28. fejezet

28. Fejezet: Victoria visszatért

Emily-vel, az egyik barátnőmmel matekra tartunk.
- Lana, jól vagy? Olyan kialvatlannak látszol. – mondja aggódva.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. Nem sokat aludtam. A hétvégém elég...mozgalmas volt. – bár az mozgalmas nem jó szó. A felejthetetlen, lélegzetelállító és az izgalmas keveréke megfelelőbb lenne. Bár egy kicsit megijedtem, amikor Emmett és Paul összekapott, de ettől eltekintve jó kis kaland volt.
- Mit akar az az indián fiú a bátyádtól? – kérdi Emily
Odanézek, s meglátom Jacobot. Egy szál pólóban, nem fázik? Milyen izmos, a vérfarkasok jól néznek ki. Halkan nevetek, ha ezt bármelyik testérem hallotta volna, teljesen bolondnak néznének. De mit keres itt Jake? Közelebb megyünk, lassan az egész iskola itt lesz, senki ki nem hagyna egy jó bunyót, bár nagyon remélem, hogy erre most nem kerül sor. Végre értem miről beszélnek. Bella megtudta, hogy Victoria visszajött, teljesen kétségbe esik. Mondtam Edwardnak, hogy nem titkolhatjuk el előle, de ő azt felelte, jobb, ha nem tudja. Végre az igazgató elküldi Jake-et. 

Másnap Bella átjött, s előbbre akarta hozni az átváltoztatását Victoria miatt.
- Mi nyolcan vagyunk, Bella. És Alice-szel az oldalunkon Victoriának semmi esélye sincs, hogy váratlanul támadjon. Azt hiszem, Charlie kedvéért mindenképpen ragaszkodnunk kell az eredeti tervhez...- mondta neki apa. Belegondoltam milyen rossz lehet majd Charlie-nak, többet nem láthatja többé a lányát, s Bella sem őt. Szerencse, hogy nekem nem kellett ezt átélnem. Önként és dalolva hagytam el Max-t, szemét alak.
- Soha nem hagynánk, hogy bajod essék, drágám! Ezt te is tudod. Kérlek, nem aggódj!- anya homlokon csókolta Bellát.
- Örülök, hogy Edward nem nyírt ki. Minden sokkal viccesebb, ha a közelben vagy. – hülyéskedett Emmett, erre én csak megcsóváltam a fejemet.
- Meg vagyok sértve! Ugye, nem azt akarod mondani, hogy komolyan aggódtál?- mondta Alice, pont úgy, ahogy csak ő tudja.
- Ha nem olyan nagy ügy, akkor miért cipelt el Edward Floridába?- kérdezte Bella
- Nem vetted még észre, hogy Edward hajlamos egy picit túlreagálni a dolgokat?- vágott vissza Alice, s én csak bólogattam. Igaza van, Edward paranoiás, főleg, ha Belláról van szó.
- Bella egy falka vérfarkas, és egy csapat vámpír, meg persze jómagam, üldözünk egyetlen vámpírt. Semmi okod az aggodalomra, ha csak nem toboroz sereget maga mellé, biztos, hogy elkapjuk. – mondtam én is, bár nem értem el a kívánt hatást. Végül Jazz megnyugtatta Bellát.

A következő hetekben nem történt semmi érdekes, kivéve, hogy Alice végre megkapta Edwardtól a Porsche-t, annak fejében, hogy vigyáz Bellára, akárhányszor Ed vadászni megy. Így hát ma Alice elrabolta Bellát, s így mi lányok (az összes fiú elment vadászni) jól szórakoztunk. Egyébként nem értem, hogy Bella miért nem mehet Jacobhoz látogatóba. Ha ő megbízik a farkas fiúban, és tudja, hogy nem fogja bántani, akkor miért nem mehet? Bár abban van valami, hogy Bella vonzza a veszélyt...
A szobámba tartottam, amikor meghallottam Rose hangját Edward szobájából. Éppen Bellának mesélte el, hogy hogyan lett vámpír. Összekuporodtam, nekidőltem a falnak, s én is hallgattam. Rosalie nekem nem így mondta el, nem ilyen részletesen, és sokkal óvatosabban.
- Lana! – suttogta Alice mérgesen. Ránéztem, és nevetnem kellett. Pontosan ugyanúgy állt, mint évekkel ezelőtt Jasper, amikor elkapott (a táborból osontam ki). Összekulcsolt karral a mellkasán, fél szemöldökét felvonva engem nézett.
- Nem illik hallgatózni. – mondta.
- Bocsi Alice, de Rose nekem a szépített verziót mesélte el, kíváncsi voltam az eredetire.
- Akkor kérd meg, hogy mesélje el neked. Na, menj aludni!
Mérgesen fújtattam egyet, de mivel úgyis fáradt voltam, és Alice-nek tényleg igaza volt, lefeküdtem aludni.

