel:
- Jól vagy?- kérdezi
- Igen, és te? – kérdem
- Én is.
- A többiek?
- Nyugi, már errefelé tartanak. Mindenki.
- De jó.
- Ezt te csináltad?
- Azt, hogy a saját képességét használtam ez ellen a szörnyeteg ellen?

- Igen, te csináltad.
És tényleg megérkezik mindenki sértetlenül. Senkin még csak egy karcolás sincs. Alice és Jasper egyből egymás nyakába ugranak. A többiek odajönnek és megölelnek, én mindenkinek megköszönöm, hogy megtették ezt értem. Aztán elindulunk hazafelé. Még utoljára hátrapillantok az égő holttestre.

7. fejezet

7. Fejezet: A vita

Lana szemszöge:

Egy vámpír vadászik rám. Éppen baseballedzésen vagyok, amikor a labda az erdőbe repül (oda ütötték). Mikor felveszem, két fekete szempár jelenik meg előttem.

Hirtelen lefagyok. Azok a szemek, biztos vagyok benne, hogy még kísérteni fognak, persze ha túlélem. Túlélés. Futnom kell. De már késő. Hozzávág egy fához. Ekkor látom csak igazán a támadómat: magas fekete hajú férfi. A ruhája szakadt. Szemei feketék az éhségtől. A következő pillanatban utolér a fájdalom. A kezemre estem, de legalább nem vérzik. Még lehet egy csekély esélyem a menekülésre. Ekkor felkap. Elrúgom magamtól, próbálok futni, de erre csak még dühösebb lesz. Hátulról megragad és megint egy fához dob. Közeledik. Nem bírok mozdulni, valami nem enged. Éppen rám ugrik. Behunyom a szemem. Mikor kinyitom egy ismerős alak áll előttem. Edward! És még élek.
- Ne mozdulj! – mondja
A támadóm elkezd menekülni, majd eltűnik. Edward egy pillanatra hezitál, hogy utána fusson-e. De úgy dönt, hogy nem kergeti. Felkap, és a kocsihoz fut velem.
- Elment? – kérdezem
- Igen, de visszajön. Hogy lehettél ennyire bolond?! Tudod, hogy vadászik rád, erre te bemész az erdőbe. Egyedül!

- De honnan kellett volna tudnom, hogy ott van? Azt mondtátok, hogy a ház környékén találkozhatok vele.
- Meg mondtam, hogy vadászik rád! Egy pillanatra sem lehet téged egyedül hagyni. Nincs több edzés, befejezted!
- Egyáltalán hova viszel?
- Carlisle-hoz a kórházba.
- Semmi bajom sincs, vigyél haza!
- Megsérült a csuklód.
Nem vitatkozok vele, így is-úgyis bevisz a kórházba.

Carlisle szemszöge:

Éppen várom a következő betegemet, mikor megérzem Lana és Edward szagát. Erre tartanak. Megszólal egy nővér:
- Úgy hallom jönnek a gyerekei Dr. Cullen.
Ekkor meglátom a folyosó végén őket.
- Hagyjál már békén! Nem vagy az apám! – mondja mérgesen Lana Edwardnak

- Te teljesen megbolondultál! Ha egy perccel később jövök, már nem élnél! – szól
Edward
- Gyerekek, halkabban! Gyertek be! – szólok rájuk
- Mi történt? – kérdezem
- Lana bement az erdőbe, ok nélkül és megtámadta a vámpír. – feleli Edward
- Nem csak úgy mentem, a labdát oda ütötték. – vág vissza Lana
- Megmondtam, hogy ne menj egyedük sehová!
- Gyerekek! Edward, hívd fel Esmét, hogy tudja, hol vagytok! Lana addig megnézem a csuklódat.
Edward kimegy. Elkezdem megvizsgálni Lana kezét.
- Szóval mi történt? – kérdem
- Elindultam a labdáért az erdőbe. Aztán egyszer csak rám támadt egy vámpír. Az utolsó pillanatban Edward ott termett, a támadóm viszont elmenekült.
- Edwardnak igaza van. Nagy felelőtlenség volt egyedül bemenned az erdőbe. Többet ne csinálj ilyet, jó?
- Rendben. Csak Edward egyből nekem ugrott.
- Ez azért van, mert szeret téged és aggódik érted.
- Jó, értem.
- A csuklódat egyszerűen pihentesd, semmi komolyabb baja nincs.
- Jó, köszönöm apa.
Mondja, majd megölel.
- Délután, miután hazaértem megbeszéljük a részleteket, és hogy mit csináljunk. Szia Lana!
- Szia, délután találkozunk.

