43. fejezet

43. fejezet

A suliban ültem, mikor SMS-em érkezett Emmettől:

Charlie itt van nálunk. Próbálj meg emberként viselkedni, amikor hazajössz. Ha tudsz. Hahaha.
 

Elkerekedett a szemem. Mégis mit keres Charlie nálunk!? Bellának akármennyire is jó az önuralma, borzasztóan nehéz lesz neki megmaradni egy szobában egy emberrel. Ráadásul még a szeme is vörös és teljesen máshogy néz ki, mint emberként. Ezt Charlie hogy nem venné észre?

Idegesen végigültem az utolsó órámat, majd olyan gyorsan, ami még nem feltűnő a buszhoz rohantam. Amint letett egy szempillantás előtt már a háznál voltam. Charlie rendőrautója ott parkolt. Tényleg itt van. Beléptem a házba:
- Sziasztok! – köszöntem, miközben szememmel végigpásztáztam a szobát, és megláttam Bella apját.  Biccentett nekem egyet, miközben teljesen belemerült a meccsbe. A többiek is köszöntek. Lehuppantam az egyik fotelba:
- Mi újság, Charlie? Mi járatban? – kérdeztem
- Semmi különös. Csak meglátogattam a lányomat, akiről azt hittem eddig, hogy beteg. Közben kiderül, hogy örökbe fogadta Edward unokahúgát. És akkor Jacobról ne is beszéljünk – mondta és a végén rám nézett. Igyekeztem ártatlan képet vágni.
- Nekem mondod? Képzeld mit szóltam, amikor Seth elmondta nekem, hogy vérfarkas...– tártam szét a karom. A rendőrfőnök értetlen képpel nézett rám és ekkor leesett, hogy ezt eddig nem tudta.
- Grat Lana – vetette oda Emmett. Lehajtottam a fejem. Miért nem maradtam inkább csendben?
- Tudod, valami megmagyarázhatatlan módon, hasonlítasz Renesmeere – vakarta a fejét Bella apja.
- Igen, jobban, mint gondolnád – feleltem, mire felvonta a szemöldökét. Edward hozzám vágott egy párnát.
- Lana, látnom kell! Jó lenne, ha odaülnél Sethhez – mondta kissé bosszúsan Alice. Kérdőn néztem rá, mert biztos voltam benne, hogy vámpír szemeivel még a közeli hegy tetejéről is teljesen belátna mindent. Aztán leesett, hogy mire gondol.
- Ó, persze! Én megyek, öm, megcsinálom a leckém – ültem ki a konyhába, mire a többiek fellélegeztek. 

Charlie estig maradt, miután már két meccset, sőt a híreket is megnézte. Seth emlékeztette, hogy ideje lenne menniük, mivel Sue vacsorát főz nekik. Estére az emberi színjáték kicsit elcsúszott, semmi nem utalt arra, hogy ideje lenne lefekvéshez készülődni. Charlie megérezte a különbséget. Én voltam az egyetlen, aki sürgött-forgott és hasonlított egy emberhez. Elbúcsúzott Bellától én pedig addig Sethtől. Kicsit megborzongott, mikor megcsókoltam Sethtet. Ha tudná, hogy én meg vámpír vagyok...

Kimentem a konyhába valami vacsoráért. Jake éppen kipakolta a hűtőt.
- Hallod, te mekkora hülye vagy! Még jó, hogy nem kotyogtad ki, hogy vámpírok vagytok – motyogta teli szájjal.
- Ne is mondd... Láttad Charlie milyen fejet vágott, amikor elbúcsúztam Sethtől?
- Az nagyon nagy volt – nevettünk össze.
- De a legjobb az volt, amikor átváltoztam előtte. Látnod kellett volna a képét, mikor vetkőzni kezdtem. Az haláli volt – majd kipukkadtunk a röhögéstől. Már fájt a hasam. Ekkor meghallottam, hogy Em és Bella fogadást köt.
- Ez jó lesz! – örültem meg, miközben vámpír sebességgel készítettem magamnak egy szendvicset.
Jake csodálkozva nézett:
- Nekem is dobj össze már egy olyat, lécci!
Pillanatok alatt csináltam neki két szendvicset, mivel tudtam, hogy farkaséhes (haha) és már követtük is a többieket.

