25. fejezet

 25. Fejezet: New Moon vége

Lana szemszöge:

Majdnem elájulok, amikor látom, hogy Edwardéknak még beszélniük kell Aroval. Ismerve bátyám indulatos természetét, félek. Ha csatára kerülne sor, akkor... még gondolni is rossz rá. Belláék végre megérkeznek. Felismerem Arot.
Hát ez megbolondult. Mit tapsikol össze-vissza? Mintha csak egy baráti összejövetelen volna. A többiek közben nyugtalankodnak.
- Jaj, bocsánat. Most beszélgetnek. – mondom.
Bátyámra nem ragad rá Aro jókedve. És megérkezik a másik két uralkodó is, Marcus, és Caius.
- Aro most éppen csodálja Edward önuralmát. – Mesélem a többieknek.
Micsoda időhúzás. Engedjék már el őket. Felszisszenek.
- Mi a baj? – kérdi Rose
- Bellán nem működött a gondolatolvasás, és ezért most Jane próbálkozik. – válaszolom
- Ne Edward! – kiáltom. – Rátámad Jane-re.
Apa nagyon megrémül. Ő tudja mire képes ez a kis boszorkány.
Inkább nem is nézem, ahogy bátyám szenved. Most jön Bella, és Jane nem tudja bántani. Micsoda képesség!
- Aro megkérdezi Edwardot...Alice-t...és Bellát is, hogy akarnak-e csatlakozni a Volturihoz. – folytatom
- És ők nemlegesen válaszolnak. – veszi ki a számból a szót Jazz. Bólintok.
- De felmerül egy probléma: Bella túl sokat tud. – mondom elhaló hangon. Most dől el minden. Jaj, Edward, ne csináld már. Szereted azt a lányt, és az az egyetlen módja, hogy együtt legyetek, hogy átváltoztatod. Bevillan egy kép.
- Alice megmenti a helyzetet. Látomásában Bella vámpír. Aro elengedi őket! – kiáltom. Az egész család megkönnyebbül. Emmett hangosan felnevet. Anya megöleli apát. Elmondhatatlan ez az öröm.
- Jól van Lana: Most már pihenhetsz! – mondja mosolyogva apa. Elégedetten ledőlök a kanapéra. Happy End. Kell ennél több? Csak most veszem észre, mennyire fáj a fejem. Üröm az örömben. De mit számít ez most, Bella él, és újra össze fog jönni Edwarddal!

Nem sokáig pihenhettem, mert elindultunk a reptérre. Kiérünk és nem sokkal később feltűnnek Edwardék. Bellát milyen régen láttam. Azóta semmit sem változott. Anya magához öleli:
- Annyira köszönöm. – suttogja a fülébe.
Edwardot is megöleli.
- Soha többé ne tedd ezt velem. – mondja Esme
- Sajnálom anya. – válaszolja bátyám
- Köszönjük Bella! Sokkal tartozunk neked. – karolja át apa Bellát
Én mind kettőjüket a karomba zárom.
- Úgy örülök, Bella, hogy épségben visszatértetek.
- Bella alig áll a lábán – korholja anya a fiát (és mellesleg bátyámat). Vigyük gyorsan haza!
Bellát elvisszük az apjához, és mi pedig hazamegyünk.
(Ugrás az időben)

Ilyen boldog már rég nem voltam! Bella és Edward újra összejöttek, és Ed velünk él. A tetejében még vissza is költöztünk! Végre visszajött az életkedvem. Zenét hallgatok, falom a könyveket, és ragyogok az iskolában (a jegyeimmel, nem napfényben). Egyik nap meghallom Edward hangját:
- Carlisle! Esme! Rosalie! Emmett! Jasper! Alice! Lana!
Kicsit álmoskásan botladozok le a lépcsőn. Korán van még, s bár már felöltöztem, még kótyagos vagyok.
- Isten hozott újra nálunk, Bella! – köszönti apa látogatónkat. – Mit tehetünk érted ma reggel? Föltételezem, hogy nem egyszerű udvariassági látogatásról van szó, ahhoz talán egy kicsit korán van még.
A korán szónál apa rám mosolygott.
- Szeretnék valamit megbeszélni veletek, lehetőleg úgy, hogy mindnyájan jelen legyetek, ha nem bánjátok. Valami fontosat. – mondja Bella
- Természetesen. Mi lenne, ha másik szobában beszélgetnénk? – ajánlja föl apa.
Mindnyájan, (hogy Bella szavaival éljek) befáradunk az ebédlőbe. Egyből felébredek. Valami fontosat. Ez jól hangzik.
- Tied a szó. - int Bella felé apa.
Bella mondandójának lényege, hogy Alice megígérte a Volturinak, hogy Bella vámpír lesz. S most ez a probléma.
- Kérlek, szavazzatok: legyen-e belőlem vámpír. – Fejezi be mondandóját a fent említett.

