29. fejezet

29. Fejezet: Farkasok

Nagyon sokat vitatkoztam a családommal az ügyben, hogy részt vegyek-e a csatában. Ők persze ezt nem akarták, de én ragaszkodtam (még most is ragaszkodom) hozzá. Arra jutottunk, hogy a farkasokkal való gyakorlásra eljöhetek (ők azt hiszik, ez majd elijeszt a csatától, de én nem tágítok).

Az erdőben vagyunk. Három óra, normális esetben már rég aludnék. Már alig várom, hogy találkozzak a farkasokkal, kíváncsi vagyok rájuk. Edwardék is megérkeznek. Bella megkérdezi, Alice-nek mi baja. Hát igen, szegény Alice, nincsenek már látomásai. Emmett köszön nekik, majd apa megszólal:
- Mikor érkeznek a vendégeink? – kérdezi
- Másfél perc múlva. De kénytelen leszek tolmácsolni. Nem bíznak bennünk annyira, hogy az emberi formájukban mutatkozzanak. - válaszolja Edward
Carlisle bólint. – Nekik sem könnyű, örülök, hogy egyáltalán eljönnek.
- Tolmácsoljak én? – kérdezem Edwardot
- Abból jó nem sülne ki. – válaszolja, én pedig kinyújtom rá a nyelvemet
- Készüljetek! Meg fogtok lepődni!
- Mire gondolsz? – kérdezi Alice
- Psszt! – pisszeg Edward
- A fenébe is! – motyogja Emmett. – Láttatok már ilyet?
Anya és Rose elkerekedett szemmel néz egymásra. Miután megfigyeltem a többiek reakcióit, csak azután néztem a farkasok felé. Hatalmas alakúk egyenként kirajzolódik a sötétben. Tízen vannak. Óriásiak, ahogy emlékeztem. Egyesével végig nézek rajtuk. Különböző színűek: fekete, csoki barna, barnásvörös...stb. Viszont észreveszek egy homokszínű farkast. Milyen gyönyörű a bundája a sok sötét szín között. Megnézem, és ő is a szemembe néz. Ekkor morgást hallok a falka felől, az egyik még oldalba is böki a kis homokszínűt. Ő pedig nem veszi le rólam a szemét. Edwardra nézek, mérges és zavart. Persze ezt Bella is észreveszi, Edward pedig kitalál valami kifogást.
Carlisle előrelép:
- Isten hozott titeket!
- Köszönjük! – feleli Edward Sam szavát tolmácsolva. –Mi majd nézünk és figyelünk, de ez minden! Erre futja az önuralmunkból.
- Ez több, mint elég – feleli apa – Jasper fiamnak vannak tapasztalatai ezen a területen. Megtanít bennünket arra, hogyan harcolnak az ellenségeink, és hogyan győzhetjük le őket. Biztos vagyok benne, hogy hasznos dolgokat halhattok tőle.
- Ők mások, mint ti? – kérdezi Edward Sam nevében
Carlisle bólint
- Ők mindnyájan egészen újak, alig néhány hónapja vámpírok. Bizonyos szempontból gyerekek. Nincs semmiféle tapasztalatuk vagy kialakult harcmodoruk, csak a nyers erejük. Ma összesen húszan vannak. Tíz jut nekünk, tíz jut nektek, így könnyen elbánunk velük. Az is lehet, hogy kevesebben lesznek. Az újak egymás között is harcolnak.
- Mi szívesen vállalunk többet a ránk eső résznél, ha szükséges. – fordítja Edward
Igen, ezt gondoltam. Apa elmosolyodik:
- Majd meglátjuk, hogy alakul.
- Tudjátok már, mikor és hogyan érkeznek?
- A hegyeken kelnek át négy napon belül, és késő délelőtt érkeznek. Ahogy közelednek, Alice segít majd követni az útvonalukat.
- Köszönjük a tájékoztatást. Résen leszünk.
Aztán Jasper felénk fordul:
- Carlisle-nak igaza van. Úgy harcolnak, mint a gyerekek. – ennél a mondatnál rám villantja tekintetét, de mérges arcomat látva rögtön el is kapja – A két legfontosabb dolog, amiről nem szabad megfeledkeznetek: először is, ne engedjétek, hogy átkaroljanak benneteket, másodszor pedig, ne törekedjetek nyílt, kézenfekvő küzdelemre. Ők ugyanis kizárólag erre a két dologra vannak felkészülve. Ha viszont oldalról támadtok, és folyamatosan mozgásban vagytok, akkor összezavarodnak, és képtelenek megfelelően reagálni. Emmett, idejönnél?
Emmett széles vigyorral kilép a sorból.
- Oké, akkor Emmett kezd. Őrajta figyelhetitek meg a legjobban, hogy támad egy újszülött.
- Nem fogom eltörni semmidet! Legalábbis igyekszem!- viccelődik Em.
- Úgy értettem, hogy Emmett kizárólag az erejében bízik. Nagyon nyíltan támad. Az újszülöttek sem fognak rafináltabban próbálkozni. Céltörők lesznek, akárcsak Emmett. – Jasper hátrál- Oké, próbálj elkapni!
Már alig várom, hogy Jasper letörölje Emmett képéről az a vigyort. Emmett nem tudja elkapni testvérét, de Jasper őt igen. Emmett szitkozódik, ahogy szokott. Még egyszer meg akarja próbálni, de Alice jön. Látom, Bellán mennyire aggódik, pedig Alice-t lehetetlen elkapni. Jasper hiába próbálkozik. Alice Jasper hátára ugrik.
- Most megvagy! – mondja, majd megcsókolja Jasper nyakát
- Hát te aztán tényleg rémületes kis szörnyeteg vagy !
A farkasoknak ez annyira nem tetszik, de szerintem ez tipikus Alice - Jasper pillant. De jó lenne, ha nekem is lenne egy fiúm, akit így szeretek. Aztán Jasper Edwarddal is megküzd, de természetesen döntetlen lesz.
- Most én jövök! – mondom
- Jasper óvatosan! – aggódik Esme, a bátyám pedig bólint - Menekülj!
Amint ezt kimondja, rögtön elkezdek futni. A nyomomban van, egyre közeledik. Felugrok egy fa ágaira, de a következő pillanatban már a földön vagyok. Jasper óvatos volt, de az esés akkor is fáj, biztos ezzel akar elijeszteni a csatától. Az földre érkezésemkor egy farkas felnyüszített. A homokszínű!
- Koncentrálj! – mondja Jasper
- Még egyszer! – kérem
- Ott nem lesz még egyszer. – feleli, de azért beleegyezik
Felveszi a támadó testtartást, és ugrana, de én nem hagyom. Miután megérintett átvettem a képességét. Sokat gyakoroltam, és olyan szintre fejlesztettem, hogy meg tudom bénítani az embereket (és persze vámpírokat is). Úgy manipulálom a hangulatát, hogy megdermed. Koncentrálok, ahogy előbb mondta. Közelebb megyek Jasperhez és felemelem az öklöm, minthogyha éppen be akarnék neki húzni. Végignézek a közönségemen: a farkasok izgatottan várják, mi fog történni, a családom nagy része pedig csodálkozik a képességemen. Végül már csak egy lépésnyire vagyok a bátyámtól, és megölelem. A farkasok és Emmett morognak, nekik jobban tetszett volna, ha behúzok egyet szegény Jaspernek – aki pillanatokon belül magához tért, először csodálkozik, aztán megdicsér, de megkér, hogy ezt ne csináljam többet- a családom pedig mosolyog.
Aztán a többiek is sorra kerülnek a kiképzésben, majd befejezzük.
- A falka úgy véli, jó lenne, ha megismerkedhetnénk valamennyiünk szagával, nehogy később összekeverjenek minket. Megkönnyítenénk a dolgukat, ha teljesen mozdulatlanok maradnánk. - fordítja Edward
- Természetesen. – feleli Carlisle – Bármit, amit csak szükségesnek ítéltek.
Sam megy legelöl, követik a többiek. Emmett csak vigyorog, Jasper viszont feszült. A farkasoknak nem tetszik a szagunk, pedig hát szerintem a farkasoknak, és a vámpíroknak is jó illata van, csak más. Sam engem kétszer is megszagol, meglepődik. És a következő is ezt csinálja. Aztán oda csetlik-botlik elém a homokszínű farkas. Le nem veszi rólam a szemét, és ez a családtagjaimnak annyira nem tetszik, főleg Edwardnak nem. De nekem nem tűnik fenyegetőnek a tekintete. Ő is többször megszagol.
- Nekem ilyen rossz a szagom, hogy ennyiszer megszagoltok? – kérdezem a farkasoktól, akik meglepődnek, hogy hozzájuk szóltam. A homokszínű farkas nevetés szerű hangot ad ki.
- Nem, neked inkább emberi szagod van. – feleli Edward gondolom Sam nevében
A vörösesbarna farkas (asszem Jacob) odamegy Bellához,  Bella beletúr a szőrébe, Jacob pedig képen nyalja. Fúj! De vicces. Aztán hazamegyünk. Egész úton azon gondolkozom, vajon mit akar az a farkas? Lezuhanyozok és bedőlök az ágyamba. Álmomban pedig a homokszínű farkassal találkozom.

