27.
Fejezet: Eclipse
Lana szemszöge:
Egyre több a
gyilkosság Seattle-ben, egy újszülött vámpír garázdálkodik. Túl nagy feltűnést
kelt. Ha így folytatja, a Volturi idejön. Ez pedig mi nem hagyhatjuk, két okból
sem. Egyrészt, Bella még ember, másrészt én kívülről vámpír gyereknek nézek ki,
ami ugyebár tiltott. Ráadásul Victoria is a közelben ólálkodik. Sohasem hittem,
hogy ilyen sok gyilkosság hátterében állnak a vámpírok. Félelmetes
belegondolni, hogy mennyi embert ölnek meg. Miért ne lehet mindenki olyan
civilizált, mint a mi családunk? Nagyon szerencsének tartom magamat, amiért
befogadtak. Jobb helyre nem is kerülhettem volna. Ha aznap nem megyek el
orvoshoz, lehet, hogy én is nomád lennék... Hirtelen megérzem Edward és Bella
szagát. Leszaladok a nappaliba. Alice és Jazz sakkozik.
- Sziasztok! – köszönök az ajtón belépőknek.
- Szia Lana! – hangzik a válasz
- Bella, drágám, de jó, hogy eljöttél meglátogatni minket. – anya megöleli a lányt
- Képzeld Esme, hétvégén elrepülünk Jacksonville-be! – mondja Edward.
- Ez csodálatos! Viszont sajnos be kell mennem a városba. – Anya megint megöleli Bellát, majd elmegy.
- Edward, kiállsz ellenem? – kérdi Alice, miközben villámgyorsan helyére teszi a bábukat.
- Igen. – feleli mosolyogva bátyám.
- Lana, fogadjuk, hogy Alice győz! – cukkolja Edwardot Jazz. Ed csak rávigyorog.
- Oké. Gyerünk Edward, ne hagyj cserben. – Jasper, és az ő fogadás mániája.
Az egész parti fejben dől el. Látom minden lépésüket. Játékosan vállba bokszolom Jazz-t:
- Győztünk- kiáltom, éppen egy másodperccel azelőtt, hogy Alice eldönti a királyát. Pacsizunk Edwarddal.
- Bella, én is pontosan ilyen meglepetten néztem, amikor először láttam őket sakkozni! – mondom nevetve, és ő is velem kacag.
- Valaki játszik velem egy mentet? – kérdi Jasper.
- Majd én! – ajánlkozik Bella
Ez a pari tovább tartott, mint Aliceéké. Jazz győzött. A vámpírok különösen jól tudnak sakkozni, kár, hogy nem indulunk versenyeken. Ed világbajnok lehetne, de nem vágyik rá, és különben sem keltünk feltűnést. Tehát így telt a délutánunk. Bella és Edward elment. Este apa is hazajött. Összegyűltünk a nappaliban mindannyian, amit először nem nagyon értettem.
- Mikor indulunk? – kérdi Rose
- Holnap este. – válaszolja Alice
- Miről van szó? – értetlenkedek, mert engem elfelejtettek beavatni.
- Megpróbáljuk elkapni Victoriát. Te pedig addig itthon leszel. - válaszolja apa.
Victoria visszajött Belláért. Akkor azért utaznak el olyan hirtelen. Ed nem akarta, hogy szerelme közelébe kerülhessen az a vámpír.
- Hagy menjek veletek. Segítségegetekre lehetnék, még holnap estig tudok gondolatot olvasni. És különben sem tudnék nyugton ülni, miközben ti kergetitek. - mondom
Felkészülök a vitára. Mindig féltenek. Apa mérlegeli az ajánlatomat.
- Biztonságban lenne, és valóban a segítségünkre lehetne. – Szólal meg Jazz. Apa is tudja, hogy Jasper mennyire szeret, ha bármi kockázatot látna, nem mondta volna ezt.
- Rendben. – sóhajt apa
Szélesen mosolygok. Végre, győztem.
- Megpróbáljuk bekeríteni. – folytatja apa...
Szélsebesen száguldottunk az erdőben. Sötét volt, így nem láttam sokat. Hideg szél fújt, s már későre járhatott. Félelmetes zajokat hallottam, de tudtam, hogy a családom itt fut mellettem. A hatalmas farkasok a határ másik oldalán rohantak. Éles fogukon megcsillant a holdfény, s ekkor összeborzongtam. De nem féltem, sőt ellenkezőleg. Elkapott egy adrenalin löket, s élveztem a vadászatot.
- Átugrik! – kiáltottam zihálva, s vörös máris a túloldalon volt. Néhány perc múlva visszajött hozzánk. Nagyon szorosan a határ mentén futott.
