22. fejezet

22. Fejezet: Ithaca

Lana szemszöge:

Megérkeztünk. A legközelebbi szomszéd 20 percnyire lakik. A város szélén áll az új otthonunk. Egy kicsit hasonlít a régi házunkra, csak főként fából és kőből építették. És óriási. Emmett és Rose kirohan.
- Sziasztok! – köszön Emmett. – Gyere Lana, megmutatom a hátsó kertet!
Követem.
- Mi van? Miért lelkesedsz ennyire?
- Hagyjál Emmett! Még kell egy kis idő, hogy megszokjam az új környezetet.
Megpillantok egy nagy medencét és egy teraszt. Odafutok a vízhez. Milyen jó lesz nyáron ez a medence.
- Vigyázz, mert beleesel!- szórakozik Emmett és majdnem belelök.
- Ne! A végén még tényleg vizes leszek. - Egy kicsit jobb kedvre derülök. Emmett mindig meg tud nevettetni. Észreveszem Rose-t.
- Gyere, nézd meg belülről! – mondja
Gyorsan bemegyek, amíg bátyám nem figyel. A nappali fala üveg. Még üres ez a szoba, gondolom, majd együtt vásárolunk bútort. És plazma tévét, hogy Emmett nézhesse a meccseit. Anya az amerikai konyhában méricskél valamit. Bekukkantok a fürdőbe is. Egy kis folyosó következik. Innen nyílik az ebédlő, ami felesleges, és a könyvekből ítélve apa dolgozószobája. Előttem pedig egy lépcső magaslik. Felszaladok. 5 hatalmas hálót találok fönt. Az egyikhez még külön fürdőszoba is van.
- Tetszik? – anya hirtelen előbukkan a hátam mögül. –Ez a te szobád. Majd holnap elmegyünk bútorokat venni. Úgy rendezed be, ahogy akarod.
Rámosolygok. Ez nem is rossz ötlet. Kipakolunk, és közben besötétedik. Elmegyek lezuhanyozni, aztán felhívom Alice-t.
- Szia Lana! – szól bele a telefonba
- Szia Alice. – válaszolom. – Jasper hogy van?
- Már jobban, de még mindig mérges magára Bella miatt. Lehet, hogy elmegyünk Denaliba. – Hallom a szomorúságot a hangjában, mert nem búcsúzhatott el Bellától.
- Denaliba? – kérdezem. Az elég messze van, akkor nem jönnek vissza egyhamar
- Igen. Na, és milyen az új ház?
- Nagy.
- Ennyi?
- Hiányzik a régi.
- Tudom, nekem is, és Bella is. De Edward így döntött. Fel a fejjel. Majd elmegyünk vásárolni. És gondolj bele, ott egy egész szoba, amit berendezhetsz.
- Aha. Érezzétek magatokat jól Denaliban, csak majd telefonáljatok.
- Oké, szia Lana!
- Szia. – mondom, majd leteszem a telefont. Szuper, Alice-ék még maradnak. Pedig ez volt ez egyetlen gondolat, ami felvidított, hogy nem sokára visszajönnek. Későre jár, így hát elalszom.
 Reggel elvégzem a teendőimet, majd elmegyünk bútorokat venni. Apa beírat minket a suliba. Anya még vásárol, így a két testvéremmel festek. A birodalmam pink és almazöld lesz. Mikor ezzel végzünk, behozzunk a bútorokat. Megint két részre oszlik a szobám: egy hálóra és egy nappalira. Gardróbom és fürdőszobám is van. Egész jól sikerült ez a nap. Este azonban egyedül maradok a gondolataimmal. Vajon a többiek hogy viselik a költözést? Edwardnak nyoma sincs, nyilván ő szenved a legjobban. Rosalie-n látszik, hogy mérges. Emmett-tet nem nagyon izgatja, hogy elköltöztünk. Anya szerintem szomorú, csak miattam nem búslakodik. Apa inkább Edward-ért aggódik. Jasper képessége nélkül is tudom ezeket, hiszen ismerem a családomat. Apropó Jasper. Hiányoznak. Nagyon. Titkon remélem, hogy nem mennek Denaliba. Megcsörren a telefonom, Jasper hív.
- Szia, Jazz! – köszönök
- Szia, hugi! – válaszolja. – Na jó lett a szobád?
- Igen. És milyen Denaliban? – remélem, hogy azt válaszolja nincsenek ott
