34. fejezet 1. rész

34. fejezet: Az esküvő 

A nap sugarai lassan beszűrődtek a redőnyöm át, s felébresztettek engem. Nyújtózkodtam, majd lerúgtam magamról a takarót. A hasam bizsergett, izgatott voltam. De miért? Hisz ez nem is az én esküvőm lesz. Elmosolyodtam magamban, elképzeltem, milyen lenne az esküvőnk Sethtel. A magas, és izmos farkasfiú, és a vékony vámpírlány az oltár előtt... 

Semmi dolgom nem volt mára. Alice csak annyit kért, hogy ne legyek láb alatt. Én azt válaszoltam neki, hogy kérjen bármit, csak ezt ne. Végül is megegyeztünk abban, hogy segítek neki a díszítésben. De gondolom a nagyját már lerendezte, amíg aludtam.

  

Kikászálódtam az ágyból, elvonultam a fürdőszobába, majd felöltöztem. Egy farmert és egy pólót vettem fel. Lélegzetelállító látvány fogadott, mikor leértem. Alice kitett magáért! Mindenhonnan fehér virágok függtek girlandokban, megspékelve hosszú, fehér fátyolszövettel. Elbűvölve jártam körbe a nappalit, s megvizsgáltam minden apró részletet. Egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű volt!
- Hé! – zökkentett ki Jasper hangja. Székeket hozott be Emmettel együtt, s majdnem megbotlott bennem. Szerencsére az ő reflexei jobbak voltak, mint az enyémek.
- Bocsi, nem figyeltem. A nappali varázslatos lett! – mentegetőztem.
- Még csak most keltél fel, és máris láb alatt vagy! – hallottam meg viccelődő Emmett hangját. Kinyújtottam rá a nyelvem.
- Hol van Alice? – kérdeztem.
- Elment Belláért. Azt üzente, hogy segíthetsz Rosenak feldíszíteni a házhoz vezető utat. – felelte Jazz, majd kiment egy újabb székért.
Gyorsan elmajszoltam az epres müzlimet, majd előrementem segíteni nővéremnek. Épp szaténszalaggal díszített lampionokat akasztott fel a fákra.
- Jó reggel! – köszönt Rose. – Tetszett a nappali?
- Elképesztően gyönyörű! Kár, hogy nem segíthettem. – válaszoltam csalódottan.
- A lányokkal megcsináltuk, még aludtál. Most már csak ez van hátra. Segítesz?
Bólintottam, majd egy könnyed ugrással már a fa tetején voltam. Imádtam a képességeket, amik a vámpírléttel jártak. Rose feladogatta a lampionokat, így gyorsan haladtunk. Épp befejeztük, mire megérkezett a menyasszony. A konyhában találtam meg. A levegőben csodálatos illat terjengett.
- Narancsvirág...orgona...és még valami. Igazam van? – próbálta beazonosítani az illatot Bella.
- Ügyes vagy, Bella! Nem hagytál ki semmit, csak a rózsát és a
- Fréziát! – fejeztem be Alice mondatát, miközben kettőt tüsszentettem.
- Ne mondd, hogy allergiás vagy rá! – kerekedett el nővérem szeme.
- Nem, csak szórakozok. Nagyon kellemes illat van! – vigyorogtam pimaszul.
Alice szeme összeszűkült, majd mutatóujjával felém bökött:
- Egyáltalán nem volt vicces!
- Bocsi. Szia, Bella! – köszöntem, majd megöleltem a menyasszonyt, aki csak mosolygott civakodásunkon.
- Rosezal befejeztük a díszítést. – mondtam engesztelésképp Alicenek, aki egyből jobb kedvre derült.
- Szuper, minden a terv szerint halad! Most felmegyünk, és kiszépítem Bellát. Lassan te is kezdj el készülődni. Rose majd megcsinálja a hajadat! – vezényelt nővérem.
- Annyira örülök, hogy felkértél koszorús lánynak! – marasztaltam Bellát. – Már nagyon izgulok!
- Nálam jobban biztosan nem! – felelte mosolyogva.
- Minden remek lesz. Alice szervezte!
- Pontosan! De menjünk, sok munkánk van még! – csilingelte az előbb említett, majd felmentek.

Mosolyogva szedtem a lépcsőfokokat még felértem a szobámba. Bőven volt még időm, Rosezal azt beszéltük, meg hogy egy óra múlva jön segíteni. Megkerestem a telefonom, majd felhívtam Sethet.
- Szia Lana! – szólt bele vidáman farkasfiúm a telefonba. – Hogy halad az esküvői készülődés? Gondolom Alice már minden elrendezett...
- Szia Seth! Pontosan, nem sok dolgom akadt. A ház egyszerűen gyönyörű! És alig várom, hogy belebújhassak a koszorúslány ruhámba!
- Én meg, hogy lássalak benne!
Halkan kuncogtam.
- Viszont én érdekes látványt nyújtok majd öltönyben.
- Hát, igen, legtöbbször csak egy szál gatyában látlak.
- És bánod? – kérdezte pimaszul. Elképzeltem, ahogy szélesen vigyorog.
- Nem. – vágtam rá határozottan, mire felnevetett. A háttérben Leah hangját véltem felfedezni.
- Sajnos mennem kell. Délután találkozunk, addig is ne törd össze magad!
- Oké, szia Seth!
- Szia!
Elmentem lezuhanyozni, majd előkészítetten a sminkes cuccokat. Rosalie hamarosan kopogott az ajtómon.
- Kezdhetjük? – kérdezte, mikor beengedtem. Bólintottam.
A fürdőszobába mentünk.
- Hogy szeretnéd a hajadat? Begöndörítsem, vagy kivasaljam?
- Hmm, göndörítsd be!
Bólintott, hozzálátott. Örültem, hogy két nővérem van, így semmilyen csajos kellékből nem volt hiány. A hajvasalótól egészen a legdrágább sminkekig, bármit elkérhettem tőlük. Mikor végzett, megnéztem magam a tükörbe. Hajamat középen elválasztotta, majd göndör fürtökbe csavarta.
- Azta, ez csodás! – dicsértem meg, mire elmosolyodott.
Belekezdett a sminkelésbe. Diszkrét, de gyönyörű sminket varázsolt nekem.
- Köszönöm Rose, nagyszerű munkát végeztél! – mondtam, majd megöleltem.
- Nincs mit, tudod, hogy szeretlek kicsinosítani. Megyek, én is készülődök.
- Persze, menj csak.
 

Elment, majd óvatosan kivettem a koszorúslányruhámat. Meseszép volt. Felvettem, s ezüst vízesésként omlott rám. Aliceszel választottunk, s már akkor beleszerettem, mikor megláttam. Harisnyát, majd cipőt húztam, majd átmentem Belláékhoz. Halkan kopogtam a nyitott ajtón.
- Gyere csak! – válaszolta Alice.
- Azta Bella, gyönyörű vagy! – néztem csodálattal a menyasszonyra. Alice csak elégedetten mosolygott.
- Köszönöm. Te is nagyon csinos vagy. – felelte Bella.
Charlie épp akkor futott be a csokrokkal.
- Szia, Charlie! – köszöntem halkan, mert Rose elkezdett játszani. Charlie köszönésképp rám mosolygott.
Bella már nagyon izgult, mint hogyha egy csapat újszülöttel kellene szembe néznie. Pedig ez csak egy esküvő volt. Egy vámpír-ember esküvő!
Alice oldalba bökött, majd figyelmeztette Bellát:
- Mi következünk. Számolj el ötig, aztán kövess!

