19. Fejezet: Bella szökése
Lana szemszöge:
Felébredek. Álmos vagyok, de nem akarok tovább a szobámban lenni. Kimegyek a nappaliba.
- Nem vagy éhes Lana? – kérdezi Alice
- Nem, köszi. – válaszolom fáradtan
- Most nem lesz alkalmad vadászni.
- Nem baj, akkor is maradok a vérnél. – zárom le a beszélgetést. Alice szúrós pillantást vet rám. Mióta megkóstoltam a vért, azóta nem vagyok hajlandó emberi ételt enni, és ez nyugtalanítja a családomat. De per pillanat más gondunk van, úgyhogy nem kell végig hallgatnom a szokásos szöveget. Odasétálok a kanapéhoz, leülök, Jaspernek dőlök (őt ez nem zavarja) és pihenek. Lehet, hogy megint elalszom. Arra ébredek, hogy Bella is fent van. Nem tudom, miről beszélgettek, de most Alice megszólal:
- Majdnem száz éven át Edward egészen egyedül volt. Most megtalált téged. Te nem veheted észre rajta a változást, de mi, akik hosszú ideje élünk vele, nagyon is jól látjuk. Gondolod, hogy a következő száz évben bármelyikünk is a szemébe bírna nézni, ha elveszítenénk téged?
- Igen, mostanában sokkal elviselhetőbb. – fűzöm hozz, de a pillantások, amiket kapok, azt sugallják, hogy inkább aludjak. A nap további részében Bella ideges, fel-le járkál. Már abban is elfáradok, ha nézem. Visszamegyek a szobámba pihenni. Alice-nek látomása van, megnézem. Valami tükrös szobáról beszél. Apa telefonál, a nyomkereső repülőre szállt. Bella beszél Edwarddal, Alice pedig lerajzolja, amit látott. Kiderül, hogy ez egy balett terem, de Bellának nincs oka odamenni. Aztán megint kezdődik előröl a semmittevés.
- Lemehetek a földszintre? – kérdezem
- Miért? – kérdez vissza Alice gyanakvóan
- Unatkozom.
- Jasper! – és megint elálmosodom, de most nem hagyom magam
- Na jó, akkor mit akarsz csinálni? – kérdezi Jasper megadóan
- Mondjuk, mesélj az újszülöttekről
Jasper nagyon érdekesen mesél. Jó, hogy én nem voltam újszülött, nem a legjobb korszak. Lassan kezdek elálmosodni, ezúttal magamtól. Megvisel ez az össze-vissza alvás. Arra ébredek, hogy Alice szólongat:
- Lana, nem sokára indulunk, ébredj fel!
- Szuper! – ugrok fel kicsit talán túl gyorsan – Már unatkoztam itt.
Felöltözök, fogat mosok és megfésülködöm.
- Anyu aggódott, és azonnal haza akart jönni. De minden rendben, meggyőztem, hogy még maradjon ott, ahol van. – mondja Bella
- Ne aggódj Bella, gondoskodunk róla, hogy ne essék baja. – nyugtatja meg Alice. Bella olyan furcsán viselkedik, de biztos csak a stressz miatt. Alice-nek van még egy látomása, és közben Jasper is megérkezik. Nem sokára már a repülőtér felé tartunk. Jasperék folyamatosan figyelik a lányt, egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Elmennek valami ennivalót keresni. Alice-szel maradok és csak várunk. Nővéremnek hirtelen látomása van. Elkezd rohanni: Bella megszökött.
Azonnal felhívjuk a többieket, Bella a táncterembe megy. Edward meg fog ölni minket, de most fontosabb, hogy időben odaérjünk, még mielőtt James bármit is tehetne. De elkésünk. Bella vérzik. Jasper és Emmett azonnal rátámad Jamesre. Edward, Alice és Carlisle Bellához sietnek. Elindulok James felé, én magam tépném le a fejét, mikor valaki megfogja a csuklómat.
- Ne Lana. Inkább segíts Carlisle-nak. – mondja anya
Odarohanok. Edward kitisztítja Bella vérét. Odaadom az övemet apának, hogy azzal szorítsa el a vérzést.
- Kialudt a tűz? – kérdi apa
- Igen. – sóhajtja Bella – Köszönöm, Edward!
- Szeretlek. – mondja Edward
Aztán kórházba visszük. A fedő sztori, hogy legurult a lépcsőn, és kiesett egy ablakon. Alice-szel szívesen gyártottunk bizonyítékot. Vicces volt betörni az ablakot. Bár már egyszer sikerült, mikor Emmettel birkóztunk. Anyáék nem örültek neki, de én megúsztam, csak Emmett-tel ordibált mindenki. Szóval Bella fel fog épülni, és vámpír sem lesz (egyelőre). Charlie-val nem volt éppen kellemes a találkozásunk, mert Edwardra iszonyúan haragudott, de ugyanakkor hálás volt Carlisle-nak.
- Nem vagy éhes Lana? – kérdezi Alice
- Nem, köszi. – válaszolom fáradtan
- Most nem lesz alkalmad vadászni.
