25. fejezet

 25. Fejezet: New Moon vége

Lana szemszöge:

Majdnem elájulok, amikor látom, hogy Edwardéknak még beszélniük kell Aroval. Ismerve bátyám indulatos természetét, félek. Ha csatára kerülne sor, akkor... még gondolni is rossz rá. Belláék végre megérkeznek. Felismerem Arot.
Hát ez megbolondult. Mit tapsikol össze-vissza? Mintha csak egy baráti összejövetelen volna. A többiek közben nyugtalankodnak.
- Jaj, bocsánat. Most beszélgetnek. – mondom.
Bátyámra nem ragad rá Aro jókedve. És megérkezik a másik két uralkodó is, Marcus, és Caius.
- Aro most éppen csodálja Edward önuralmát. – Mesélem a többieknek.
Micsoda időhúzás. Engedjék már el őket. Felszisszenek.
- Mi a baj? – kérdi Rose
- Bellán nem működött a gondolatolvasás, és ezért most Jane próbálkozik. – válaszolom
- Ne Edward! – kiáltom. – Rátámad Jane-re.
Apa nagyon megrémül. Ő tudja mire képes ez a kis boszorkány.
Inkább nem is nézem, ahogy bátyám szenved. Most jön Bella, és Jane nem tudja bántani. Micsoda képesség!
- Aro megkérdezi Edwardot...Alice-t...és Bellát is, hogy akarnak-e csatlakozni a Volturihoz. – folytatom
- És ők nemlegesen válaszolnak. – veszi ki a számból a szót Jazz. Bólintok.
- De felmerül egy probléma: Bella túl sokat tud. – mondom elhaló hangon. Most dől el minden. Jaj, Edward, ne csináld már. Szereted azt a lányt, és az az egyetlen módja, hogy együtt legyetek, hogy átváltoztatod. Bevillan egy kép.
- Alice megmenti a helyzetet. Látomásában Bella vámpír. Aro elengedi őket! – kiáltom. Az egész család megkönnyebbül. Emmett hangosan felnevet. Anya megöleli apát. Elmondhatatlan ez az öröm.
- Jól van Lana: Most már pihenhetsz! – mondja mosolyogva apa. Elégedetten ledőlök a kanapéra. Happy End. Kell ennél több? Csak most veszem észre, mennyire fáj a fejem. Üröm az örömben. De mit számít ez most, Bella él, és újra össze fog jönni Edwarddal!

Nem sokáig pihenhettem, mert elindultunk a reptérre. Kiérünk és nem sokkal később feltűnnek Edwardék. Bellát milyen régen láttam. Azóta semmit sem változott. Anya magához öleli:
- Annyira köszönöm. – suttogja a fülébe.
Edwardot is megöleli.
- Soha többé ne tedd ezt velem. – mondja Esme
- Sajnálom anya. – válaszolja bátyám
- Köszönjük Bella! Sokkal tartozunk neked. – karolja át apa Bellát
Én mind kettőjüket a karomba zárom.
- Úgy örülök, Bella, hogy épségben visszatértetek.
- Bella alig áll a lábán – korholja anya a fiát (és mellesleg bátyámat). Vigyük gyorsan haza!
Bellát elvisszük az apjához, és mi pedig hazamegyünk.
(Ugrás az időben)

Ilyen boldog már rég nem voltam! Bella és Edward újra összejöttek, és Ed velünk él. A tetejében még vissza is költöztünk! Végre visszajött az életkedvem. Zenét hallgatok, falom a könyveket, és ragyogok az iskolában (a jegyeimmel, nem napfényben). Egyik nap meghallom Edward hangját:
- Carlisle! Esme! Rosalie! Emmett! Jasper! Alice! Lana!
Kicsit álmoskásan botladozok le a lépcsőn. Korán van még, s bár már felöltöztem, még kótyagos vagyok.
- Isten hozott újra nálunk, Bella! – köszönti apa látogatónkat. – Mit tehetünk érted ma reggel? Föltételezem, hogy nem egyszerű udvariassági látogatásról van szó, ahhoz talán egy kicsit korán van még.
A korán szónál apa rám mosolygott.
- Szeretnék valamit megbeszélni veletek, lehetőleg úgy, hogy mindnyájan jelen legyetek, ha nem bánjátok. Valami fontosat. – mondja Bella
- Természetesen. Mi lenne, ha másik szobában beszélgetnénk? – ajánlja föl apa.
Mindnyájan, (hogy Bella szavaival éljek) befáradunk az ebédlőbe. Egyből felébredek. Valami fontosat. Ez jól hangzik.
- Tied a szó. - int Bella felé apa.
Bella mondandójának lényege, hogy Alice megígérte a Volturinak, hogy Bella vámpír lesz. S most ez a probléma.
- Kérlek, szavazzatok: legyen-e belőlem vámpír. – Fejezi be mondandóját a fent említett.

Edwardnak –természetesen- van egy terve, amiben szerelmét nem kell átváltoztatni. Ez különböző véleményeket vált ki a családomból.
- Nagyszerű terv, öcskös. – nevet Emmett
- Nem. – szisszen fel Rose
- Szó sem lehet róla! – mondja Bella
- Jó kis terv! – örvendezik Jasper
- Idióták! – zárja le Alice
Én csak dühösen, és várakozóan nézek. Edward csak kerülgeti a forró kását. Már a többiek szavaznak is.
- Alice? – kérdi Bella
- Igen.
Jasper?
- Igen.
- Rosalie?
- Nem. Hadd magyarázzam meg. Ez nem azt jelenti, mintha bármi kifogásom lenne az ellen, hogy a testvérem legyél. Csak arról van szó, hogy... ez nem az az élet, amit magamnak választottam volna. Bárcsak lett volna valaki annak idején, aki ellenem szavaz!
Rose-t mindig is bántotta, hogy vámpír. Elmesélte, mit történt vele emberi élete utolsó napján. Ilyen szempontból én szerencsés vagyok. Lehet majd kisbabám, de mégis erős, és gyors vagyok, mint a többiek. És olybá tűnik, hogy halhatatlan is. Emmettre kerül a sor a szavazásban:
- A pokolba is, hát persze! majd másképp törünk borsot Demetri orra alá!
- Lana? –kérdi Bella. Edward mérgesen néz rám, meg akar ijeszteni.
- Igen! És nem félek tőled Edward!
Ed megmozdul, én pedig a követező pillanatban már az asztal alatt vagyok. Ez a kis jelenet mindenkit megmosolyogtat, még Bellát is. Esméhez fordul.
- Igen, hát persze, Bella! Én máris úgy gondolok rád, mint családtagra!
Apa is beleegyezik, Edward pedig összetöri a nappaliban az új üvegasztalt. Még jó, hogy nem oda tettem a telefonon. Carlisle megígéri Bellának, hogy átváltoztatja. Végre!