A folyópart közelében egy gömbölyded sziklánál Bella és Emmett már készen állt. Fogadást kötöttek, hogy ha Bella győz, Em többé szót sem ejt senkinek a szexuális életéről. Viszont, ha bátyám nyeri a szkandert, akkor sokkal rosszabb lesz. Izgatottam szaladtam oda hozzájuk és csak egy lépésnyire voltam tőlük.
- Gyerünk, Bella! Évek óta arra várok, hogy valaki letörölje azt a gúnyos vigyort az arcáról – szurkoltam.
- Álmodozz csak húgi – kontrázott rá bátyám.
- Ne aggódj, Lana, meglesz– mondta nekem az újszülött. Alice hátrébb húzott.
- Egy, kettő...három! – számoltam.
Vicces látvány volt, ahogy Emmett izmai megfeszülnek és minden erejét beleadva próbálja lenyomni Bella kezét. De a lány szinte meg sem érezte. Majd megunta és a kőhöz préselte bátyám óriási tenyerét. A szikla megremegett, majd letört belőle egy darab és Em lábára esett. Már megértettem Alicet. Emmett mérgében átrúgta a kődarabot a folyó túlpartára, ahol szép kis pusztítást végzett. És természetesen visszavágót kért holnapra. Mosolyogtam, nem tud veszteni. Beleöklözött a gránitba, amiből a poron kívül nem maradt semmi. Szórakoztató volt. Bella is kedvet kapott és kihasználva vámpír erejét, darabokra aprította a szikla maradékát. Mind nevettünk, jó volt ilyen felszabadultan látni. Nessienek is megjött a kedve egy kis romboláshoz, de nem tudta kettétörni a szikladarabot. Nagyon édes volt, aprócska redő keletkezett a két szemöldöke között a koncentrálástól. Bella homokká zúzta neki a követ. Felvettem egy focilabda méretű darabot. Sajnos bármennyire is próbálkoztam, nem lett porrá, de legalább kisebb darabokra tőrt.
- Ne erőlködj, húgi – nyújtotta ki rám a nyelvét Emmett, majd megfordult, hogy visszainduljon. Mérgesen belerúgtam az egyik kisebb kőbe, és pont fejbe találtam idegesítő bátyámat. Mire megfordult én már sikítva rohantam előle. A többiek nevettek, mi pedig körbe-körbe szaladgáltunk.
- Igen, Nessie, ezt elég gyakran eljátsszák – hallottam Edward vidám hangját, a baba pedig megtapsolt minket.

Az elkövetkező három hétben végre tökéletes volt az életünk. Nem volt már semmi vita a farkasok között, Bella is vámpír lett. Nessie nagyon gyorsan fejlődött, már beszélni, járni és olvasni is tudott. Őt nézve visszagondoltam a gyerekkoromra és kicsit irigyeltem, mert nekem nem volt szerető családom és anyukám is meghalt. De Renesmee olyan volt nekem, akár a testvérem. Nagyon szerettük egymást. Sok minden összekötött minket. A farkasaink, hogy ugyanolyanok vagyunk, a családunk. Ez a csöppnyi kislány volt a legjobb barátnőm. Seth anyukája, Sue egyre többet jött hozzánk, elkísérte Charliet. Suet nagyon kedveltem és ő is engem. Soha nem ellenezte, hogy a fiával együtt vagyok, csak furcsa volt neki az elején. Sajnos Leahval nem volt hasonló a helyzet. Csak kötelességből gubbasztott nálunk a napok nagy részében és szúrós pillantásokat vetett rám, akárhányszor az öccse közelében voltam. De Sethtel nagyon boldogok voltunk együtt. Végre elkezdődött a téli szünet, mivel közeledtek az ünnepek. Így több időm maradt tá és a családomra. De sajnos új probléma kopogtatott az ajtón.

