18. fejezet

18. Fejezet: Menekülés

Lana szemszöge:

Az idegen vámpírok egyre közelednek. Szerencsére nem szomjasak. Bella lengedi a haját, de ez nem fog segíteni. Folytatjuk a baseballt, persze senki sem a játékra koncentrál. És akkor megérkeznek. Az első, aki kilép az erdőből világosbarna hajú férfi. Átengedi a vezetést a vezérnek: szintén férfi. Olajbarna a bőre, fekete a haja.  A harmadik pedig egy vörös hajú nő. Ő néz ki a legvadabban. Félelmetes látványt nyújtanak: ruhájuk szakadt, de leginkább a szemük rémiszt meg: vörös, tehát emberi vérrel táplálkoznak. Közelebb jönnek felénk, járásuk akár egy nagymacskáé. Carlisle kilép az oldalán Jasperrel és Emmettel.
- Úgy halottuk, mintha valami játék zajlana itt a közelben. – mondja az elől álló. – Engem Laurentnek hívnak, ez itt Victoria és James. – mutat a másik kettőre
- Engem Carlisle-nak hívnak. Ez itt a családom, Emmett és Jasper, Rosalie, Esme, Lana és Alice, Edward és Bella.
 - Beszállhatnánk a játékba? – kérdezi Laurent
- Ami azt illeti, éppen befejeztük. De egy más alkalommal természetesen szívesen játszunk veletek. Hogy tervezitek, hosszabb ideig maradtok a környéken?- válaszolja apa. Aztán ezek után még beszélgetnek, mivel Jasper bevetette képességét.
- Állandó szállás? Ezt hogy csináljátok?- kérdezi Laurent kíváncsian
- Mi lenne, ha hazajönnétek velünk az otthonunkba, hogy kényelmesen elbeszélgethessünk. – veti föl Carlisle. - Elég hosszú történet.
Mi? Meghívja őket hozzánk? Akkor én tuti Edwardékkal megyek.
- Ez izgalmasan hangzik. Nagyon kedves tőled. –mondja mosolyogva Laurent. – Ontariótól egészen idáig vadásztunk, és még nem volt alkalmunk tisztálkodni. – elismerően végig néz apán
 - Kérlek, ne vegyétek rossz néven, de nagyon hálásak lennénk, ha itt, a közvetlen környékünkön nem vadásznátok. Kerülnünk kell a feltűnést, tudjátok. – magyarázza Carlisle
- Hát persze. Magától értetődik, hogy nem vadászunk a ti területeteken. Különben is, mi már ettünk Seattle közelében. – nevet Laurent. Most legszívesebben nekiugranék. Nevetni emberek halálán, de jó, hogy mi nem vagyunk ilyen szörnyetegek. Jasper a szeme sarkából figyelmeztetően rám pillant, érzi az ellenszenvemet.
- Majd mutatjuk az utat, ha van kedvetek velünk futni. Emmett, Alice! Elmehetnétek Edwarddal, Bellával és Lanával a dzsipért. –veti oda nekünk apa. Szerencsére nem kell hazamennem ezekkel a vámpírokkal. James hirtelen végigméri Bellát, majd előreszökken. Edward rávicsorog.
 - Hát ez meg mi? – kérdezi Laurent
- A lány velünk van. – mondja Carlisle rendreutasítóan
- Uzsonnát is hoztatok magatokkal? – Laurent közelebb lép, Edward vadul morog
- Mondtam, hogy a lány velünk. – figyelmezteti apa
- De hiszen ez egy ember.
- Igen, az! – szólal meg Emmett. James még mindig nem veszi le a szemét Belláról.
- Úgy látom, sok mindent kell megtanulnunk egymástól. – mondja Laurent
- Valóban. – válaszol Carlisle
- De azért szeretnénk elfogadni a meghívást.  És természetesen nem bántjuk az emberlányt. Mondtam már, nem áll szándékunkban vadászni a ti területeteken.
Carlisle tanulmányozza Laurentet, végül megszólal:
- Majd mi mutatjuk az utat. Jasper, Rosalie, Esme!
Edwardékkal megyek. Beszállunk a dzsipbe. Bellát hazavisszük, azt mondja az apjának, hogy hazamegy. Kezdek aggódni. James vadászik Bellára. Tehát meg kell ölnünk, közben Bellára és az apjára is vigyáznunk kell. Végül megállunk a Cullen háznál.
- Követ minket. – közli Edward
- Én is ettől féltem. – válaszolja Laurent
- Mire számíthatunk? – kérdezi apa
- Sajnálom, amikor a fiad megvédte a lányt, már akkor attól féltem, hogy nem lehet majd bírni vele.
- Nem tudod leállítani?
- Semmi sem állíthatja meg Jamest, ha egyszer beindult
- Majd mi leállítjuk. – mondja Emmett
- Nem tudtok elbánni vele. Háromszáz éve, amióta élek, sose láttam hozzá foghatót. Aki ujjat húz vele, annak vége. Ezért is csatlakoztam az ő csapatához.
Még beszélgetnek, majd Laurent elindul Denaliba.
- Milyen messze van? – kérdezi apa
- Olyan három mérföldnyire lehet a folyón túl: ott köröz, hogy a nő beérhesse. – válaszolja Edward
- És mi a tervetek?
- Elcsalogatjuk valahová, és aztán Jasper és Alice gyorsan elviszik Bellát délre.
- És aztán?
- Amint Bella biztonságban van, levadásszuk.
Levadásszuk, erre még gondolni is rossz. Nem ezért, mert James kegyelmet érdemel, csak egyszerűen rossz, hogy megint szétválik a család és harcolni fogunk. Edward megkéri Rose-t, hogy cseréljen Bellával ruhát, de Rosalie nem teszi meg. Szerencsére Edward egyszerűen elfordul tőle, majd Bella anyával cserél ruhát.
- Esme és Rosalie a te kocsidon mennek Bella. – mondja apa
- Alice, Jasper! Ti a Mercedesszel mentek. Jól fog jönni délen a sötétített ablak. Lana, te is velük mész, fogadj nekik szót, ti pedig vigyázzatok rá!
- Mi pedig a dzsippel megyünk.
Mindenki elhagyja a házat, végül mi is.
Az út alatt Bella sírt. Aztán megálltunk egy szállodánál és kivettünk egy szobát. Most itt ülök az ágyamon, de nem tudok elaludni. Kopogást hallok
- Gyere Jasper. – mondom
- Mi a baj Lana, miért nem alszol? – kérdezi a bátyám
- Csak aggódom a többiek miatt.
- Senkinek nem lesz semmi baja. Két vámpír nem okoz nekünk gondot.
- Ahhoz képest most itt vagyunk.
- Így Bella biztonságban van.
- Vajon Bella tényleg vámpír lesz? – váltok témát
- Ha Edwardtól függ, akkor nem.
- De Alice látta!
- Tudod, hogy még változhat, amit Alice látott.
- Akarsz fogadni?
- Jaj, ne kezd már te is. – mondja, majd beveti képességét, hogy elálmosodjak
- Már megint használod a képességed, de bármikor ellen tudok állni neki. – ásítok egy nagyot
- Most már ideje lenne aludnod. Jó éjt Lana! – betakar, és kimegy
- Köszi Jasper a beszélgetést. – mondom halkan, de tudom, hogy meghallotta. Aztán elalszom.