2011. szeptember 14., szerda

15. fejezet


15. Fejezet: Edward eltűnése
Lana szemszöge:
Egy ugyanolyan hétfő, mint a többi. Carlisle dolgozik, Esme pedig a konyhában szorgoskodik. Én a pultnál tanulok. A matek leckét csinálom (megjegyezném, hogy matekból csak ötösöm van, meg egy öt csillagom. Pontosan, öt darab csillagom. Amikor a tanár megkérdezte a jegyet, az mondtam: öt csillag. És képes volt szó szerint beírni ezt az ellenőrzőmbe. Hát ilyen vicces a matektanárom) A suliban kaptam három ötöst, csak a szokásos. A vámpír memóriámnak–ami mellesleg nem olyan jó, mint a többieké – és Edwardnak hála kitűnő vagyok. Csak magatartásból van egy-két négyesem, de Esméék nem haragszanak.  A szüleim nagyon örülnek a szuper jegyeimnek, meg persze a tesóim is, csak nekik már ez nem újdonság. És Edward az én személyes tanárom. Mindig kikérdez, és ha nem figyelek oda órán – ez néha megtörténik, hisz mindig van valami, ami érdekesebb, mint a tananyag- elmagyarázza azt, amit nem értek.
Szóval ma hétfő van, a többiek már mindjárt itthon vannak. Bejönnek:
- Sziasztok! – köszönünk együtt Esmével
- Sziasztok! – hangzik a válasz
Alice és Jasper jön elől, mögöttük pedig Rose és Emmett. Furcsán néznek, minthogyha valamit nem értenének.
- Edward hol van? – kérdezem
- Nem tudom, ki tett minket itt, és tovább hajtott. – válaszolja Jasper és oda ül a mellettem lévő székre.
- Carlisle-hoz megy. Elhatározta, hogy Alaszkába utazik. – mondja Alice
- De miért? – kérdezi aggodalmasan Esme
- Valami fölzaklatta. – állapítja meg Rosalie
- Kérdezzük meg apát! – ajánlom
- Majd ha hazajött, ne zavarjuk. – mondja szomorúan Esme
Edward másnap nem jön haza, és harmadnap sem. Kezd hiányozni. Hiányzik, hogy velem tanul, hiányzik, ahogy figyelmeztet, hogy figyeljek oda, amikor elkalandozom. Tényleg, vajon gyártanak UV zöld teniszlabdát? Szóval hiányzik a nagy tesóm. De Alice azt mondta, hogy holnapra itthon lesz, mert honvágya van. És valóban Edward másnapra megérkezik. Elmond mindent: van egy lány, Bella, akinek a vére vonzza őt, alig tud neki ellenállni. Épp, hogy meg tudta állni, hogy ne támadjon rá. Ezért utazott el. A fiúkkal még aznap elmennek vadászni, hogy hétfőre Edwardnak ne okozzon nehézséget Bella közelében lenni.
Hétfő:
Edward ma nagyon jó kedvűen jött haza. És szokásosan a pultnál ülök és tanulok. Odajön hozzám.
- Edward, mitől van ilyen jó kedved? – tudakolom
- Beszélgettem Bellával. – válaszolja
- És?
- Elfelejtetted az ellenőrzés. – mutat a füzetemre
Sajnos ennél többet már nem tudok kiszedni belőle. Olyan más most, mintha valami eddig hiányzott volna belőle, és ezt a valamit most megtalálta volna.
Kedd:
Ma havazik, de jó! Az egész osztály hógolyózik, csurom vizesen érünk be a terembe. Becsöngetnek, elkezdődik a töri. Az ablak mellett ülök. Innen pont látom a Forksi Középiskola parkolóját. Á ott állnak a tesóim! Valami éles csikorgást hallok. Egy teherautó csúszik a jégen és egy Chevy felé tart. Ha jól emlékszem, ez Bella autója. Akkor az a lány ott Bella, és pont felé tart az az autó! És akkor Edward odaugrik, megállítja a kocsit. Csak az a gond, hogy vámpír sebességgel rohant oda. Hirtelen felállok a székemről. Ha Edward ott van, akkor Bellának nem eshetett semmi baja.
- Lana Cullen! Azonnal ülj vissza a székedre! Mi ütött beléd? – mérgelődik a töri tanár
- Az a teherautó nekiütközött annak a furgonnak és a bátyám is ott van! – mondom kétségbeesetten. És ennek tetejében még egy-két könnycseppet is bevetek. Persze, tudom, hogy Edwardnak és remélhetőleg Bellának sincs semmi baja, de ha egy kis színészkedés kell ahhoz, hogy erről meggyőződjek, akkor bevetem. A tanár odamegy az ablakhoz, és látja, hogy igazat mondok. Eközben a mentősök is megérkeznek, szerencsére nincs komolyabb baj.
- Felhívom a szüleidet.
- Arra nincs szükség. Apukám a kórházban dolgozik, most oda megy a mentő. Csak kérem, engedjen el, ahogy látom a bátyámnak nincs komolyabb baja, de szeretnék beszélni vele. Ott vannak a tesóim, majd ők hazavisznek.  
- Rendben, mehetsz. De óvatosan!    
Megköszönöm és rohanok a tesóimhoz.
Odaérek.  Feszültek és idegesek.
- Bella jól van? – kérdem
- Igen. De mit csinálsz te itt? Menj vissza, még mielőtt valaki észreveszi, hogy eltűntél! – válaszolja Jasper
- Ezt már elintéztem, elengedtek. Látta valaki?
- Nem, csak talán Bella.  
Elindulunk hazafelé. Én be akartam volna menni a kórházba, de a többiek nem engedik. Elég rossz hangulatban vannak, így inkább nem vitatkozom velük. Hamarosan megérkezik Edward és Carlisle is.
- Mégis hogy képzelted ezt! Mindannyiunk életét kockáztatod!- támad Rosalie Edwardra
- Hagytam volna meghalni? – förmed rá Edward
- De Bella látta, amit csináltál, veszélybe került a titkunk! – áll Rosalie mellé Emmett
- Ne beszélj azzal a lánnyal. Ha nem bírod megfékezni az indulataidat, akkor költözz el! – vitatkozik Jasper
- Erre csak a végső esetben van szükség. – mondja higgadtan Carlisle
- Esme? – kérdezi Edward miközben lassan leveszi tekintetét Rose-ról és Esmére pillant.
- Tegyél meg mindent, amit jónak látsz, annak érdekében, hogy maradhass. – Esme kimarad a vitából
- Ha elüti az autó, akkor már biztosan nem tudtam volna megállni, hogy ne vessem rá magam. – védekezik Edward
- így volt a legjobb. Bella egyébként sem mesél senkinek erről. – védi Alice Edwardot
Szinte tapintható a feszültség. A család két részre oszlik: Jasperre, Rosalie-ra és Emmettre. A másik: Edwardra, Alice-re és Carlisle-ra. Nem akarják, hogy Edward Bellával barátkozzon, de Edward szereti azt a lányt. Végre rá talált a szerelemre. Most rajtam a sor, választanom kell.
- Nem tudom, mennyire számít az én véleményem, de nagyobb baj történhetett volna, ha Edward nem menti meg Bellát. – felelem
Ez nagyon nagy családi vita volt. Mikor befejeztük síri csend lett. Senki sem szólt a másikhoz. Csak napokkal később békült ki a két párt.