Bellának el kellett utazni Volterrába, hogy a Volturi megbizonyosodjon róla, hogy már nem ember. Sajnos csak ő mehetett, mert csak így tudtuk megvédeni Renesmeet. Én felajánlottam volna a segítségemet, mivel Aronak csak egy pillanatra kell belenéznie a gondolataimba, hogy utána blokkolni tudjam a képességét. De én is ugyanolyan vagyok, mint Nessie, szóval nem lennénk előrébb. Még mielőtt elrepült volna elmentünk vadászni. Bella és a lánya, Jake, Seth és én együtt futottunk az erdőben. Vastag hótakaró borított mindent. Én kabátban voltam, Sethen pedig kivételesen volt egy hosszú ujjú. Azért jöttünk, hogy Nessie vadásszon. Jakekel versenyeztek, hogy ki kapja el a nagyobb szarvast, mivel a pici csak így volt hajlandó inni. Farkasom nem változott át, így emberi tempóban futottunk utánuk.
- Hé, Sethie! – kiáltottam, és felé dobtam egy hógolyót. Reflexszerűen kikerülte.
- Ha harc, hát legyen harc! – repült felém egy hólabda, de vámpírsebességemnek hála könnyedén kitértem az útjából. Így szórakoztunk még egy darabig, de egyikünknek sem sikerült eltalálnia a másikat.
- Oké, feladom – dőltem neki az egyik fának fáradtan. Nagy mosollyal az arcán odafutott hozzám. Egy kicsit kirázott a hideg.
- Fázol? – kérdezte és a következő pillanatban már át is ölelt Azonnal átjárt a forróság. Ajkaink csak egy centire voltak egymástól, mikor egy nagy kupac hó a nyakunkba zuhant. Jacob nevetésszerű hangot adott ki magából. Nekifutott a fának, így a hó ránk esett.
- Nagyon vicces, Jacob – mondtam, miközben leráztam magamról a havat. Nessie nevetett.
Hirtelen Bella tűnt fel mellettünk. Rémült volt. Renesmee azonnal a karjai közé ugrott, Jacob morogva kereste a veszélyt, Seth pedig már rohant volna átváltozni.
- Túlreagáltam a dolgot – állította meg Bella. – Azt hiszem, semmi baj. Várjatok csak!
 
Bella felhívta Edwardot, aki apával együtt hamarosan megérkezett. Nem meglepő módon Jake riasztotta Leaht is, aki szintén befutott. Bella elmagyarázta a helyzetet. Irina úgy döntött, hogy meglátogat minket, de aztán vicsorgott és elszaladt. Apa és bátyám utánament, mi pedig hazasétáltunk.

42. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhúzódott ez a fejezet! Most kezdtem a gimit és elég erős suliba járok, sokat kell tanulnom, de igyekszem időt szakítani az írásra is!A fejezet végén elhúzom előttetek a mézes madzagot, de a kérdésre a válasz majd csak a epilógusban derül ki! (Ami még nagyon távol van!)

42. fejezet

Ezek után Bella végre láthatta a lányát. Minden rendben ment, csak Jake vitte túlzásba az aggodalmaskodást. Bella rájött, hogy Jacob Renesmeebe vésődött bele. Feszülten álltam a szoba végében. Bella egy hajszálnyira volt attól, hogy nekiugorjon a fiúnak. És ekkor látomásom volt. Jake Nessie-nek szólítja Renesmeet, Bella ráveti magát. Seth pedig közéjük ugrik. Szörnyű reccsenés, Seth a fájdalomtól a földre zuhan. A másodperc töred része alatt mozdultam, hogy valamit cselekedjek. Megállítsam Bellát, vagy közéjük ugorjak. Edward velem együtt nézte végig a jövőt. Ő gyorsabban reagált.
- Állítsd meg! – parancsolta Jaspernek, majd villámgyorsan eltűnt.
Jasper kezei szoros bilincsként fonódtak körém és bármennyire kétségbeesetten próbáltam szabadulni, nem tudtam. Egy pillanattal később meghallottam a hátborzongató reccsenést. Edward nem volt elég gyors. Jasper meglepődött. Kihasználtam az alkalmat és beléharaptam. Elengedett én pedig rohantam Sethhez.