Edwardnak –természetesen- van egy terve, amiben szerelmét nem kell átváltoztatni. Ez különböző véleményeket vált ki a családomból.
- Nagyszerű terv, öcskös. – nevet Emmett
- Nem. – szisszen fel Rose
- Szó sem lehet róla! – mondja Bella
- Jó kis terv! – örvendezik Jasper
- Idióták! – zárja le Alice
Én csak dühösen, és várakozóan nézek. Edward csak kerülgeti a forró kását. Már a többiek szavaznak is.
- Alice? – kérdi Bella
- Igen.
Jasper?
- Igen.
- Rosalie?
- Nem. Hadd magyarázzam meg. Ez nem azt jelenti, mintha bármi kifogásom lenne az ellen, hogy a testvérem legyél. Csak arról van szó, hogy... ez nem az az élet, amit magamnak választottam volna. Bárcsak lett volna valaki annak idején, aki ellenem szavaz!
Rose-t mindig is bántotta, hogy vámpír. Elmesélte, mit történt vele emberi élete utolsó napján. Ilyen szempontból én szerencsés vagyok. Lehet majd kisbabám, de mégis erős, és gyors vagyok, mint a többiek. És olybá tűnik, hogy halhatatlan is. Emmettre kerül a sor a szavazásban:
- A pokolba is, hát persze! majd másképp törünk borsot Demetri orra alá!
- Lana? –kérdi Bella. Edward mérgesen néz rám, meg akar ijeszteni.
- Igen! És nem félek tőled Edward!
Ed megmozdul, én pedig a követező pillanatban már az asztal alatt vagyok. Ez a kis jelenet mindenkit megmosolyogtat, még Bellát is. Esméhez fordul.
- Igen, hát persze, Bella! Én máris úgy gondolok rád, mint családtagra!
Apa is beleegyezik, Edward pedig összetöri a nappaliban az új üvegasztalt. Még jó, hogy nem oda tettem a telefonon. Carlisle megígéri Bellának, hogy átváltoztatja. Végre!

24. fejezet

24. Fejezet: Bella újra feltűnik

Lana szemszöge:

Megint elmentünk meglátogatni a Denali klánt. Anya és apa éppen vadászik. Én a nappaliban kártyázunk Katetel. Vezetek.
- Biztos, hogy nem csalsz? – kérdi Kate
- Tuti. – Felhúzom a pólóm ujját, hogy bebizonyítsam.
Hirtelen fura dolog történik. Alicenek látomása van, és ezt én is végignézem vele együtt. Néhányszor már előfordult, hogy ugyanazt látjuk. Bella leugrik egy szikláról, és elmerül a vízben.
- Jasper, Lanának meg mi baja? – hallom Kate hangját
- Szerintem látomása van! – válaszolja bátyám
Ledobom a kártyákat és rohanok Alicehez. Ez nem lehet! Nem, nem, nem! Bella nem halhat meg. Ennek nem szabad így lennie.
- Alice! Te is láttad? – kérdezem.
Nővérem éppoly ideges, és kétségbeesett, mint én. Hitetlenül rázza a fejét, majd kirohan a szobából.
- Hova mész? Alice! – utána szaladok
- Elrepülök. Ez nem lehet. – válaszolja halkan
- Megyek veled!
- Nem Lana! Te maradsz!- jelenti ki határozottan
- Mi a baj Alice? – állítja meg nővéremet aggodalmasan Jasper
- Bella leugrott egy szikláról. Nem hiszem el, hogy meghalt. Oda kell mennem!- Még sohasem láttam az energiabomba testvéremet ilyen riadtnak.
- Ez nem jó ötlet. Nem kellene beleavatkoznod.
- Jasper, elrepülök. – Egymás szemébe néznek, majd Jazz keserűen bólint.
Alice egy pillanat múlva már nincs a házban. Biztos tévedünk. Bella csak szórakozásból ugrott le a szikláról.
- Lana, jól vagy? – kérdi Jasper
- Ez nem lehet. Bella nem halhat meg. – Hajtogatom, majd kicsordulnak a könnyeim. Tévedünk, a látomás is tévedhet. Jasper magához ölel, és pár perc múlva jobb lesz. Nem szeretem, ha befolyásolja az érzéseimet, de néha hasznos.