28. fejezet

28. Fejezet: Victoria visszatért

Emily-vel, az egyik barátnőmmel matekra tartunk.
- Lana, jól vagy? Olyan kialvatlannak látszol. – mondja aggódva.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. Nem sokat aludtam. A hétvégém elég...mozgalmas volt. – bár az mozgalmas nem jó szó. A felejthetetlen, lélegzetelállító és az izgalmas keveréke megfelelőbb lenne. Bár egy kicsit megijedtem, amikor Emmett és Paul összekapott, de ettől eltekintve jó kis kaland volt.
- Mit akar az az indián fiú a bátyádtól? – kérdi Emily
Odanézek, s meglátom Jacobot. Egy szál pólóban, nem fázik? Milyen izmos, a vérfarkasok jól néznek ki. Halkan nevetek, ha ezt bármelyik testérem hallotta volna, teljesen bolondnak néznének. De mit keres itt Jake? Közelebb megyünk, lassan az egész iskola itt lesz, senki ki nem hagyna egy jó bunyót, bár nagyon remélem, hogy erre most nem kerül sor. Végre értem miről beszélnek. Bella megtudta, hogy Victoria visszajött, teljesen kétségbe esik. Mondtam Edwardnak, hogy nem titkolhatjuk el előle, de ő azt felelte, jobb, ha nem tudja. Végre az igazgató elküldi Jake-et. 

Másnap Bella átjött, s előbbre akarta hozni az átváltoztatását Victoria miatt.
- Mi nyolcan vagyunk, Bella. És Alice-szel az oldalunkon Victoriának semmi esélye sincs, hogy váratlanul támadjon. Azt hiszem, Charlie kedvéért mindenképpen ragaszkodnunk kell az eredeti tervhez...- mondta neki apa. Belegondoltam milyen rossz lehet majd Charlie-nak, többet nem láthatja többé a lányát, s Bella sem őt. Szerencse, hogy nekem nem kellett ezt átélnem. Önként és dalolva hagytam el Max-t, szemét alak.
- Soha nem hagynánk, hogy bajod essék, drágám! Ezt te is tudod. Kérlek, nem aggódj!- anya homlokon csókolta Bellát.
- Örülök, hogy Edward nem nyírt ki. Minden sokkal viccesebb, ha a közelben vagy. – hülyéskedett Emmett, erre én csak megcsóváltam a fejemet.
- Meg vagyok sértve! Ugye, nem azt akarod mondani, hogy komolyan aggódtál?- mondta Alice, pont úgy, ahogy csak ő tudja.
- Ha nem olyan nagy ügy, akkor miért cipelt el Edward Floridába?- kérdezte Bella
- Nem vetted még észre, hogy Edward hajlamos egy picit túlreagálni a dolgokat?- vágott vissza Alice, s én csak bólogattam. Igaza van, Edward paranoiás, főleg, ha Belláról van szó.
- Bella egy falka vérfarkas, és egy csapat vámpír, meg persze jómagam, üldözünk egyetlen vámpírt. Semmi okod az aggodalomra, ha csak nem toboroz sereget maga mellé, biztos, hogy elkapjuk. – mondtam én is, bár nem értem el a kívánt hatást. Végül Jazz megnyugtatta Bellát.