- Nem baj, akkor is maradok a vérnél. – zárom le a beszélgetést. Alice szúrós pillantást vet rám. Mióta megkóstoltam a vért, azóta nem vagyok hajlandó emberi ételt enni, és ez nyugtalanítja a családomat. De per pillanat más gondunk van, úgyhogy nem kell végig hallgatnom a szokásos szöveget. Odasétálok a kanapéhoz, leülök, Jaspernek dőlök (őt ez nem zavarja) és pihenek. Lehet, hogy megint elalszom. Arra ébredek, hogy Bella is fent van. Nem tudom, miről beszélgettek, de most Alice megszólal:
- Majdnem száz éven át Edward egészen egyedül volt. Most megtalált téged. Te nem veheted észre rajta a változást, de mi, akik hosszú ideje élünk vele, nagyon is jól látjuk. Gondolod, hogy a következő száz évben bármelyikünk is a szemébe bírna nézni, ha elveszítenénk téged?
- Igen, mostanában sokkal elviselhetőbb. – fűzöm hozz, de a pillantások, amiket kapok, azt sugallják, hogy inkább aludjak. A nap további részében Bella ideges, fel-le járkál. Már abban is elfáradok, ha nézem. Visszamegyek a szobámba pihenni. Alice-nek látomása van, megnézem. Valami tükrös szobáról beszél. Apa telefonál, a nyomkereső repülőre szállt. Bella beszél Edwarddal, Alice pedig lerajzolja, amit látott. Kiderül, hogy ez egy balett terem, de Bellának nincs oka odamenni. Aztán megint kezdődik előröl a semmittevés.
- Lemehetek a földszintre? – kérdezem
- Miért? – kérdez vissza Alice gyanakvóan
- Unatkozom.
- Jasper! – és megint elálmosodom, de most nem hagyom magam
- Na jó, akkor mit akarsz csinálni? – kérdezi Jasper megadóan
- Mondjuk, mesélj az újszülöttekről
Jasper nagyon érdekesen mesél. Jó, hogy én nem voltam újszülött, nem a legjobb korszak. Lassan kezdek elálmosodni, ezúttal magamtól. Megvisel ez az össze-vissza alvás. Arra ébredek, hogy Alice szólongat:
- Lana, nem sokára indulunk, ébredj fel!
- Szuper! – ugrok fel kicsit talán túl gyorsan – Már unatkoztam itt.
Felöltözök, fogat mosok és megfésülködöm.
- Anyu aggódott, és azonnal haza akart jönni. De minden rendben, meggyőztem, hogy még maradjon ott, ahol van. – mondja Bella
- Ne aggódj Bella, gondoskodunk róla, hogy ne essék baja. – nyugtatja meg Alice. Bella olyan furcsán viselkedik, de biztos csak a stressz miatt. Alice-nek van még egy látomása, és közben Jasper is megérkezik. Nem sokára már a repülőtér felé tartunk. Jasperék folyamatosan figyelik a lányt, egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Elmennek valami ennivalót keresni. Alice-szel maradok és csak várunk. Nővéremnek hirtelen látomása van. Elkezd rohanni: Bella megszökött.
Azonnal felhívjuk a többieket, Bella a táncterembe megy. Edward meg fog ölni minket, de most fontosabb, hogy időben odaérjünk, még mielőtt James bármit is tehetne. De elkésünk. Bella vérzik. Jasper és Emmett azonnal rátámad Jamesre. Edward, Alice és Carlisle Bellához sietnek. Elindulok James felé, én magam tépném le a fejét, mikor valaki megfogja a csuklómat.
- Ne Lana. Inkább segíts Carlisle-nak. – mondja anya
Odarohanok. Edward kitisztítja Bella vérét. Odaadom az övemet apának, hogy azzal szorítsa el a vérzést.
- Kialudt a tűz? – kérdi apa
- Igen. – sóhajtja Bella – Köszönöm, Edward!
- Szeretlek. – mondja Edward
Aztán kórházba visszük. A fedő sztori, hogy legurult a lépcsőn, és kiesett egy ablakon. Alice-szel szívesen gyártottunk bizonyítékot. Vicces volt betörni az ablakot. Bár már egyszer sikerült, mikor Emmettel birkóztunk. Anyáék nem örültek neki, de én megúsztam, csak Emmett-tel ordibált mindenki. Szóval Bella fel fog épülni, és vámpír sem lesz (egyelőre). Charlie-val nem volt éppen kellemes a találkozásunk, mert Edwardra iszonyúan haragudott, de ugyanakkor hálás volt Carlisle-nak.
Iskolabál
Edward elcipelte Bellát az iskolabálba. Az összes testvérem ott volt, és én is. Megbeszéltem az igazgatóval, ár alig várja, hogy a sulijába járjak. Egy gyönyörű pink ruhában voltam, ami egyszerre volt csinos is és kényelmes. Alice és Rose megcsinálták a hajamat, de sminkelni már nem hagytam magam. A fiúk így is teljesen ki voltak, amikor megláttak. Hiába, én nekik mindig is a kis húg leszek. Megláttam Bellát, amint Jacobbal beszélget. Jacob, kíváncsi leszek, belőle is vérfarkas lesz-e mint Samből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése