31. fejezet

31. Fejezet:Bevésődés

 Lana szemszöge:

Fáradtan mentem fel a szobámba, és kinyitottam az ablakot, s ekkor megpillantottam a homokszínű bundát a távolban. Seth beszélni akart velem. Biztos nem engedtek volna el egyedül. Nem bíznak benne, de én tudom, hogy nem bántana. És meg szeretném tudni mi az a bevésődés. Tegnap Quil gondolataiban azt hallottam: pont egy vámpírba vésődik bele? Alice Seth miatt nem fog látni, és fél órán belül itt vagyok. Halkan kiugrottam az ablakon.
Követtem Sethtet az erdőbe. Kiértünk egy tisztásra, amit a holdfény világított meg. A farkas óvatosan megbökött az orrával, jelezte, hogy maradjak itt, majd elszaladt. Pár pillanat múlva egy magas, izmos, nyurga fiú jött elő. A holdfény megcsillant éjfekete haján, és réz bőrén. Elismerően végig néztem rajta, most először láttam emberként, és nagyon jól nézett ki.

- Szia Lana! Örülök, hogy eljöttél.- mondta.
- Szia. Én is.
Pár pillanatig némán álltunk, úgy nézett rám, mintha most látta volna először a napot. Nem bírtam tovább magammal, és megkérdeztem:
- Seth, mi az a bevésődés? –  nagyon sóhajtott, majd elkezdte.
- A bevésődés olyan farkasos dolog. Amikor belenézünk a számunkra legmegfelelőbb lány szemébe minden felfordul. Bármi lennék a kedvéért, bármit megtennék érte. Életem árán is megvédelmezném. Már nem a gravitáció tart a földhöz, hanem Ő. Olyan, mintha minden szálat, ami azzá tesz, aki vagyok, elvágnának, és csak ő számítana. – Tudtam, hogy ezt már átélte.Ez mindent megmagyarázott. Belenéztem sötétbarna szemébe, s ugyanazt láttam benne, amit most elmondott. Szerelmet, vágyat, félelmet, és még ezer más érzés. Közelebb léptem, majd óvatosan megcsókoltam. Nem számított semmi, sem az, hogy nem sokára meghalhatunk, sem az, hogy mit fog szólni a családom, semmi. Csak Ő. Ekkor jöttem rá, így 10 perc után, hogy szeretem. Eddig rá vártam.
- A csata után, elviszlek egy normális randira.
- Már alig várom.

Visszaindultunk, egészen a házig kísért. Elbúcsúztam tőle, majd beugrottam az ablakon. Kicsit megijedtem, mert Jasper az ágyamon ült.
- Én ő, csak...- dadogtam.
- Sethtel voltál. - fejezte be helyettem.
- Igen. A többiek tudják?
- Nem mondtam el nekik, és nem vették észre, hogy elmentél.
- Köszönöm. - mondtam meglepetten, majd leültem mellé az ágyra. - Hallgatlak, jöhet a hegyi beszéd.
- Nem akarok neked kiselőadást tartani. Jöhetnék azzal, hogy ő farkas, te meg vámpír, és ősellenségek vagytok. Normál esetben én ellenezném leginkább ezt a kapcsolatot. De, bármennyire is nem tetszik, én tudom mit érez irántad Seth. Azóta, amióta beléd vésődött. Nem szólok senkinek a erről az esti találkáról, de holnap meg kell beszélned velük.
Meglepetten ültem, nem erre számítottam.
- Hát köszönöm Jasper, tényleg.
Bólintott, majd kiment.
Lezuhanyoztam, belebújtam a pizsamámba, majd lefeküdtem. Már nagyon vártam a holnapot, hogy újra láthassam Sethtet.