A következő hetekben nem történt semmi érdekes, kivéve, hogy Alice végre megkapta Edwardtól a Porsche-t, annak fejében, hogy vigyáz Bellára, akárhányszor Ed vadászni megy. Így hát ma Alice elrabolta Bellát, s így mi lányok (az összes fiú elment vadászni) jól szórakoztunk. Egyébként nem értem, hogy Bella miért nem mehet Jacobhoz látogatóba. Ha ő megbízik a farkas fiúban, és tudja, hogy nem fogja bántani, akkor miért nem mehet? Bár abban van valami, hogy Bella vonzza a veszélyt...
A szobámba tartottam, amikor meghallottam Rose hangját Edward szobájából. Éppen Bellának mesélte el, hogy hogyan lett vámpír. Összekuporodtam, nekidőltem a falnak, s én is hallgattam. Rosalie nekem nem így mondta el, nem ilyen részletesen, és sokkal óvatosabban.
- Lana! – suttogta Alice mérgesen. Ránéztem, és nevetnem kellett. Pontosan ugyanúgy állt, mint évekkel ezelőtt Jasper, amikor elkapott (a táborból osontam ki). Összekulcsolt karral a mellkasán, fél szemöldökét felvonva engem nézett.
- Nem illik hallgatózni. – mondta.
- Bocsi Alice, de Rose nekem a szépített verziót mesélte el, kíváncsi voltam az eredetire.
- Akkor kérd meg, hogy mesélje el neked. Na, menj aludni!
Mérgesen fújtattam egyet, de mivel úgyis fáradt voltam, és Alice-nek tényleg igaza volt, lefeküdtem aludni.

(Ugrás az időben. Érettségi parti.)
El sem hiszem, hogy eltelt ez az év! Alice, Edward és Bella leérettségizett. Jövőre egyedül unatkozhatok majd a suliban. Szuper ez a parti. Nagyon sokan vannak itt, talán az egész iskola. Hangosan dübörög a zene, s én felszabadultan táncolok néhány barátommal. De furcsa szagot érzek, olyan ismerős, nem emberi. Meglátom Alice-t, Jazz-t, és Bellát Jacobbal, és még két másik fiúval. Persze, ez a farkasok szaga. Odasietek hozzájuk, de addigra az indián fiúk eltűnnek.
- Miről maradtam le? – kérdezem Jazztől, s bár üvölt a zene, ő így is meghallja
- Kaptunk egy kis erősítés. – válaszolja
- Mármint a farkasokat? – kérdem kikerekedett szemmel, s ő csak bólint.
Legalább így több esélyünk lesz egy újszülött hadsereggel szemben. Nagyot nyelek, nagy csata vár ránk.
Néhány órával később, amikor vége lett a partinak, mindenki összegyűlt a nappaliban.
- Na, mikor megyünk gyakorolni? – kérdezem boldogan, mert fel kéne készüljek a harcra
- Szó sem lehet róla, hogy te is részt vegyél a csatában. – válaszolja határozattan Jasper
- Te mondtad, hogy kevesen vagyunk. – vágok vissza
- Azóta már kaptunk erősítést a farkasoktól.
- Gondolod, hogy itthon ülnék, miközben ti az életeteket kockáztatjátok?
- Lana, akkor is túl veszélyes! Kicsi vagy még ehhez. - mondja Alice. Tudja jól, hogy utálom, amikor azzal jönnek, hogy kicsi vagyok, gyenge vagyok...stb
- Elegem van már abból, hogy mindig én vagyok a kicsi. Meg tudom védeni magam. – kiabálom dühösen
- Arról mindig elfeledkezel, hogy csak félig vagy vámpír. – szól higgadtan Alice
- Ez meg a másik: csak félig vagyok vámpír. Folyton ezt hajtogatjátok. Attól még erős vagyok! – miközben ezt válaszolom Jasper próbálja használni rajtam a képességét.
– Hagyj békén Jasper!
Ekkor jön le apa
- Alice, min vitatkoztok? – kérdezi
- Lana részt akar venni a csatában.
- Lana, tudom, hogy szeretnél segíteni, de ez nagyon veszélyes. – próbál meggyőzni Carlisle
- Tudjátok, hogy amit a fejembe veszek, azt véghez is viszem. És itthon sem tudtok tartani.– mondom most már boldogan, mert ők is tisztában vannak vele, hogy ez így van.
- Emmett – kiáltja Jasper
- Még én sem, hugi? – kérdezi hatalmas vigyorral Emmett
- Még te sem.
- Igen? – majd el kezd kergetni
- Ne! Hagyjál! Emmett, megharaplak!
- Azt próbáld meg!
- Kérlek, szeretnék segíteni. - mondom apának
- A gyakorlásra azért eljöhetne. Attól legalább elmenne a kedve. - vigyorog Emmett.
- Jó, legyen. - egyezik bele apa
- Szuper, köszi! Elmegyek átöltözni, itt ne hagyjatok. - izgatottan szaladok fel a lépcsőn.

Szülinap

Sziasztok!
Ma lett pontosan egy éves  a blogom! :)
Ennek örömére felteszek két új fejezetet!