Breaking Dawn

Mindjárt nálunk is játsszák a Breaking Dawn-t ! Itt egy kis ízelítő Lana életéből ebben a könyvben.

Részlet a Breaking Dawn-ból

Lana szemszöge:

- Jó, akkor elmesélek mindent, amit csak tudok a szüleimről. – kezdek bele. - Elég homályosak az emlékeim. Anyukámat egyszer láttam, mikor megszülettem. Nem volt vámpír, de mégis gyönyörű volt. Csokoládé barna haját göndör hullámok díszítették. Még utolsó erejével rám mosolygott, majd meghalt. Nagyon fiatalon. Egyedül a kék szemeit örököltem. Ami apámat illeti, a mai napig mérges vagyok rá, amiért nem mentette meg anyát. Rá viszont pontosan emlékszem. Magas, vékony, izmos. Nem annyira, mint, Emmett, hanem mint Jasper. Jóképű, mint minden vámpír és szőke. Sajnos inkább rá hasonlítok. A szeme aranybarna. Elmondta, mi vagyok, és mit csináljak, hogy ne legyek feltűnő. Árvaházakban nőttem fel, csak egyikről a másikra vándoroltam. Mikor már nagyobb voltam újra meglátogatott. Ekkor már vörösen izzott a szeme. Elvitt egy másik vámpírhoz, aki gondomat viselte. Felszínes volta kapcsolatunk, de legalább nem az utcán bolyongtam. Egyik nap Mary, (így hívták) nem jött haza. Nem tudom, mi történt. Végül is útra keltem. Ekkor tanultam meg, hogy nem minden vámpír kedves. Szerencsésen megúsztam egy kisebb sérüléssel. És ezután találkoztam az igazi családommal. Innentől meg tudjátok. Minden esetre elsajátítottam egy, s mást miközben egyedül éltem.
Odadobom Emmett-nek a kocsi kulcsát. Ő pedig csodálkozik, hogy került hozzám.
- Mindig csak annyit loptam, amennyire szükségem volt. És olyanoktól, akiknek fel sem tűnt, ha eltűnik a pénztárcájukból valami. Ezt eddig nem mondtam el, mert nem akartam Emmett-nek okot adni arra, hogy valamivel piszkáljon. De amíg nálam vannak a kulcsai...
Kicsit elszomorodok, jó lett volna, ha anyukám életben marad, és nem hal meg miattam. Felnézek. Meglátom őt, ahogy rám mosolyog. Ekkor minden szomorúságom elszáll.

Lana itt már együtt van azzal a bizonyos fiúval. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! ;)

17. fejezet

17. Fejezet: A játék

Lana szemszöge:

Bella itt van nálunk. Most éppen Edward szobájában beszélgetnek. Én az ablakban ülök, ha valaki meglátna, tuti frászt kapna. Nézem, ahogy kint esik az eső. Az esőcseppek halkan koppannak az aszfalton. Minden egyes csepp hangját hallom. Mindig is szerettem a borús időt. Nem tudom, hogy azért-e, mert vámpír vagyok. Gondolataimból Alice kopogtatása rángat ki. Gyorsan leugrok az ágyamra.
- Gyertek.
- Lana, ezerszer elmondtuk, hogy ne ülj az ablakban, mert kieshetsz. – mondja Jasper
- De, mégis honnan? Alice! De feltételezem most nem ezért jöttetek.
Alice tudomást sem véve az előbb történtekről megszólal:
- Ma vihar lesz!
- Szuper, már alig vártam, hogy újra játszhassunk! Milyen idő lesz? De ugye Bella is jön?
Eközben már a szekrényemben matatok és keresem a baseball cuccomat.
- Nem fog esni az eső, de hideg lesz. A fönti fiókban keresd. – feleli Alice
- Köszi.
Már repülnek is ki a ruhák a szekrényemből. Jasperék elmenekülnek, nehogy esetleg eltaláljam őket a baseball ütővel. Előkészítem az öltözéket: baseball sapka, meleg dzseki, hosszú zokni, stb.
Beülünk a kocsiba és indulunk. A szokásos mezőkre megyünk. Kíváncsi vagyok Bella mit fog szólni a játékunkhoz, az biztos, hogy ennél izgalmasabb meccs nincs a világon. Megérkezünk. Edwardék még nincsenek itt. Apa kijelöli a pályát, anya, Rose és Emmett pedig egy sziklanyúlványon ülnek.
- Alice, Jasper, dobálgatunk egy kicsit? – kérdezem őket
- Igen.
Jó messzire megállunk egymástól, és elkezdjük dobálni a labdát.
- Kicsit magasabbra emeld a kezed Lana. – mondja Jasper
- A tábornak már rég vége van Jasper edző. – felelem, de ezért megfogadom a tanácsát
Ekkor valami fura nevetésszerű hangot hallunk.
- Ez Edward? – érdeklődök