Lana szemszöge:

Miután kijövök apától, megölelem Edwardot:
- Bocsánat Edward, többet nem csinálok ilyet. Szeretlek.
- Én is. Menjünk haza!

Beülünk a kocsiba. Esme telefonál. Megnyugtatom, hogy nincs semmi bajom, és neki is megígérem, hogy nem megyek mostantól sehova, ahol veszély leselkedhet rám.
Az út további részén nem történik semmi. Hazaérünk.

- Soha, de soha többet ne hozd ránk így a frászt! – mondja Alice és a nyakamba ugrik
- Jó megígérem, hogy tényleg soha többet nem megyek el szó nélkül. Amíg vadászik rám ez a vámpír. De nem kéne utána menni?
- Megvárjuk, még Carlisle hazaér. Úgy sem megy messzire. Nem adja föl. Meg akarja várni, még újra egyedül leszel, vagy megtámad itthon. – mondja Edward
Ekkor Alice-nek újabb látomása van. Megszólal:
- Elhatározta, hogy idejön. Holnap délben itt lesz.
Este egyeztetünk Carlisle-al is. Felkészülten fogjuk várni.

6. fejezet

6. Fejezet: A probléma

Lana szemszöge:

Mióta baseballoztunk, Jasper beíratott engem baseballra. Persze visszafogom magam, nehogy túl nagyot üssek. Most is éppen hazafelé tartunk.

Jasper vezet, Alice pedig mellette ül, fogják egymás kezét. Nagyon szeretik egymást, érzem, meg látszik is. A félkezes vezetés veszélyes lenne, ha nem éppen Jasper ülne a volán mögött, de ő ül, így semmi gond sincs.
- Jó volt? – kérdezi Jasper
- Igen, de a mi baseball meccsünk nyomába sem érhet. – válaszolok
Jasper elmosolyodik. De ekkor hirtelen Alice-re néz. Alice-nek látomása van, üresen maga elé bámul. Látom, amint magához tér, s ekkor idegesen Jasper-re pillant. Nem sokára félreállunk.
- Maradj a kocsiban! – mondja Jasper
Most eszem ágában sincs ellenszegüli annak, amit a bátyám mondott, pedig máskor szívesen megtenném. Kiszállnak, és kicsit távolabb mennek. Alice gyorsan elhadarja Jasper-nek – gondolom – amit látott. Mikor befejezi aggódóan mindketten rám néznek. Semmi kétség, Alice-nek rólam volt látomása, és olyan, ami aggodalomra ad okot.

Mikor beülnek, eltűnik az a kellemes légkör, ami eddig volt a kocsiban. Hamarosan hazaérkezünk. Alice előreszalad Jasper pedig a következőt mondja:
- Gyere Lana, dobálgassunk egy kicsit.

Messzebb megyünk, annyira, hogy ne hallhassam, azt, amiről bent beszélnek. El kezdjük dobálni a labdát. Ekkor megszólalok:

- Figyelj, Jasper! Nem vagyok hülye. Tudom, hogy Alice-nek velem kapcsolatos volt a látomása és most éppen azt beszélik meg bent a többiek, még te megpróbálsz lefoglalni. El mondod mit látott, vagy be kell menjek?
- Addig úgy sem hagysz békén, amíg nem mondom el igaz?
- Igaz.
- Jó. Alice látta, hogy közeledik egy vámpír.
- Igen, de akkor én miért nem hallhatom a megbeszélést, és miért néztetek rám „úgy”?
- Csak egyszerűen féltünk, mert rád veszélyesebb. Szóval, majd felügyelnünk kell téged.
- Rosszul hazudsz Jasper, vagy nem mondod el a teljes igazságot, de EGYELŐRE beérem ennyivel.

