29. fejezet

29. Fejezet: Farkasok

Nagyon sokat vitatkoztam a családommal az ügyben, hogy részt vegyek-e a csatában. Ők persze ezt nem akarták, de én ragaszkodtam (még most is ragaszkodom) hozzá. Arra jutottunk, hogy a farkasokkal való gyakorlásra eljöhetek (ők azt hiszik, ez majd elijeszt a csatától, de én nem tágítok).

Az erdőben vagyunk. Három óra, normális esetben már rég aludnék. Már alig várom, hogy találkozzak a farkasokkal, kíváncsi vagyok rájuk. Edwardék is megérkeznek. Bella megkérdezi, Alice-nek mi baja. Hát igen, szegény Alice, nincsenek már látomásai. Emmett köszön nekik, majd apa megszólal:
- Mikor érkeznek a vendégeink? – kérdezi
- Másfél perc múlva. De kénytelen leszek tolmácsolni. Nem bíznak bennünk annyira, hogy az emberi formájukban mutatkozzanak. - válaszolja Edward
Carlisle bólint. – Nekik sem könnyű, örülök, hogy egyáltalán eljönnek.
- Tolmácsoljak én? – kérdezem Edwardot
- Abból jó nem sülne ki. – válaszolja, én pedig kinyújtom rá a nyelvemet
- Készüljetek! Meg fogtok lepődni!
- Mire gondolsz? – kérdezi Alice
- Psszt! – pisszeg Edward
- A fenébe is! – motyogja Emmett. – Láttatok már ilyet?
Anya és Rose elkerekedett szemmel néz egymásra. Miután megfigyeltem a többiek reakcióit, csak azután néztem a farkasok felé. Hatalmas alakúk egyenként kirajzolódik a sötétben. Tízen vannak. Óriásiak, ahogy emlékeztem. Egyesével végig nézek rajtuk. Különböző színűek: fekete, csoki barna, barnásvörös...stb. Viszont észreveszek egy homokszínű farkast. Milyen gyönyörű a bundája a sok sötét szín között. Megnézem, és ő is a szemembe néz. Ekkor morgást hallok a falka felől, az egyik még oldalba is böki a kis homokszínűt. Ő pedig nem veszi le rólam a szemét. Edwardra nézek, mérges és zavart. Persze ezt Bella is észreveszi, Edward pedig kitalál valami kifogást.
Carlisle előrelép:
- Isten hozott titeket!
- Köszönjük! – feleli Edward Sam szavát tolmácsolva. –Mi majd nézünk és figyelünk, de ez minden! Erre futja az önuralmunkból.
- Ez több, mint elég – feleli apa – Jasper fiamnak vannak tapasztalatai ezen a területen. Megtanít bennünket arra, hogyan harcolnak az ellenségeink, és hogyan győzhetjük le őket. Biztos vagyok benne, hogy hasznos dolgokat halhattok tőle.
- Ők mások, mint ti? – kérdezi Edward Sam nevében
Carlisle bólint
- Ők mindnyájan egészen újak, alig néhány hónapja vámpírok. Bizonyos szempontból gyerekek. Nincs semmiféle tapasztalatuk vagy kialakult harcmodoruk, csak a nyers erejük. Ma összesen húszan vannak. Tíz jut nekünk, tíz jut nektek, így könnyen elbánunk velük. Az is lehet, hogy kevesebben lesznek. Az újak egymás között is harcolnak.
- Mi szívesen vállalunk többet a ránk eső résznél, ha szükséges. – fordítja Edward
Igen, ezt gondoltam. Apa elmosolyodik:
- Majd meglátjuk, hogy alakul.
- Tudjátok már, mikor és hogyan érkeznek?
- A hegyeken kelnek át négy napon belül, és késő délelőtt érkeznek. Ahogy közelednek, Alice segít majd követni az útvonalukat.
- Köszönjük a tájékoztatást. Résen leszünk.
Aztán Jasper felénk fordul:
- Carlisle-nak igaza van. Úgy harcolnak, mint a gyerekek. – ennél a mondatnál rám villantja tekintetét, de mérges arcomat látva rögtön el is kapja – A két legfontosabb dolog, amiről nem szabad megfeledkeznetek: először is, ne engedjétek, hogy átkaroljanak benneteket, másodszor pedig, ne törekedjetek nyílt, kézenfekvő küzdelemre. Ők ugyanis kizárólag erre a két dologra vannak felkészülve. Ha viszont oldalról támadtok, és folyamatosan mozgásban vagytok, akkor összezavarodnak, és képtelenek megfelelően reagálni. Emmett, idejönnél?
Emmett széles vigyorral kilép a sorból.
- Oké, akkor Emmett kezd. Őrajta figyelhetitek meg a legjobban, hogy támad egy újszülött.