(Másnap)

Ez borzalmas. Mi lesz akkor, ha Edward megtudja? Bele se merek gondolni. De még semmi sem biztos. Még van remény. Ezen gondolatok járnak a fejemben, mikor megcsörren a telefon.
- Lana! – kiáltja Alice boldogan. – Bella él!

Egy pillanatra el sem jutnak hozzám a szavai.
- MI? Ez szuper! – Örvendezek. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen boldog.
- Jacob, a barátja megmentette. – Folytatja Alice
- De ezt akkor miért nem láttad?
- Jacob vérfarkas.
- Azta! Akkor a vérfarkasokat nem látod?
- Te se. – Mondja Alice kicsit sértődötten. Hibát találtam a képességében. Én csak nevetek, most még Emmett viccein is nevetnék. Na jó, ez kicsit túlzás.
- Na, megyek Lana. Szia! – köszön el nővérem
- Szia!
Tudtam! Vagy legalább is reménykedtem benne, hogy tévedtünk. És most mennyire örülök ennek! Bella él!
Jó kedvemet napokig semmi sem tudta elrontani. De egyszer csak vészjósló látomásom támad. Rosalie elmondja Edwardnak, hogy Bella meghalt, Edward pedig elmegy a Volturihoz. Ez miattam van! Ha szóltam volna Rosenak, hogy Bella él, most nem lenne ez. De azt hittem, Rosalie nem tud Alice látomásáról.
- Alice. –szólok bele kétségbeesetten a telefonba. – Te is láttad?
- Igen Lana. Most próbáljuk megállítani, hogy nehogy elmenjen  a Volturihoz. – miközben Alice beszél repülőtéri zajokat hallok.
- Alice, úgy sajnálom, ez az én hibám. Ha elmondtam volna Rose-nak, hogy Bella él
- Lana, dehogy is a te hibád. – szakít félbe Alice. – Ha valakit itt okolni kell a történtekért az Rosalie. – mérgesen sziszegi testvérünk nevét
- Most mennem kell. – mondja nővérem
- Nem tudok valamit segíteni?
- Győzd meg Jaspert, hogy ne jöjjön utánam. – Alice lerakja a telefont.

(Néhány idegtépő órával később)

Mindenki a nappaliban ül, és engem néz. Anya alig áll a lábán az ijedségtől. Jazz ideges. Rosalie emészti magát. Mi semmit sem tehetünk Edwardért, csak Bellán és Alice-en múlik az élete. Erősen összpontosítok Edward és a Volturi döntéseire.
- Nemet mondott neki a Volturi. – Adok tudósítást a fejleményekről. Mindenki megkönnyebbül. Kis időt nyertünk. Fáj a fejem a koncentrálástól. Ez a nagy távolság nem kedvez a látomásoknak. Hirtelen homályos képek jelennek meg előttem.
- Mit látsz Lana? – kérdezi apa
- Vadászni akar. – ejtem ki nagy nehezen a szavakat.
- De mégsem. Új terve van. Délben kisétál a napfényre. – Nem csalódtam Edwardban, nem ölne embert.
- Belláék hol vannak? – kérdezi Emmett
- Már Volterrában. – felelem
Újabb képek jelennek meg előttem. Edward mindjárt felfedi magát. Siess Bella! Lélegzet visszafojtva figyelem, hogy mi lesz. És az utolsó pillanatban Bella odaér.
- Bella megállította Edwardot, mielőtt kilépett volna a napfényre. – mondom a többieknek.
Mindenki megkönnyebbül, és örül. Nagy kő esett le a szívünkről. De ekkor egy újabb kép.
- Ne. – kiáltom
- Mi a baj, mi történt? – kérdezi anya
- Aro beszélni akar Edwarddal.
(folytatás a következő fejezetben)