Apa szerencsére gyorsan reagált. Pillanatok alatt sínbe tette farkasom törött karját, ami már el is kezdett gyógyulni. A kanapén ültünk, mikor az utolsó simításokat végezte. Seth jó kezével átkarolt.
Bella bocsánatkérésekkel bombázta a fiúmat, aki nem haragudott. És én sem. Legalább is nem Bellára. Jake igazán átalakulhatott volna, ha már megcsinálta a balhét.
Apa megkérte Sethtet, hogy próbáljon meg nyugton maradni majd elment.
- Nem baj, ha alszom? – kérdezte tőlem a farkasom.
- Dehogy is! Pihend ki magad! – nyomtam egy puszit az arcára. Rám hajtotta a fejét és pillanatokon belül már durmolt is.
- Lana, én tényleg nagyon sajnálom – mondta nekem Bella.
- Semmi baj, tényleg. Megértelek. Majd helyetted is kitekerem Jake nyakát – válaszoltam neki és ő köszönetképpen mosolygott. Nem tudom, hogy azért, mert megbocsátottam-e neki, vagy Jake miatt.
Jasper ekkor jött be a szobába. Meglátott minket Sethtel. Még mindig kicsit furcsa volt neki, hogy együtt lát engem egy farkassal, mivel tipikusan ő volt a védelmező nagytesó. De ő tudta- rajtam kívül- a legjobban, hogy hogy érez Seth. Így, kissé aggódva, de bízott a fiúmban.
- Hé, Jazz! – szóltam neki.
- Igen?
- Sajnálom, hogy megharaptalak.
- Semmi baj. Meg sem látszik – mutatta nekem a kezét. A sok harapásnyom között amúgy sem ismertem volna fel az enyémet.
- Kár – mondtam, mire kérdőn felemelte a szemöldökét
- Nem, mintha maradandó sérülést akartam volna okozni neked. Csak így már tuti, hogy nincs mérgem.
- Hát, Renesmeenek sincs. Jacob már halott lenne ellenkező esetben.
- Milyen kár – motyogtam, mire Belláék is elmosolyosodtak.

Kissé én is elbóbiskoltam Seth mellett. Egyenletes lélegzése megnyugtató volt. Olyan természetes volt, hogy ott van mellettem. Ugyanakkor az, hogy egy pár voltunk a világ egyik legtermészetellenesebb eseménye volt. Egy farkas és egy vámpír. Hallottam, ahogy apa lejön a lépcsőn. Az órára pillantottam. Már hat óra múlt, ideje megmérni Nessiet. Nem aggódtunk a babáért, hisz tudtuk, hogy a növekedésének üteme egyre jobban lassul. Akárcsak az én esetemben. Én már nagyjából annyit változtam, mint egy ember. Eredetileg hat éves voltam, de 16nak néztem ki. Apát csak a tudományos kíváncsiság hajtotta. Nessie nem élvezte a méricskélést, mert ilyenkor nyugton kellett lennie. Halkan kuncogtam. Emlékeztetett valakire. Konkrétan saját magamra. Ness megmutatta Bellának az emlékeit. Arra emlékezett, amikor Seth Bella és Jake közé ugrott. Boldog volt, hogy Jacobnak nem esett bántódása, mert a tulajdonának tekintette. Örült, hogy a fiúm közbelépett.
- Hé, Ness... öm, Renesmee! Seth az én farkasom. Ő is fontos.
Felém kalimpált kis kezeivel. Óvatosan kibújtam Sethie mellől és odamentem hozzá. Amint megérintett egy emlék rajzolódott ki előttem. Sethtel a kanapén ültünk. Átkarolt engem, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Valamin nevettünk. Majd megcsókoltam. Nagyon érdekes volt így külső szemlélőként látni minket. Szerettük egymást, ez tisztán látszott. Ezt Nessie is tudta. Aztán egy újabb kép. Ness Jake kezében, én mellettük, fiúm az oldalamon. A földön ültünk, én pedig mesét olvastam a babának. A farkasok grimaszoltak és vicces arcokat vágtak az egyes részeknél. Mi, lányok nevettünk. Így szórakoztunk négyen. Olyanok voltunk, mint egy kis család. Renesmee szeretett bennünket.
Láttam, ahogy Edward meghatottam mosolyog. Nyomtam egy puszit a baba homlokára, majd visszaültem Sethhez.