- Nem fogom eltörni semmidet! Legalábbis igyekszem!- viccelődik Em.
- Úgy értettem, hogy Emmett kizárólag az erejében bízik. Nagyon nyíltan támad. Az újszülöttek sem fognak rafináltabban próbálkozni. Céltörők lesznek, akárcsak Emmett. – Jasper hátrál- Oké, próbálj elkapni!
Már alig várom, hogy Jasper letörölje Emmett képéről az a vigyort. Emmett nem tudja elkapni testvérét, de Jasper őt igen. Emmett szitkozódik, ahogy szokott. Még egyszer meg akarja próbálni, de Alice jön. Látom, Bellán mennyire aggódik, pedig Alice-t lehetetlen elkapni. Jasper hiába próbálkozik. Alice Jasper hátára ugrik.
- Most megvagy! – mondja, majd megcsókolja Jasper nyakát
- Hát te aztán tényleg rémületes kis szörnyeteg vagy !
A farkasoknak ez annyira nem tetszik, de szerintem ez tipikus Alice - Jasper pillant. De jó lenne, ha nekem is lenne egy fiúm, akit így szeretek. Aztán Jasper Edwarddal is megküzd, de természetesen döntetlen lesz.
- Most én jövök! – mondom
- Jasper óvatosan! – aggódik Esme, a bátyám pedig bólint - Menekülj!
Amint ezt kimondja, rögtön elkezdek futni. A nyomomban van, egyre közeledik. Felugrok egy fa ágaira, de a következő pillanatban már a földön vagyok. Jasper óvatos volt, de az esés akkor is fáj, biztos ezzel akar elijeszteni a csatától. Az földre érkezésemkor egy farkas felnyüszített. A homokszínű!
- Koncentrálj! – mondja Jasper
- Még egyszer! – kérem
- Ott nem lesz még egyszer. – feleli, de azért beleegyezik
Felveszi a támadó testtartást, és ugrana, de én nem hagyom. Miután megérintett átvettem a képességét. Sokat gyakoroltam, és olyan szintre fejlesztettem, hogy meg tudom bénítani az embereket (és persze vámpírokat is). Úgy manipulálom a hangulatát, hogy megdermed. Koncentrálok, ahogy előbb mondta. Közelebb megyek Jasperhez és felemelem az öklöm, minthogyha éppen be akarnék neki húzni. Végignézek a közönségemen: a farkasok izgatottan várják, mi fog történni, a családom nagy része pedig csodálkozik a képességemen. Végül már csak egy lépésnyire vagyok a bátyámtól, és megölelem. A farkasok és Emmett morognak, nekik jobban tetszett volna, ha behúzok egyet szegény Jaspernek – aki pillanatokon belül magához tért, először csodálkozik, aztán megdicsér, de megkér, hogy ezt ne csináljam többet- a családom pedig mosolyog.
Aztán a többiek is sorra kerülnek a kiképzésben, majd befejezzük.
- A falka úgy véli, jó lenne, ha megismerkedhetnénk valamennyiünk szagával, nehogy később összekeverjenek minket. Megkönnyítenénk a dolgukat, ha teljesen mozdulatlanok maradnánk. - fordítja Edward
- Természetesen. – feleli Carlisle – Bármit, amit csak szükségesnek ítéltek.
Sam megy legelöl, követik a többiek. Emmett csak vigyorog, Jasper viszont feszült. A farkasoknak nem tetszik a szagunk, pedig hát szerintem a farkasoknak, és a vámpíroknak is jó illata van, csak más. Sam engem kétszer is megszagol, meglepődik. És a következő is ezt csinálja. Aztán oda csetlik-botlik elém a homokszínű farkas. Le nem veszi rólam a szemét, és ez a családtagjaimnak annyira nem tetszik, főleg Edwardnak nem. De nekem nem tűnik fenyegetőnek a tekintete. Ő is többször megszagol.
- Nekem ilyen rossz a szagom, hogy ennyiszer megszagoltok? – kérdezem a farkasoktól, akik meglepődnek, hogy hozzájuk szóltam. A homokszínű farkas nevetés szerű hangot ad ki.
- Nem, neked inkább emberi szagod van. – feleli Edward gondolom Sam nevében
A vörösesbarna farkas (asszem Jacob) odamegy Bellához,  Bella beletúr a szőrébe, Jacob pedig képen nyalja. Fúj! De vicces. Aztán hazamegyünk. Egész úton azon gondolkozom, vajon mit akar az a farkas? Lezuhanyozok és bedőlök az ágyamba. Álmomban pedig a homokszínű farkassal találkozom.