- Végül is nem mentük oda.
- Akkor mi az új cél?
- Még nem tudjuk.
Nagyon szeretném, ha idejönnének, de önző lenne erre kérni őket.
- Lana, figyelsz? – kérdezi Jasper
- Jaj, bocsi. Elkalandoztam.
- Szóval mikor mész suliba?
- Egy hét múlva. – Nagyot sóhajtok. Suliba megyek, újra be kell illeszkednem, új barátokat szerezni. Akiket elhagyhatok 5 év múlva. Akkor meg mi értelme. Jobban belegondolva ilyen szempontból rossz vámpírnak lenni. Mindig költözni kell, mindent, és mindenkit magunk mögött hagyni.
- Nem sokára találkozunk. Szia!
- Szia, Jazz.
Másnap Alice-ék hirtelen betoppantak. Attól kezdve minden jobb lett. Újra együtt volt a család, kivéve Edwardot. Jasper sokat segített a képességével, így nem voltam olyan szomorú. Megszoktam az új környezetet, és beilleszkedtem a suliba. Bár távolságtartó lettem. Egyik nap éppen a nappaliban ülök Jasperrel beszélgetünk:
- És még Emmett-nél is erősebbek az újszülöttek? – lélegzet visszafojtva figyelem, ahogyan mesél.
- Persze. De egyébként Emmett-tet könnyű legyőzni. Csak az erejére támaszkodik. – válaszolja vigyorogva Jazz.
Körülnézek. Eszembe jut, hogy Emmett éppen Rosalie-val vadászik. Ha itt lenne, biztos nem hagyná annyiban bátyám kijelentését. Alice is lejön a lépcsőn:
- Nézd Lana! Ez a póló hogy tetszik? – mutatja meg legújabb tervét
- Szuper! – Jazz és Alice egy pillanatra sem hagynak unatkozni. Nővéremnek hirtelen látomása van.
- Edward idejön. –mondja
- Akkor jobb, ha siet, mielőtt Rose visszaér. – amint ezt kimondom, már nyílik az ajtó. Edward az. Felkészülök, hogy kiabáljak vele. Elmondjam, mennyire utálom, amiért elköltöztünk. Alice figyelmeztetően rám pillant, hogy ne tegyem. De erre nincs szükség. Amint meglátom bátyám arcát, minden haragom elszáll. Tekintete üres, mintha már nem is ő lenne. Szemében szenvedés és bú tükröződik. Még sohasem láttam ilyennek. Mindig arra gondoltam, hogy nekem milyen rossz, mert eljöttünk. De abba, hogy Edward mit érezhet, igazán nem gondoltam bele. Borzalmasan néz ki. Apa is megérkezik. Örül a fiának, de ő is látja, Edward mennyire szenved. Bemennek apa dolgozószobájába.
- Carlisle, legjobb lesz, ha én elmegyek. – bátyám szavai halkak és élettelenek. Ha lehet ezt mondani.
- Edward, nyugodtan maradhatsz. De ha ezt látod jónak. – válaszolja apa
- Egyedül akarok lenni. És ilyen állapotban csak fájdalmat okoznék nektek.
- Várd meg Esmét, nagyon örülne, ha láthatna.
- Rendben.
- Hé, Lana, ne hallgatózz! – borzolja össze a hajamat Jazz
- Ne, már te is kezded. – Megigazítom a hajamat. – Te könnyen beszélsz, neked jobb a hallásod.
Anya és hazajön, megöleli Edwardot, és bátyám elmegy. Egy darabig nem látjuk. Szegény, most értettem meg mit érez. Nekem is hiányzik Bella. Mindig kedves volt velem. Vajon mit csinálhat? Amennyire szerencsés tuti belebotlik a farkasokba.

Tehát az élet ment tovább. Apa az éjszakai ügyeleten dolgozott és részmunkaidőben a Cornell Egyetemen tanított. Jasper is odajárt. Néha, ha már nem voltak óráim bementem hozzájuk. Anya egy öreg házat restaurált. Em és Rose Európába utaztak. Még nem jöttek vissza, még hátra van néhány hónap a nászútjukból. Alice a levéltárban kutatott. Én pedig boldog voltam. Persze még mindig visszavágytam, de itt sem olyan rossz. Nem sokára jön a tavaszi szünet, és akkor együtt megyünk Denaliba.

 Új Cullen ház