19.fejezet

19. Fejezet: Bella szökése

Lana szemszöge:

Felébredek. Álmos vagyok, de nem akarok tovább a szobámban lenni. Kimegyek a nappaliba.
- Nem vagy éhes Lana? – kérdezi Alice
- Nem, köszi. – válaszolom fáradtan
- Most nem lesz alkalmad vadászni.
- Nem baj, akkor is maradok a vérnél. – zárom le a beszélgetést. Alice szúrós pillantást vet rám. Mióta megkóstoltam a vért, azóta nem vagyok hajlandó emberi ételt enni, és ez nyugtalanítja a családomat. De per pillanat más gondunk van, úgyhogy nem kell végig hallgatnom a szokásos szöveget. Odasétálok a kanapéhoz, leülök, Jaspernek dőlök (őt ez nem zavarja) és pihenek. Lehet, hogy megint elalszom. Arra ébredek, hogy Bella is fent van. Nem tudom, miről beszélgettek, de most Alice megszólal:
- Majdnem száz éven át Edward egészen egyedül volt. Most megtalált téged. Te nem veheted észre rajta a változást, de mi, akik hosszú ideje élünk vele, nagyon is jól látjuk. Gondolod, hogy a következő száz évben bármelyikünk is a szemébe bírna nézni, ha elveszítenénk téged?
- Igen, mostanában sokkal elviselhetőbb. – fűzöm hozz, de a pillantások, amiket kapok, azt sugallják, hogy inkább aludjak. A nap további részében Bella ideges, fel-le járkál. Már abban is elfáradok, ha nézem. Visszamegyek a szobámba pihenni. Alice-nek látomása van, megnézem. Valami tükrös szobáról beszél. Apa telefonál, a nyomkereső repülőre szállt. Bella beszél Edwarddal, Alice pedig lerajzolja, amit látott. Kiderül, hogy ez egy balett terem, de Bellának nincs oka odamenni. Aztán megint kezdődik előröl a semmittevés.
- Lemehetek a földszintre? – kérdezem
- Miért? – kérdez vissza Alice gyanakvóan
- Unatkozom.
- Jasper! – és megint elálmosodom, de most nem hagyom magam
- Na jó, akkor mit akarsz csinálni? – kérdezi Jasper megadóan
- Mondjuk, mesélj az újszülöttekről
Jasper nagyon érdekesen mesél. Jó, hogy én nem voltam újszülött, nem a legjobb korszak. Lassan kezdek elálmosodni, ezúttal magamtól. Megvisel ez az össze-vissza alvás. Arra ébredek, hogy Alice szólongat:
- Lana, nem sokára indulunk, ébredj fel!
- Szuper! – ugrok fel kicsit talán túl gyorsan – Már unatkoztam itt.
Felöltözök, fogat mosok és megfésülködöm.
- Anyu aggódott, és azonnal haza akart jönni. De minden rendben, meggyőztem, hogy még maradjon ott, ahol van. – mondja Bella
- Ne aggódj Bella, gondoskodunk róla, hogy ne essék baja. – nyugtatja meg Alice. Bella olyan furcsán viselkedik, de biztos csak a stressz miatt. Alice-nek van még egy látomása, és közben Jasper is megérkezik. Nem sokára már a repülőtér felé tartunk. Jasperék folyamatosan figyelik a lányt, egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Elmennek valami ennivalót keresni. Alice-szel maradok és csak várunk. Nővéremnek hirtelen látomása van. Elkezd rohanni: Bella megszökött.
Azonnal felhívjuk a többieket, Bella a táncterembe megy. Edward meg fog ölni minket, de most fontosabb, hogy időben odaérjünk, még mielőtt James bármit is tehetne. De elkésünk. Bella vérzik. Jasper és Emmett azonnal rátámad Jamesre. Edward, Alice és Carlisle Bellához sietnek. Elindulok James felé, én magam tépném le a fejét, mikor valaki megfogja a csuklómat.
- Ne Lana. Inkább segíts Carlisle-nak. – mondja anya
Odarohanok. Edward kitisztítja Bella vérét. Odaadom az övemet apának, hogy azzal szorítsa el a vérzést.
- Kialudt a tűz? – kérdi apa
- Igen. – sóhajtja Bella – Köszönöm, Edward!
- Szeretlek. – mondja Edward
Aztán kórházba visszük. A fedő sztori, hogy legurult a lépcsőn, és kiesett egy ablakon. Alice-szel szívesen gyártottunk bizonyítékot. Vicces volt betörni az ablakot. Bár már egyszer sikerült, mikor Emmettel birkóztunk. Anyáék nem örültek neki, de én megúsztam, csak Emmett-tel ordibált mindenki. Szóval Bella fel fog épülni, és vámpír sem lesz (egyelőre). Charlie-val nem volt éppen kellemes a találkozásunk, mert Edwardra iszonyúan haragudott, de ugyanakkor hálás volt Carlisle-nak.