Mikor Alicék végre visszajöttek átadták Bellának a ház kulcsát. Bella még mindig nem szerette a meglepetéseket. Ez nem változott. De biztosra vettem, hogy ez az ajándék tetszeni fog neki. Sőt, ez az egész éjszaka. Emmett majd kipukkadt a nevetéstől. Bellsnek nem esett le, hogy miért nem megyünk velük. Hagytuk, hogy a szerelmesek kiélvezzék a saját házukat és a vele adódó lehetőségeket.

Mindenki elment a dolgára. Hagytam eludni Sethet és felmentem a szobámba olvasni. Egy félórával később kopogást hallottam.
- Gyere! - mondtam. Seth bekukucskált az ajtón, majd bejött.
- Apa leszedte a sínt? - csodálkoztam. Felültem az ágyamon, és intettem, hogy üljön le.
- Igen, gyorsan gyógyulok - huppant le mellém. Egy kis ideig csak gyögyörű, sötét szemeit csodáltam és a bennük lévő örök jókedvet. Majd megtörte a csendet:
- Most, hogy már lenyugodtak a kedélyek, lemehetnénk egyszer La Pushba. Embryék hiányolnak – mondta.
- Nem tudom, hogy még szívesen látnak-e.
- Még mindig a barátaid.
Felsóhajtottam.
- Igen. De már semmi sem lesz ugyanolyan.
Egy pillanatig ő is elgondolkozott.
- Nem, nem lesz. De jobb a mostani helyzet, nem? Minden megoldva. Jake végre nem szerelmes Bellába, belevésődött Nessibe és így Samék nem bánthatják a picit.
- Igen, már ő is védettséget érdemel, akárcsak én. És már neki is van egy őrző-védő farkasa.
- Ez kissé úgy hangzott, mintha kutya lennék – grimaszolt Seth.
- Tudod, hogy nem úgy értettem.
- Tudom – felelte mosolyogva, majd megcsókolt. Ajkaink lágyan játszottak egymással. Éreztem, ahogy teste közelebb nyomódik hozzám. Elektromosság cikázott végig rajtam. Csókunk egyre hevesebb lett. Beletúrtam éjfekete hajába. Keze lejjebb csúszott a derekamról.
- Sethnek már ideje lenne hazamenni – hallottam meg Jasper hangját lentről. Érzéseik riasztották őt.
Ez meg is törte a pillanatot és megszakítottuk csókunkat. Seth szemében láttam a vágyat, ugyanakkor a félelmet is. Nem akart semmit sem siettetni. ÉS egyébként sem történt volna semmi.  Nem a vámpírhallású családommal a szomszédban akartam elveszíteni a szüzességemet.

Lekísértem Sethtet az ajtóhoz. Jasper mindenttudó és rosszalló pillantásától elpirultam. Csak egy apró puszival köszöntem el farkasomtól, aki kiszaladt az erdőbe átalakulni.
- Úgy tűnik, nem csak Edwardék kell egy külön ház – ugratott Emmett és ettől csak még jobban elvörösödtem. Jazz félelmetes pillantást vetett rá, de ő csak röhögött.
Apa ekkor lépett be a szobába és még hallotta testvérem megjegyzését.
- Lana, azt hiszem, beszélnünk kell – mondta.
- Húúú – fagyott le Emmett arcáról a vigyor.
Lehajtottam a fejem. Hát erre is sor kerül.

Nem szokványos beszélgetés volt, mivel Sethtel nem szokványos pár vagyunk. Fontos, hogy ne járjak úgy, mint Bella. Elméletileg nekünk is lehetne gyerekünk a farkasommal. De nagyon kockázatos, hisz nem tudjuk, hogy képes lennék-e kihordani egy vámpír-ember-vérfarkas gyereket. Belegondoltam, ahogy a kezemben fogom a kisbabánkat. Biztos, hogy Sethie indián génjeit örökölné. Fekete lenne a haja, talán a bőre világosabb és, ha a szemét tőlem örökölné... Az csodálatos lenne. Eldöntöttem, hogy akarok majd gyereket. Persze nem most, majd sokkal később.

Vajon lesz valaha gyereke Lanának és Sethnek? Ha igen, hogy fog kinézni? Kire hasonlít majd jobban? Fiú lesz, vagy lány? Esetleg több gyerekük is lesz? Minden kiderül, majd az utolsó fejezetben! (Amitől még nagyon távol vagyunk!)