Nővéremmel elindultunk le a lépcsőn, miközben rózsaszirmokat szórtunk. Mennyi ember volt lent! Mind mosolyogtak, mikor megláttak minket. Én viszonoztam gesztusukat, s lassan leértünk a lépcsőn. Félreálltunk, s halkan kifújam a levegőt. Nem rontottam el semmit. Nyugtáztam magamban. Tekintettem összetalálkozott Seth rajongó pillantásával, és elpirultam. Bella épp akkor jött le a lépcsőn. Sohasem láttam még ilyen szépnek, s a pír az arcán csak még gyönyörűbbé tette. Végigsétáltak a széksorok között, majd Charlie Edward kezébe helyezte Bella kezét. Az eskü egyszerű volt, a „míg a halál el nem választ” kicserélték „ameddig csak élünkre”. Ennél a résznél elmosolyodtam. Hát igen, ezt csak mi, vámpírok értjük. Bella könnyezve mondta ki az igent. Utána pedig Edward. Majd rajongva megcsókolták egymást. Kicsit hosszúra sikeredett. Utána tapsviharban törtünk ki, majd aki csak tudta, megölelte Bellát. Seth is köztük volt. Ezután következett a parti.

33. fejezet

33. fejezet

Egy újszülött előtűnt a semmiből, és rám ugrott. Leestem a földre. Éles fájdalom nyilallt a nyakamba, megharapott. Teljes erőmből lerúgtam magamról. Csak most néztem szembe a támadómmal. Egy tini lány volt. Valamikor... Most csupán egy tébolyult újszülöttet láttam, aki véremtől megvadulva az életemet akarta venni. Újra nekem ugrott, de én már talpon voltam. Hallottam, hogy Seth és Edward Victoriával, és egy másik vámpírral harcol. Nem számíthattam segítségre. Magamnak kellett boldogulnom. És ez élesben ment. Nem gyakorlás a bátyámmal, aki sohasem bántana. Nekivágtam egy fának. Eszeveszetten vicsorgott rám. Tudtam, hogy meg kell ölnöm. De képes leszek-e elvenni valakinek az életét? Valakinek, aki embereket ölt, valakinek, aki engem is meg akar ölni. Vagy ő, vagy én. Teljes erejéből letepert, így megint a földön voltunk. Fogai csupán néhány centire lehetek az ütőeremtől. Megfogtam egy követ, és fejbe vágtam. Felsikoltott, és nekem csak ez a pillanat kellett, hogy kiszabaduljak. Megint egymással szemben álltunk. Ez így nem mehet tovább, le kell tépnem a fejét. Még gondolatban is lehetetlennek tűnt, nemhogy igazából. Nekem rohant. Mikor elég közel volt kitértem az útjából, és a háta mögé kerültem. Teljes erőmből meglöktem. A földre került, én pedig rajta ültem. Teljes testsúlyommal ránehezedtem, miközben próbáltam letépni a fejét. Üvöltött, és biztos voltam benne, ha ezt túlélem, akkor sohasem felejtem el azt az üvöltést. És ekkor megjelent Seth. Leharapta az újszülött fejét, aki már nem sikoltott többé. Nem tudtam mozdulni. Seth óvatosan arrébb lökött, majd feldarabolta a testet és darabonként elvitte. Én meg csak ültem a földön. Egyszerűen lefagytam. Könnyek kezdek el hullani a szememből. Lépések zaját hallottam, majd Edward guggolt le mellém.
- Jól vagy? – kérdezte.
Bólintottam. Észrevette, hogy vérzik a nyakam. Kivette a sálat a kabátomból és letörölte vele a vért. Mikor látta, hogy nem mély a seb, megnyugodott. Segített felállni. A nyakamhoz szorítottam a sálat. Edward a szemembe nézett, s nem tudom mit láthatott rajtam, de nagyon megijedt. Seth emberalakban odafutott hozzám, majd óvatosan megölelt.
- Nem esett semmi bajod?
Megráztam a fejemet.
- Seth, te tényleg egy szál gatyában vagy mínusz nemtomhány fokban? –csodálkoztam, hogy megtaláltam a hangomat.
Seth arcán hatalmas vigyor terült el, amitől nekem is mosolyognom kellett. Edward megnyugodott, amikor látta, hogy képes vagyok beszélni.
- Lana menj haza Sethtel! – mondta.
- A többiek? – kérdeztem aggódva.
- Mindenki jól van – felelte.
- Miért nem mehetek veled?
- Mert a Volturi még nem látott félig vámpír, félig ember gyereket.
- Jó.
Túlfáradt voltam ahhoz, hogy vitatkozzak vele, és különben is igaza volt. Megöleltem, majd elindultam Sethtel.
- Sietnünk kell. Én elmegyek átváltozni, aztán felülsz a hátamra, és hazaszaladunk. Jó? – kérdezte. Bólintottam.
Pár pillanat múlva már száguldottunk is visszafele. Nagyon szuper volt. Hamar megérkeztünk a Cullen házhoz. A gyomrom remegett, mivel a családom éppen a Volturival beszél, ami rosszul is elsülhet. Seth elszaladt visszaváltozni, még én kinyitottam az ajtót, majd bementünk. Levettem a kabátomat, és a cipőmet. Egyből a fürdőszobába mentem, ahol lemostam az alvadt vért. Szomorúan néztem tükörbe. Seth bejött, ás átkarolt hátulról.
- Szerinted megmarad a nyoma? – kérdeztem, miközben a sebhelyre néztem.
- Nem tudom. De ha odafésülöd a hajadat, akkor nem látszik. – próbált vigasztalni, és óvatosan megcsókolta a nyakam ép oldalát. Meleg érzéssel töltött el a közelsége. Észrevettem, hogy a hajam is véres.
- Seth szükségem van egy zuhanyra. – mondtam.
- Oké, megvárlak a szobádban.
Felmentünk együtt. Előszedtem magamnak ruhát, majd bementem a fürdőszobámba. Lezuhanyoztam. Kifejezetten jólesett a meleg víz az után a hideg idő után. Hajat is mostam. Felöltöztem, és rácsavartam egy törölközőt a fejemre. Megpillantottam a sebhelyemet. Reméltem, hogy eltűnik, mert el akartam ezt a napot felejteni örökre.
Seth a kanapémon ült. Lefeküdtem az ágyamra, és ő odajött hozzám. Fejemet a mellkasára hajtottam.
- Jól vagy? – kérdezte.
Megráztam a fejemet.
- Nagyon féltem. Elkezdtem futni, de rájöttem, hogy nem lehetek ilyen gyáva, így visszafordultam. Megtámadott egy újszülött. Egy tini lány volt. Megharapott. – könnyek kezdtek el lecsordulni az arcomon. – Borzalmas érzés volt, amikor rájöttem, hogy meg kell ÖLNÖM. Egyszerűen szörnyű. És már majdnem sikerült. Már majdnem letéptem a fejét. Istenem, azt a sikítást sohasem felejtem el.
Kitörtek belőlem a könnyeim. Az érzések, amiket elfojtottam, most előjöttek. Seth a hátamat simogatta, és azt mondogatta, hogy biztonságban vagyok. Nagyon kimerültem, így elaludtam.
Mikor felébredtem már reggel volt. Seth még mindig ott feküdt velem.
- Jó reggelt, álomszuszék! – köszöntött, majd megpuszilta a homlokomat.
- Mióta vagy fent? – kérdeztem.
- Csak egy órája...
- És akkor miért nem ébresztettél fel?
- Még csak az kellett volna! Megérdemelted a pihenést. De nekem sajnos mennem kell.
Lekísértem Sethtet. Rövid csókot váltottunk, majd elment. Megígérte, hogy amint tud, visszajön. Bementem a nappaliba, és megöleltem az első embert, aki az utamba került. Ez Jasper volt.
- Jól vagy? –kérdezte. – Edward elmondta mi történt.
- Már igen.
Pillantása a nyakamra tévedt. Eszembe jutott, hogy neki mennyi sebhelye van a kezén.
- Már érted, hogy miért nem akartam, hogy harcolj?
- Igen. De ha tudtam volna, hogy ez történik, akkor is visszafordultam volna.
Megöleltem a többieket is. Szerencsére nem kellett részleteznem a csatámat. Túléltem is kész.

Most végre minden rendbe jött. Az újszülötteket és Victoriát megöltük. Mindenki túlélte.
Sethtel boldog vagyok. Bella hamarosan hozzámegy Edwardhoz. Már nagyon várom az esküvőt!