Iskolabál

Edward elcipelte Bellát az iskolabálba. Az összes testvérem ott volt, és én is. Megbeszéltem az igazgatóval, ár alig várja, hogy a sulijába járjak. Egy gyönyörű pink ruhában voltam, ami egyszerre volt csinos is és kényelmes. Alice és Rose megcsinálták a hajamat, de sminkelni már nem hagytam magam. A fiúk így is teljesen ki voltak, amikor megláttak. Hiába, én nekik mindig is a kis húg leszek. Megláttam Bellát, amint Jacobbal beszélget. Jacob, kíváncsi leszek, belőle is vérfarkas lesz-e mint Samből. 

18. fejezet

18. Fejezet: Menekülés

Lana szemszöge:

Az idegen vámpírok egyre közelednek. Szerencsére nem szomjasak. Bella lengedi a haját, de ez nem fog segíteni. Folytatjuk a baseballt, persze senki sem a játékra koncentrál. És akkor megérkeznek. Az első, aki kilép az erdőből világosbarna hajú férfi. Átengedi a vezetést a vezérnek: szintén férfi. Olajbarna a bőre, fekete a haja.  A harmadik pedig egy vörös hajú nő. Ő néz ki a legvadabban. Félelmetes látványt nyújtanak: ruhájuk szakadt, de leginkább a szemük rémiszt meg: vörös, tehát emberi vérrel táplálkoznak. Közelebb jönnek felénk, járásuk akár egy nagymacskáé. Carlisle kilép az oldalán Jasperrel és Emmettel.
- Úgy halottuk, mintha valami játék zajlana itt a közelben. – mondja az elől álló. – Engem Laurentnek hívnak, ez itt Victoria és James. – mutat a másik kettőre
- Engem Carlisle-nak hívnak. Ez itt a családom, Emmett és Jasper, Rosalie, Esme, Lana és Alice, Edward és Bella.
 - Beszállhatnánk a játékba? – kérdezi Laurent
- Ami azt illeti, éppen befejeztük. De egy más alkalommal természetesen szívesen játszunk veletek. Hogy tervezitek, hosszabb ideig maradtok a környéken?- válaszolja apa. Aztán ezek után még beszélgetnek, mivel Jasper bevetette képességét.
- Állandó szállás? Ezt hogy csináljátok?- kérdezi Laurent kíváncsian
- Mi lenne, ha hazajönnétek velünk az otthonunkba, hogy kényelmesen elbeszélgethessünk. – veti föl Carlisle. - Elég hosszú történet.
Mi? Meghívja őket hozzánk? Akkor én tuti Edwardékkal megyek.
- Ez izgalmasan hangzik. Nagyon kedves tőled. –mondja mosolyogva Laurent. – Ontariótól egészen idáig vadásztunk, és még nem volt alkalmunk tisztálkodni. – elismerően végig néz apán
 - Kérlek, ne vegyétek rossz néven, de nagyon hálásak lennénk, ha itt, a közvetlen környékünkön nem vadásznátok. Kerülnünk kell a feltűnést, tudjátok. – magyarázza Carlisle
- Hát persze. Magától értetődik, hogy nem vadászunk a ti területeteken. Különben is, mi már ettünk Seattle közelében. – nevet Laurent. Most legszívesebben nekiugranék. Nevetni emberek halálán, de jó, hogy mi nem vagyunk ilyen szörnyetegek. Jasper a szeme sarkából figyelmeztetően rám pillant, érzi az ellenszenvemet.
- Majd mutatjuk az utat, ha van kedvetek velünk futni. Emmett, Alice! Elmehetnétek Edwarddal, Bellával és Lanával a dzsipért. –veti oda nekünk apa. Szerencsére nem kell hazamennem ezekkel a vámpírokkal. James hirtelen végigméri Bellát, majd előreszökken. Edward rávicsorog.
 - Hát ez meg mi? – kérdezi Laurent
- A lány velünk van. – mondja Carlisle rendreutasítóan
- Uzsonnát is hoztatok magatokkal? – Laurent közelebb lép, Edward vadul morog
- Mondtam, hogy a lány velünk. – figyelmezteti apa
- De hiszen ez egy ember.
- Igen, az! – szólal meg Emmett. James még mindig nem veszi le a szemét Belláról.
- Úgy látom, sok mindent kell megtanulnunk egymástól. – mondja Laurent
- Valóban. – válaszol Carlisle
- De azért szeretnénk elfogadni a meghívást.  És természetesen nem bántjuk az emberlányt. Mondtam már, nem áll szándékunkban vadászni a ti területeteken.
Carlisle tanulmányozza Laurentet, végül megszólal:
- Majd mi mutatjuk az utat. Jasper, Rosalie, Esme!
Edwardékkal megyek. Beszállunk a dzsipbe. Bellát hazavisszük, azt mondja az apjának, hogy hazamegy. Kezdek aggódni. James vadászik Bellára. Tehát meg kell ölnünk, közben Bellára és az apjára is vigyáznunk kell. Végül megállunk a Cullen háznál.
- Követ minket. – közli Edward
- Én is ettől féltem. – válaszolja Laurent
- Mire számíthatunk? – kérdezi apa
- Sajnálom, amikor a fiad megvédte a lányt, már akkor attól féltem, hogy nem lehet majd bírni vele.
- Nem tudod leállítani?
- Semmi sem állíthatja meg Jamest, ha egyszer beindult
- Majd mi leállítjuk. – mondja Emmett
- Nem tudtok elbánni vele. Háromszáz éve, amióta élek, sose láttam hozzá foghatót. Aki ujjat húz vele, annak vége. Ezért is csatlakoztam az ő csapatához.
Még beszélgetnek, majd Laurent elindul Denaliba.
- Milyen messze van? – kérdezi apa
- Olyan három mérföldnyire lehet a folyón túl: ott köröz, hogy a nő beérhesse. – válaszolja Edward
- És mi a tervetek?
- Elcsalogatjuk valahová, és aztán Jasper és Alice gyorsan elviszik Bellát délre.
- És aztán?
- Amint Bella biztonságban van, levadásszuk.
Levadásszuk, erre még gondolni is rossz. Nem ezért, mert James kegyelmet érdemel, csak egyszerűen rossz, hogy megint szétválik a család és harcolni fogunk. Edward megkéri Rose-t, hogy cseréljen Bellával ruhát, de Rosalie nem teszi meg. Szerencsére Edward egyszerűen elfordul tőle, majd Bella anyával cserél ruhát.
- Esme és Rosalie a te kocsidon mennek Bella. – mondja apa
- Alice, Jasper! Ti a Mercedesszel mentek. Jól fog jönni délen a sötétített ablak. Lana, te is velük mész, fogadj nekik szót, ti pedig vigyázzatok rá!
- Mi pedig a dzsippel megyünk.
Mindenki elhagyja a házat, végül mi is.
Az út alatt Bella sírt. Aztán megálltunk egy szállodánál és kivettünk egy szobát. Most itt ülök az ágyamon, de nem tudok elaludni. Kopogást hallok
- Gyere Jasper. – mondom
- Mi a baj Lana, miért nem alszol? – kérdezi a bátyám
- Csak aggódom a többiek miatt.
- Senkinek nem lesz semmi baja. Két vámpír nem okoz nekünk gondot.
- Ahhoz képest most itt vagyunk.
- Így Bella biztonságban van.
- Vajon Bella tényleg vámpír lesz? – váltok témát
- Ha Edwardtól függ, akkor nem.
- De Alice látta!
- Tudod, hogy még változhat, amit Alice látott.
- Akarsz fogadni?
- Jaj, ne kezd már te is. – mondja, majd beveti képességét, hogy elálmosodjak
- Már megint használod a képességed, de bármikor ellen tudok állni neki. – ásítok egy nagyot
- Most már ideje lenne aludnod. Jó éjt Lana! – betakar, és kimegy
- Köszi Jasper a beszélgetést. – mondom halkan, de tudom, hogy meghallotta. Aztán elalszom.