- Valószínűleg. – feleli Alice
- Igen, csak ő képes ilyen hangot kiadni, meg esetleg Emmett. – fűzöm hozzá
Edwardék megérkeznek. Esme és Emmett odamegy hozzájuk, Rose pedig még mindig nem hajlandó Bella közelében lenni. Én is odaszaladok.
- Téged hallottunk az előbb, Edward? – kérdezi Esme
- Mintha egy medve fuldokolt volna-vigyorog Emmett
- Bagoly mondja verébnek. – mondom
- Te kis – Emmett természetesen elkezd kergetni
- Muszáj Bella előtt is ezt csinálnod? – ingerlem
- Csak kapjalak el.
Kinyújtom rá a nyelvem.

- Idő van. - jelenti be Alice
Emmett visszamegy Belláékhoz, én pedig elfoglalom a helyemet, a többiek is ezt teszik. Edwardékkal vagyok. Alice dob, Emmett pedig üt. Ütne, ha eltalálta volna a labdát.
- Béna! – kiáltom
- Szerintem ne ingereld. – mondja Edward és rohan a labdáért. Mikor kijön az erdőből szélesen vigyorog. Hiába, ő a leggyorsabb. A meccs folytatódik. Jasper összeütközik apával, Bella pedig megijed. Edward kiesik és odamegy Bellához. Beszélgetnek, de csak egy pillanatra nézek oda, mert most én ütök. Aztán az izgalmas játék folytatódik, hazafutásunk is van. Carlisle messzire elüt egy labdát, amikor Alice felszisszen, Edward gondterhelt arcából ítélve, valami nincs rendben.
- Mi történt, Alice? – Esme hangja megfeszül
- Nem tudom megmondani... Nem láttam tisztán. – suttogja Alice

Mindenki odamegy hozzá.
- Mi a baj, Alice? – kérdezi apa nyugodtan
- Gyorsabban haladnak, mint hittem. Most látom, hogy rosszul mértem fel a távolságot- mormolja. Ekkor leesik a tantusz. Az idegen vámpírok. Pont most, amikor Bella is itt van.
Jasper védelmezően Alice fölé hajol.
- Mi változott? – kérdezi

- Meghallották, hogy játszunk, útirányt változtattak. – feleli Alice bűnbánóan
Bellára nézünk. Veszélyben van.

- Mennyi időnk van? – kérdezi apa Edwardhoz fordulva. Edward koncentrál
- Kevesebb, mint öt perc. Szaladnak. Játszani szeretnének – mondja
- Elég ennyi idő? – kérdezi Carlisle és Bellára pillant
- Nem, úgy nem, ha közben viszem... Különben is, ha valamire végkép nincs szükségünk, hát arra, hogy szagot fogjanak, és vadászni kezdjenek.
- Hányan vannak? – faggatja Emmett Alice-t.
- Hárman – feleli Alice kurtán
- Hárman- horkan fel gúnyosan Emmett. – Hát akkor csak jöjjenek!

És megfeszíti vaskos karját. Égnek emelem a szemem. Ez jellemző Emmettre, egyből verekedni akar. Apa döntését várjuk.
- Egyszerűen folytassuk a játékot! – határoz. - Alice azt mondja, csak kíváncsiak.
Visszasétálunk a helyünkre.

- Ne csinálj semmi feltűnőt és maradj Jasper közelében. – mondja nekem higgadtan és határozottan apa
- Jó. – egyezek bele. Csak ekkor jövök rá, hogy én is veszélyben vagyok, félig ember lévén vér kering a testemben. Megborzongok. Eszembe jut a legutóbbi találkozásom idegen vámpírokkal.
Jasper bólint, és odajön hozzám.
A vámpírok pedig egyre közelednek.

Halloween

Különkiadás: Halloween Cullenéknél

Lana szemszöge:

