32. fejezet

32. fejezet

Reggel felkeltem, rendbe szedtem magam, majd lementem a földszintre. Rose és Emmett nem voltak itthon, így nem kellett félnem Emmett megjegyzéseitől.
- Szia Lana. Megkérdezted már Amytől, hogy a csata alatt ott aludhatsz-e nála? – kérdezte Alice.
- Nem, mert én is veletek fogok harcolni. – Alice a szemeit forgatta. – De most valami fontosat szeretnék mondani.
Anya kijött a konyhából, ahogy apa is a szobájából. Leültek a kanapéra, és kíváncsian figyeltek. Jasper már tudta mit fogok mondani.  Vettem egy mély levegőt, majd elkezdtem.
- Tudjátok mi az a bevésődés? – kérdeztem.
- Az a farkasoknál van, nem? – értetlenkedett Alice.
- Az egy nagyon erős érzés. Hasonlít a szerelemre, de mégis más. Az a farkas, aki bevésődik egy lányba, azt a lányt minden áron meg akarja védeni, bármit megtenne érte. Most ezt magyarázhatnám, de Lana jobban tudja. – felelte Jasper.
- Igen, nagyjából ilyen. És az a helyzet, hogy Seth így érez irántam. És én is szeretem őt.
Mindenki csodálkozott. Ilyen még nem történt, hogy egy farkas és egy vámpír szerelmes lenne egymásba.  Nos, nehéz lesz, de senki sem mondta, hogy a szerelem könnyű.
- Hát ez csodás, már nem látom a jövődet – grimaszolt Alice.
- És mit szólnak ehhez a farkasok? – kérdezte Jasper.
- Maradjunk annyiban, hogy erre még visszatérünk a csata után. De támadt egy ötletem – mondta apa. – Seth nem fog harcolni, mivel Edwarddal és Bellával lesz fönt a hegyekben. Így tudják tartani a kapcsolatot a falkával.  Mi szólnál ahhoz, ha te is felmennél hozzájuk?
- És így kimaradok a csatából? – kérdeztem gyanakvóan.
- Ez a lényeg – mondta Jazz.
- Hát lássuk: vámpírölés a családdal, vagy egy délután a farkasfiúmmal?  Jó, benne vagyok, de csak azért, mert úgyis túlerőben vagytok.
Mindenki megkönnyebbült, nagyon nem akarták, hogy én is részt vegyek a küzdelemben, így egy gonddal kevesebb.

Este Edwardé, és Belláé lesz a ház, így én Amynél alszom, és nála leszek egészen délig, mikor hazamegyek. Másnap pedig, felmegyek a hegyekbe, amíg a többiek vámpírokat ölnek.  Így ez a napom szabad volt.  Apa megbeszélte mindenkivel, hogy én is Belláékkal leszek. Seth mikor ezt megtudta rendkívül boldog volt. Alig fért a bőrébe.
Ma pedig kettesben voltunk. Sam és apa megengedte, hogy a „fiatalok” hagy szórakozzanak egy kicsit a csata előtt. Seth levitt La Pushba, és a tengerparton sétáltunk. Szuper volt, nagyon sokat beszélgettünk, és nevettünk. Seth falta minden szavamat, és nagyon figyelmes volt. Egyszerűen nem tudott betelni velem, ahogy én sem vele. Utána bemutatott az anyukájának. Este pedig elkísért Amyhez.  A barátnőmmel tartottunk egy csajos estét, ami már nagyon hiányzott.  Másnap már nem engedték el Sethet, így végig unatkoztam és izgultam az egész napot.