Ekkor Edward megjelenik az ajtóban és behív minket. Mindenki ott van a nappaliban.
Leülök Esme mellé. Carlisle megszólal:
- Alice látta, hogy egy idegen vámpír közeledik, szóval most már jobban kell vigyáznunk. Nem mehetsz ki egyedül a kertbe, és ki kell hagynod néhány edzést. Mindig maradj valamelyikünk közelében, és ne tűnj el.
- Miért kell ezt ennyire komolyan venni? Nagyon sok vámpírral találkoztam már és semmi bajom nem lett.
- De ez most sokkal veszélyesebb. Ez egy nagyon elvadult vámpír és neked van véred. Nem szeretnénk, hogy te legyél az áldozata.
- De miért pont én lennék?
- Erre felé tart, így találkozhatsz vele.
- Szóval, akkor most 24 órás felügyelet alatt leszek?
- Igen, így is mondhatjuk.
- Akkor én most felmegyek a szobámba, és megígérem, hogy nem fogok kiugrani az ablakon.
Elindulok fel a szobámba. Két perc múlva hallom, hogy Edward kopog.
- Gyere. – mondom
- Figyelj, Lana! Ez most nem játék, az életed foroghat kockán.
- Miért? Nem hiszem, hogy pont én kellenék neki. Elég rossz íze lehet a véremnek.
- Carlisle ezt nem mondta el, mert nem akart megijeszteni. De amíg ezt nem tudod, addig úgy sem fogod komolyan venni. Ez a vámpír rád vadászik.
- Rám? De hogyan?
- Megérezte a szagod a tisztáson, ahol baseballoztunk. Elhatározta, hogy megkeres.
- De miért én kellek neki?
- A te véred szagának különleges az aromája, őt ez vonzza.
- Értem. Nyugodtan elmondhatta volna, így legalább tisztábban látom a dolgokat. Egy vámpír meg akar ölni.
- Megijedtél?
- Nem. Mi megöljünk?
- Ha nem hagy békén, akkor kénytelenek leszünk.
- Gondolom ennek Emmett nagyon örül.
- Igen. De most már felfogtad, hogy veszélyben vagy, ugye?
- Teljes mértékben.
- Ma én vigyázok rád. Vedd elő a tankönyveidet.
- Ezt bezzeg nem úszom meg, igaz? De baseball-ra nem járhatok. És hogyha odavinnél, és értem jönnél? Annyi ember között úgy sem merne megtámadni.
- Elég kockázatos.
- Kérlek! Még csak most kezdtem el.
- De a csapattal maradsz egész végig?
- Elejétől a végéig, de akkor mindig előbb gyere értem, hogy ne maradjak egyedül.
- Jó. Rávettél.
- Szuper, Köszönöm Edward!
Hétvégén nem volt edzés. Hétfőn és szerdán semmi sem történt. Ma péntek van. Éppen az edzés vége előtt vagyunk 10 perccel, Edward bármikor megérkezhet. Az egyik csapattársam elüti messzire a labdát.
- Majd én érte megyek! – mondom
El is indulok. A pályától nem messze van egy erdő. Erre felé ment a labda. Bemegyek, sehol sem látom. Beljebb kutatok, annyira, hogy a kiutat már nem is látom. Mindegy, majd valahogy visszatalálok. Mintha valami kerek lenne ott távolabb. Igen, az a labda! Odaszaladok és felveszem. Éppen indulok vissza, amikor valami neszt hallok. Idegen vámpírnak érzem a szagát. Megfordulok. Két fekete szempár tébolyultan rám bámul.