16. fejezet

Fejezet: Bella

(Hozzáfűzném, hogy ez a jelenet nincs benne a könyvben. A lényegen nem változtat, így hát bátorkodtam megírni. :)Ez valamikor akkor történt, amikor Edward már beszélget Bellával.)

Bella szemszöge:

A parkolóban állok Jessicával és Mike-kal. A szemem sarkából Cullenéket nézem. A kocsijuk előtt várnak valamire és beszélgetnek. Edward néha rám pillant, én ilyenkor máshova nézek és elpirulok. Egy lány sétál feléjük. Amint meglátják, vidámak lesznek és mosolyognak. A lánynak szőkés barna haja a vállára omlik. Szeme ugyanolyan aranyszínű, mint Cullenéknek. Magas és vékony, vonásai tökéletesek. És mégis a bőre nem annyira fehér és sápadt, mint a többieké. Furcsa, ő is különbözik a többiektől, és mégis hasonlít rájuk.
- Jessica, ki az a lány? – kérdezem
- Ő a kicsi Cullen. A húguk, nem rég fogadták örökbe Dr. Cullenék. Ide jár a forksi általánosba, néha a testvérei viszik haza. Asszem Lanának hívják.
Nézem, ahogy odaér az autóhoz. Emmett elkapja, és összeborzolja a haját, de gyorsan kiszabadul. Valamiről beszélget a többiekkel, és mindenki beszáll a kocsiba, kivéve őt. Mielőtt még ő is csatlakozna a többiekhez, kíváncsian rám néz, majd mosolyog. Egy kéz pedig behúzza az autóba.

Lana szemszöge (hetekkel később, mint Bella szemszöge):

Edward egyre többet van Bellával, és látom rajta, hogy igazán boldog. Néha este sem jön haza. Annyira kíváncsi vagyok Bellára, mióta a baleset történt. Olyan jó, hogy Edward végre megtalálta a szerelmét. Nagyon fontos a számára. Sokat mesél nekem Belláról. Például elmondta, hogy La Push-ba ment a barátaival, akkor Edward nagyon aggódott. Ott aztán Jacob mesélt neki a „hidegekről” és Bella lassan rájött, hogy mik vagyunk. Nem sokára jön megismerkedni, már alig várom! Meg persze elmesélte azt is, amikor azok az emberek követték, akkor meg Edward ölni is tudott volna. Na meg a vércsoportos sztori. Azzal a lánnyal mindig történik valami. Pont, mint velem, csak más okokból.

Bella szemszöge: (Ugrás az időben: Edward és Bella beszélgetése)

- (...) Ha nem rendelkezne azzal a bizonyos képességgel, ha nem látja meg Jaspert és Carlisle-t, ha nem tudja előre, hogy egy nap a családunkhoz fog tartozni, akkor, azt hiszem, Alice teljesen elvadult volna. – mondja Edward
- És a Lana? – kérdezem
- Lana esete a legérdekesebb. Ő félig ember, félig vámpír. Az anyja ember volt, az apja pedig vámpír. Miután megszületett árvaházba adták, de ő rohamosan nőtt. Így sokat vándorolt egyedül. Carlisle egyik nap találkozott vele a kórházban és Lana hazajött vele. Mióta velünk van, nem unatkozunk, mert valamibe mindig belekeveredik. Sohasem marad nyugton, de szeretjük, mindig megmosolyogtat minket. Mostanra lelassult az öregedése.
- Értem.
( És akkor még beszélgetnek sokat, mígnem ide lyukadnak ki. )
- Carlisle az együttérzést. Esme azt a képességet, hogy szenvedélyesen tud szeretni. Emmett az erejét, Rosalie az állhatatosságát. De nevezhetjük akár csökönyösségnek is – kuncogott – Aztán ott van Lana. Ha megérint valakit, akkor át tudja venni az ő képességét. Az én esetemben a gondolatolvasást, emlékszem milyen fura volt, amikor ő olvasott az én fejemben. Visszatérve Lanára, ha pedig mást érint meg, akkor annak a másik embernek az „tudományát” veszi át. És ellenállni is tud, ha már valaki használta rajta a képességét, akkor legközelebb ki tudja ezt védeni, így nem hat rá. Visszatükrözni is tudja, arra, aki éppen használja rajta. Jó mi? Jasper esete nagyon érdekes...

A Találkozás:

Lana szemszöge:

A ház közelében sétálgatok. A lelkemre kötötték, hogy nem sokára otthon kell lennem, mert Edward ma bemutatja nekünk Bellát. És nem szabad megijeszteni. Már az ablaknál vagyok. Bella köszön Jaspernek.
- És hol van a húgom? – kérdezi Edward, miközben sóhajt egyet. Gondolom, most éppen az égnek emeli a szemeit, és várja, hogy mivel fogom meglepni. Nem okozok neki csalódást, beugrok az ablakon, de csak lassan.
- Szia, Bella! - köszönök
- Az ajtón is bejöhettél volna! – mondja Edward viszonylag megkönnyebbülve, miközben én feléjük tartok
- De az úgy nem stílusos! – felelem, és a többiek elmosolyodnak, még Bella is
- Én vagyok a húg: Lana. – mutatkozok be, miközben kezet rázok Bellával
- Szia Lana. – mosolyog rám Bella

S valóban nagyon jó az illata. Látom, ahogy Edward figyelmeztetően rám néz. Nyugi: üzenem a gondolataimban és oda megyek apához. Amint a vállamra teszi a kezét én is átveszem az önuralmát. Egyébként sem lett volna semmi gond, de ha ez Edwardot megnyugtatja, akkor kibírom különösebb képesség nélkül egy ideig. Aztán Bella megdicséri a házat, majd pillantása a zongorára téved. Esme rábeszéli Edwardot, hogy játsszon, a többiek pedig kilopóznak. De én kíváncsian figyelem őket.
- Gyere!- mondja Alice és Jasperrel eltuszkolnak onnan.

Tudom, hogy ez a fejezet kissé zavaros, és, hogy nagyot ugrottam a könyvben, de hát a Twilight eleje Belláról és Edwardról szól. A következő fejik már jobbak és részletesebbek lesznek, ígérem. De remélem tetszett :D