Elkezdődött az őszi szünet, így egész héten otthon leszek. A nappaliban tévézek Emmett-tel, amikor Alice lejön a lépcsőn:
- Tudod már, minek öltözöl Halloween-kor Lana?- kérdi nővérem
- Halloween? De csak holnap lesz. – válaszolom
- Igen, de el kell kezdenünk a jelmezedet.
- Minek nekem jelmez?
- Hogy akarsz cukorkát szerezni jelmez nélkül? – forgatja a szemeit Alice, mintha teljesen természetes lenne, hogy beöltözök. – Na, találd ki, Emmett nélküled nem mer menni!
Emmett kinyújtja rá a nyelvét
- Nem vagyok már túl idős ehhez?- kérdem
- Jövőre még idősebb leszel. – nyaggat Alice, majd halkan a fülembe súg- Van lemosható hajfestékem!
- Jó, akkor vámpír leszek!
- Milyen eredeti. – mondja bátyám
- Olyan vicces, hogy az emberek azt hiszik, koporsóban alszunk, kastélyokban lakunk és félünk a fokhagymától. Most ilyen vámpír leszek.
- Szuper. Akkor délelőtt beszerezzük a tököket, a jelmezhez szükséges kellékeket, és kidíszítjük a házat. Aztán elmentek Emmett-tel cukrot gyűjteni. És ha visszajöttök, bulizunk!
- Egy újabb buli Alice? – kérdi anya kissé megrémülve
 - Csak mi. – nyugtatja meg a nővérem

Másnap hozzálátunk a jelmezemhez. Alice-szel befestjük a hajamat feketére és pinkre (néhány mosás után kijön, anya frászt kapna, ha így maradna) és tetőtől-talpig feketébe öltözök. Nem maradhat el a vámpír fog és művér sem. Emmett-tet zöldre kenjük, Frankenstein lesz. Nagyon viccesen néz ki. Majd megfulladok a nevetéstől. Beülünk az autóba.
- Emmett, először Belláékhoz menjünk! – mondom
- Jó, úgyis látni akarom Edward arcát, amikor meglát. – válaszolja Frankenstein
Megérkezünk és becsöngetünk.
- Csokit, vagy életet! – kiáltom, amikor Charlie ajtót nyit
- Sziasztok! Srácok gyertek le! – kiabálja. Charlie kicsit meg van ijedve Emettől, de ez természetes.
- Lana, mit csináltál a hajaddal? – kérdezi idegesen Edward amint megpillant
- Alice volt! De nyugi Edward, kijön.
- Szuper a jelmezetek! – mondja Bella.
- Köszi! – eközben Charlie egy halom cukorral tér vissza a konyhából
- Ha Carlisle kérdezi, nem tőlem kaptad! – rám kacsint
- Köszönöm. Viszlát Charlie, sziasztok!
Aztán házról, házra megyünk. Az egész szomszédságot halálra ijesztjük. Nem megszokott a Cullen gyerekeket iskolán kívül látni. Ha eddig féltek Emmett-től, most már rettegnek. Találkozom néhány haverommal is, nekik adom a cukraimat, nekem úgy sem kell. Végre elindulunk hazafelé. Mikor kinyitom az ajtót korom sötét fogad. Hirtelen lerohan fekete macskának öltözve Alice és a szellem Jasper.
- Boldog Halloween-t! - kiáltják
Egy pillanatra az ütő is megáll bennem.
- Jól vagy Lana? – kérdi Jasper
- Igen, de ilyet többet ne csináljatok! –mondom és ők nevetnek
Igen, általában én szoktam ráhozni a frászt a családomra, és nem fordítva. A többiek is lejönnek: anya boszorkány, apa őrült tudós, Rose pedig fekete özvegy. Emmett odamegy Rose-hoz és megpuszilja
- Na, zöld leszek! – mondja mosolyogva Rosalie
Körbenézek, mindenhol világító díszek, kísértetek, lámpások. Pókhálók és szellemek lógnak mindenfelé. És koponyák sora található a ház minden részén.
Alice kituszkol minket a kertbe, és kezdődik a családi tökfaragás. Miután Emmett három tököt is tönkretesz, kispadról kell néznie az eseményeket. Még nekem is megengedik, hogy egy kicsi tököt kifaragjak. Előkerülnek a vizes vödrök és kezdődik az almahalászat. Sikerül nagy nehezen két almát kihalásznom. Persze nem eszem meg. A végén természetesen az egész kert áll a vízben, de nagyon jól szórakozunk. Visszamegyünk a házba, Alice bekapcsolja a zenét és táncolunk. Vagy félórán keresztül mulatok, aztán elfáradok és leülök a kanapéra. Nézem, ahogy a családom táncol. Mindenki boldog. És a párok is nagyon szeretik egymást. Én is már úgy szeretnék egy fiút, de hát nem lehet. Kár, hogy Edward nincs itt, de legalább találkoztunk vele.
- Szabad egy táncra? – kérdezi Jasper
- Persze.
Ropok még egyet a bátyámmal, majd lassan összepakolunk. Már éjfél is elmúlt. Nekem pedig - bármennyire is nem akarom - aludnom kell. Felmegyek a szobámba, mikor megpillantok egy tököt, és megint megijedek
- Alice! – kiáltom dühösen, lentről pedig halk kuncogás hallatszik