(Ugrás az időben. Érettségi parti.)
El sem hiszem, hogy eltelt ez az év! Alice, Edward és Bella leérettségizett. Jövőre egyedül unatkozhatok majd a suliban. Szuper ez a parti. Nagyon sokan vannak itt, talán az egész iskola. Hangosan dübörög a zene, s én felszabadultan táncolok néhány barátommal. De furcsa szagot érzek, olyan ismerős, nem emberi. Meglátom Alice-t, Jazz-t, és Bellát Jacobbal, és még két másik fiúval. Persze, ez a farkasok szaga. Odasietek hozzájuk, de addigra az indián fiúk eltűnnek.
- Miről maradtam le? – kérdezem Jazztől, s bár üvölt a zene, ő így is meghallja
- Kaptunk egy kis erősítés. – válaszolja
- Mármint a farkasokat? – kérdem kikerekedett szemmel, s ő csak bólint.
Legalább így több esélyünk lesz egy újszülött hadsereggel szemben. Nagyot nyelek, nagy csata vár ránk.
Néhány órával később, amikor vége lett a partinak, mindenki összegyűlt a nappaliban.
- Na, mikor megyünk gyakorolni? – kérdezem boldogan, mert fel kéne készüljek a harcra
- Szó sem lehet róla, hogy te is részt vegyél a csatában. – válaszolja határozattan Jasper
- Te mondtad, hogy kevesen vagyunk. – vágok vissza
- Azóta már kaptunk erősítést a farkasoktól.
- Gondolod, hogy itthon ülnék, miközben ti az életeteket kockáztatjátok?
- Lana, akkor is túl veszélyes! Kicsi vagy még ehhez. - mondja Alice. Tudja jól, hogy utálom, amikor azzal jönnek, hogy kicsi vagyok, gyenge vagyok...stb
- Elegem van már abból, hogy mindig én vagyok a kicsi. Meg tudom védeni magam. – kiabálom dühösen
- Arról mindig elfeledkezel, hogy csak félig vagy vámpír. – szól higgadtan Alice
- Ez meg a másik: csak félig vagyok vámpír. Folyton ezt hajtogatjátok. Attól még erős vagyok! – miközben ezt válaszolom Jasper próbálja használni rajtam a képességét.
– Hagyj békén Jasper!
Ekkor jön le apa
- Alice, min vitatkoztok? – kérdezi
- Lana részt akar venni a csatában.
- Lana, tudom, hogy szeretnél segíteni, de ez nagyon veszélyes. – próbál meggyőzni Carlisle
- Tudjátok, hogy amit a fejembe veszek, azt véghez is viszem. És itthon sem tudtok tartani.– mondom most már boldogan, mert ők is tisztában vannak vele, hogy ez így van.
- Emmett – kiáltja Jasper
- Még én sem, hugi? – kérdezi hatalmas vigyorral Emmett
- Még te sem.
- Igen? – majd el kezd kergetni
- Ne! Hagyjál! Emmett, megharaplak!
- Azt próbáld meg!
- Kérlek, szeretnék segíteni. - mondom apának
- A gyakorlásra azért eljöhetne. Attól legalább elmenne a kedve. - vigyorog Emmett.
- Jó, legyen. - egyezik bele apa
- Szuper, köszi! Elmegyek átöltözni, itt ne hagyjatok. - izgatottan szaladok fel a lépcsőn.