Reggel felkeltem, és felötöztem melegen. Eljött a nap, ma a többiek megküzdenek az újszülöttekkel. Nagyon izgultam, és bár a többieknek nem vallottam volna be, de féltem is. Elköszöntem a családomtól, majd elindultam. Egyedül maradtam a gondolataimmal, miközben a jeges szélben bandukoltam felfelé. Túlerőben vagyunk, ráadásul az újszülöttek tapasztalatlanok és a farkasokról sem tudnak. –mondogattam magamban. Nem tudnám elviselni, ha valakit elvesztenék, nem lehet. Észre sem vettem, de megérkeztem a sátorhoz. Seth egyből odarohant hozzám. Átkaroltam az óriási farkast, és rögtön megnyugodtam. A sátorajtó kinyílt, és Jacob mászott ki rajta.
- Szia Jake. – köszöntem.
- Szia. – Nem volt túl jó kedvében.
Elment, én pedig beköszöntem Edwardéknak.
- Szia Lana, nem jössz be? – kérdezte Bella. – Nagyon hideg van.
- Nem, köszi. Én nem fázom.
- Kint van Seth. – vigyorgott Edward.
Kinyújtottam a nyelvem, majd behúztam a sátor cipzárját.
Seth a földön feküdt, én pedig leguggoltam mellé, és nekidőltem.  Azonnal átjárt a meleg, a farkasok olyanok, mint a hősugárzók. Behunytam a szemem, és pihentem. Beszívtam a friss hegyi levegőt. Minden olyan nyugodt volt, és csendes. Azt akartam, hogy minden így maradjon, csak én, és a farkasom. De a csendet megtörte egy éles vonítás, Jacobé.
Először Bella, majd Edward mászott ki a sátorból. Seth szeme felpattant.
- Nem mehetsz utána! Ma semmiképp sem! Mindjárt itt az idő! És nem segítene a helyzeten, ha még utánad is kutatnunk kéne az erdőben. – mondta Edward.
- Sajnálom, Bella! – suttogta Edward. – Sajnálom, amit tettem.
- Te nem csináltál semmit. Az egész az én hibám. Én tettem. Én csináltam mindent rosszul. Nekem kellett volna...amikor ő...Nem lett volna szabad...Én...Én...- Zokogott Bella. Jó lett volna tudni, hogy miről maradtam le, összeszorította a szívemet ez a jelenet.
Edward megölelte.
- Meg kellett volna...mondanom neki...Azt kellett volna...mondanom...-De mit? Mit mondhattam volna, hogy ne fájjon neki?- Nem lett volna szabad...így megtudnia.
- Akarod, hogy megpróbáljam visszahozni, hogy beszélhess vele? Még van egy kis idő. – kérdezte Edward. A lány bólintott.
- Maradj a sátornál. Mindjárt visszajövök. – A bátyám már el is tűnt.
Bella megint elkezdett zokogni, én pedig átöleltem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történt, de nem lett volna illő megkérdeznem. Bella megnyugodott, és abbahagyta a sírást. Nem sokkal később megjelent Jacob. Kettesben kellett hagynunk őket Bellával, így arrébb mentünk. Edward tartott egy taktikai megbeszélést Sethtel, ami közel sem volt olyan érdekes, mint az, hogy miről beszél Bella Jacobbal. Visszafelé meg is kérdeztem Edwardtól:
- Edward, mi törtét Bellával és Jacobbal?
- Jacob megtudta, hogy Bellával összeházasodunk.
Kissé meghökkentem:
- Nem túl jó időzítés.
Eközben visszaértünk, és Edward bement a sátorba. Pár pillanat múlva (mivel tudtam gondolatot olvasni) láttam Seth gondolatai között, ahogy Jake megcsókolta Bellát. A farkasomnak felfordult a gyomra. És még sajnáltam Jacobot.
De Seth gondolatait már más foglalta le, felugrott és izgatottan nézett a tisztás irányába. Elkezdődött a csata. Olyan elevenen láttam, mintha én is ott lennék. Az újszülöttek két csoportra oszlottak. Elkezdődött a küzdelem. Emmett nagyon élvezte dolgát. A másik csoportot a farkasok irtották. De ekkor Seth megérzett két vámpírt. Megfagyott a vér az ereimben. Victoria, erre jön. Egy éles hang csapta meg a fülemet, Edward szétszakította a sátrat.
- Menj, Seth! – kiáltotta - Lana, fuss el innen olyan gyorsan, amennyire csak tudsz!
- De, én...
- Fuss!- kiabált rám.
Egy pillanatra megbénított a félelem, aztán nekiiramodtam teljes erőmből. De aztán eszembe jutottak Edwardék, és Seth. Nem hagyhatom őket cserben, nem lehetek ilyen gyáva. Miért most hallgatnék Edwardra? Így megfordultam, és visszafutottam. Minden porcikám rettegett, de nem hátráltam meg.Mielőtt visszaértem volna, valami elkapott oldalról.