- Emmett, ne! – sajnos elkéstem, Emmett Victoria után ugrott, s majdnem ráesett Paulra. A farkas odakapott, de szerencsére nem harapta meg Emmett. Ezt Rosalie sem hagyhatta annyiban, és Jacob és Sam is odajött. A vörös közben elmenekült. Hajszál híján volt a verekedés, de szerencsére apa és Jasper elsimította. Olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem kiugrik. Folytattuk az üldözést, de már nem értük utol. Makah megye szélég jutott, s farkasok nem engedték, hogy átlépjük a határt. Így elmenekült. Ha Jazz nem segít, el sem tudtam volna aludni, annyira fel voltam pörögve.
- Sziasztok! – köszönök az ajtón belépőknek.
- Szia Lana! – hangzik a válasz
- Bella, drágám, de jó, hogy eljöttél meglátogatni minket. – anya megöleli a lányt
- Képzeld Esme, hétvégén elrepülünk Jacksonville-be! – mondja Edward.
- Ez csodálatos! Viszont sajnos be kell mennem a városba. – Anya megint megöleli Bellát, majd elmegy.
- Edward, kiállsz ellenem? – kérdi Alice, miközben villámgyorsan helyére teszi a bábukat.
- Igen. – feleli mosolyogva bátyám.
- Lana, fogadjuk, hogy Alice győz! – cukkolja Edwardot Jazz. Ed csak rávigyorog.
- Oké. Gyerünk Edward, ne hagyj cserben. – Jasper, és az ő fogadás mániája.
Az egész parti fejben dől el. Látom minden lépésüket. Játékosan vállba bokszolom Jazz-t:
- Győztünk- kiáltom, éppen egy másodperccel azelőtt, hogy Alice eldönti a királyát. Pacsizunk Edwarddal.
- Bella, én is pontosan ilyen meglepetten néztem, amikor először láttam őket sakkozni! – mondom nevetve, és ő is velem kacag.
- Valaki játszik velem egy mentet? – kérdi Jasper.
- Majd én! – ajánlkozik Bella
Ez a pari tovább tartott, mint Aliceéké. Jazz győzött. A vámpírok különösen jól tudnak sakkozni, kár, hogy nem indulunk versenyeken. Ed világbajnok lehetne, de nem vágyik rá, és különben sem keltünk feltűnést. Tehát így telt a délutánunk. Bella és Edward elment. Este apa is hazajött. Összegyűltünk a nappaliban mindannyian, amit először nem nagyon értettem.
- Mikor indulunk? – kérdi Rose
- Holnap este. – válaszolja Alice
- Miről van szó? – értetlenkedek, mert engem elfelejtettek beavatni.
- Megpróbáljuk elkapni Victoriát. Te pedig addig itthon leszel. - válaszolja apa.
Victoria visszajött Belláért. Akkor azért utaznak el olyan hirtelen. Ed nem akarta, hogy szerelme közelébe kerülhessen az a vámpír.
- Hagy menjek veletek. Segítségegetekre lehetnék, még holnap estig tudok gondolatot olvasni. És különben sem tudnék nyugton ülni, miközben ti kergetitek. - mondom
Felkészülök a vitára. Mindig féltenek. Apa mérlegeli az ajánlatomat.
- Biztonságban lenne, és valóban a segítségünkre lehetne. – Szólal meg Jazz. Apa is tudja, hogy Jasper mennyire szeret, ha bármi kockázatot látna, nem mondta volna ezt.
- Rendben. – sóhajt apa
Szélesen mosolygok. Végre, győztem.
- Megpróbáljuk bekeríteni. – folytatja apa...
Szélsebesen száguldottunk az erdőben. Sötét volt, így nem láttam sokat. Hideg szél fújt, s már későre járhatott. Félelmetes zajokat hallottam, de tudtam, hogy a családom itt fut mellettem. A hatalmas farkasok a határ másik oldalán rohantak. Éles fogukon megcsillant a holdfény, s ekkor összeborzongtam. De nem féltem, sőt ellenkezőleg. Elkapott egy adrenalin löket, s élveztem a vadászatot.
- Átugrik! – kiáltottam zihálva, s vörös máris a túloldalon volt. Néhány perc múlva visszajött hozzánk. Nagyon szorosan a határ mentén futott.
- Emmett, ne! – sajnos elkéstem, Emmett Victoria után ugrott, s majdnem ráesett Paulra. A farkas odakapott, de szerencsére nem harapta meg Emmett. Ezt Rosalie sem hagyhatta annyiban, és Jacob és Sam is odajött. A vörös közben elmenekült. Hajszál híján volt a verekedés, de szerencsére apa és Jasper elsimította. Olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem kiugrik. Folytattuk az üldözést, de már nem értük utol. Makah megye szélég jutott, s farkasok nem engedték, hogy átlépjük a határt. Így elmenekült. Ha Jazz nem segít, el sem tudtam volna aludni, annyira fel voltam pörögve.
