38. fejezet

38. fejezet

Feszülten hallgattam Seth hatalmas mancsainak ütemes lépdelését. Egy-két, egy-két. Minden lépéssel közelebb a farkasokhoz. Ideges voltam. Nem amiatt, hogy a bántanának, amiatt, hogy nem járok sikerrel. Akkor mi lesz? Megtámadnak minket? Leah majd Seth ellen fog harcolni, Quil és Embry pedig Jacob ellen? Ezt Sam sem gondolhatja komolyan.

Lana, lélegezz! – figyelmeztetett Seth. Bármely más helyzetben ezt viccesnek találta volna, de az ő idegei is legalább annyira pattanásig feszültek, mint az enyéim.
Vettem egy mély levegőt. Csak nyugi. Nem lesz semmi baj. 

Seth kíváncsian hegyezte homokszínű füleit. Nem messze tőlünk farkas lépteket hallottam meg. Tudták, hogy jövünk.  Hamarosan kirajzolódott két farkas és egy indiánfiú sziluettje. A szívem olyan gyorsan kalapált, hogy már szinte engem is zavart. Ugyanakkor hallottam, hogy Seth szíve is hevesebb ütemben kezdett el verni. Pontosan a határon megálltunk. Körülbelül öt méterre lehettek tőlünk. Felismertem az emberi alakot. Sam volt az, az Alfa. Tökéletes, pont, akit vártam.
Leugrottam a farkasomról, szép lassan, nehogy fenyegetésnek vegyék.
- Seth, úgy döntöttél, hogy visszajössz? – kérdezte Sam, mire a farkasom megrázta a fejét. Az Alfa elkomorodott, a farkasok pedig nyüszítettek. – Akkor mit akartok?
- Beszélnem kell veled – mondtam, amilyen határozottan csak tudtam.– A magzat, akit Bella a méhében hordoz nem veszélyes. Ugyanolyan, mint én. 

A farkasok felmordultak, Sam arca pedig nem enyhült meg.
- Te magad meséltél Sethnek a vámpírgyerekekről. Nem tudtak uralkodni a vérszomjukon, falvakat mészároltak le. Több száz ember halt meg miattuk. Nem engedhetjük, hogy ez itt is megtörténjen! – jelentette ki.
Seth lehajtotta nagy fejét és bocsánatot kért tőlem. Nem hibáztattam őt, hisz amíg egy falka voltak, addig nem tudta a többi farkas elől elrejteni a gondolatait.
- Azok ember gyerekek voltak, akiket átváltoztattak vámpírra. Ez az eset teljesen más! Ezt a gyereket Bella fogja megszülni
- Megszülni? Úgy érted, ha túléli a szülést! – vágott közbe Sam. – Láttuk, hogy Bella milyen borzalmas állapotban van. Ha a szülésig kibírja, akkor közben biztos belehal. És akkor az a szörny megöli a saját anyját. Embert öl, ezzel megszegi az egyességet.
Ökölbe szorult az öklöm. Minden félelmem elszállt, és düh költözött a helyébe. Sam tulajdonképpen engem is leszörnyezett. Seth próbált megnyugtatni, nem sok sikerrel.
- Mert az nem gyilkosság, ha ti ölitek meg Bellát! – sziszegtem összeszorított fogaim közül.
- Nem engedhetjük, hogy megszülessen. Ez egy áldozat, amit meg kell hoznunk.
- Te is tudod, hogy nem fogjuk átadni Bellát.
- Akkor rátok is ugyanaz a sors vár, mint rá.
Seth felmordult. Kezdtem elveszíteni a fejem. Miért nem hallgat Sam az észérvekre? Miért ennyire vak?
- Tudtommal, az első és legfontosabb szabályotok az, hogy nem árthattok annak, akibe egy farkas bevésődött.
- Ez csak rád vonatkozik. Cullenék nem védettek.
Elég volt. Láttam, hogy nem tudom meggyőzni.
- Menjünk! – mondtam Sethnek - Ha csak nem akarjátok megszegni a szabályt, és megtámadni engem, illetve a farkas társatokat.
- Mondd meg Cullenéknek, ha nem adják ki Bellát, akkor vele pusztulnak!
Morgást tört elő a mellkasomból, és felvettem a támadó pozíciót. Seth a pólómnál fogva visszahúzott. A farkasok ugrásra készen álltak. Sam arca meg sem rezzent.
Menjünk Lana! – kérlelt Seth.
Belenéztem sötétbarna szemeibe, amikben fájdalom tükröződött. Nem akart harcolni. Ahogy én sem. Vettem egy nagy levegőt, majd felugrottam a hátára.
- Sajnálom, hogy nem tudtalak jobb belátásra téríteni – köszöntem el.

Farkasom visszafele sokkal gyorsabban futott, mintha csak attól félni, hogy követnek minket. De szerencsére nem jöttek utánunk. Nem sikerült. Francba! Pedig ez volt az utolsó reményem. Utáltam, ha tehetetlen vagyok, és most az voltam. Annyira reménykedtem benne, hogy hallgatnak rám.
Te megtettél minden tőled telhetőt, úgyhogy en hibáztasd magad – gondolt Seth.
Sóhajtottam egyet:
- Kösz Seth – hajtottam rá a fejemet.
Ahogy közelebb értünk a házhoz meghallottam apa hangját:
- Hogy engedhettétek el? – kérdezte dühösen.
- És ha valami baja esik? – aggodalmaskodott anya.
- Nyugodjatok meg. A farkasok nem bánthatják, ráadásul Sethtel ment. De jól van, már mindjárt ideér – magyarázkodott Jasper.
Valóban, két lépés múlva már ott álltunk előttük. Bellát és Roset leszámítva mindenki kint várt minket az ajtóban. Szomorúan leszálltam Sethről. Anya azonnal a nyakamba ugrott.
- Annyira örülök, hogy jól vagy. De nem szabadott volna elmenned.
- Meg kellett próbálnom - válaszoltam
Na? – érdeklődött Jacob.
- Nem sikerült – mondtam szomorúan.
- Gondoltam – Jasper pont úgy mondta, mint aki erre számított. Csalódottan lehajtottam a fejemet.
- És most hogyan tovább? – kérdezte Alice. Ha nem lettem volna ennyire elkenődve, viccesnek találtam volna, hogy pont ő nem tudja, hogy mi következik. Hát igen, a farkasokat sajnos nem látta.
- Sam azt üzente, ha nem adjuk át Bellát, akkor minket is megölnek.
- Jöjjenek csak! – feszültek meg Emmett izmai.
- Próbáljuk meg elkerülni az erőszakot! – figyelmeztette apa.
Seth! Járőröznünk kellene a határon! – gondolta Jacob a mellettem álló farkas pedig bólintott - Ha túl messzire mennénk, hogy halljad a gondolataimat, figyeld az üvöltésemet
- Úgy lesz! – válaszolta Edward.
- Elmennek járőrözni – világosítottam fel a többieket, mert Edwardon és rajtam kívül más nem hallotta Jake gondolatit.

Bementem a házba a többiekkel együtt. Bella még a kórházi ágyon feküdt, és borzalmasan nézett ki. Szörnyű volt így látni. Éles vonítás csapta meg a fülemet, és felismertem, hogy ez Seth. Kirohantam a ház elé, de Edward csak odaállt az ablakhoz. Meghallottam Jake gondolatit:
Téves riasztás, téves riasztás! Bocsánat! Seth még fiatal. Néha megfeledkezik a dolgokról. Senki sem támad. Téves riasztás.
- Oké! – kiáltottam a közelben levő farkasnak. Megnyugodtam, sőt még kicsit jobb kedvre is derültem. Igen, Seth fiatal, a legfiatalabb volt a falkában, addig, amíg át nem változott két 13 éves fiú is.
- Téves riasztás volt – hallottam Edward hangját, mikor visszamentem. – Seth kiborult valami miatt és megfeledkezett róla, hogy a jelre várunk. Nagyon fiatal még.
- Jó, hogy pisisek őrzik az erődítményt! – morgott Emmett, aki még nem vette észre, hogy visszajöttem.
- Hé! Seth és Jake otthagyták a falkát, hogy megvédjenek minket! – mondtam dühösen.
- Fontos szolgálatot tettek nekünk ma éjjel, Emmett – tette nyugtatólag a vállamra kezét apa. – Komoly és személyes áldozat árán.
- Ja, tudom. Csak irigykedem. Szívesebben lennék odakint.
Fáradtan ültem le a kanapéra, és szemhéjaim hirtelen ólom nehéznek tűntek.
- Lana, jobb lenne, ha felmennél aludni – tanácsolta anya. – Ha bármi történik, felébresztünk
Úgy sem fogtok. Gondoltam magamban, de végül elmentem aludni. Ilyenkor utáltam, hogy vannak emberi szükségleteim is.