37. fejezet

37. fejezet

Már mérföldekről kiszagoltam Seth szagát, Jacob is vele volt. Az a fura érzés fogott el, hogy valami baj van. Edward hirtelen felkapta a fejét. Odasiettem hozzá, és amikor megérintettem a vállát, meghallottam Jacob gondolatát.
- Hé, Edward! Ha hallasz engem, kösd fel a gatyád, vérszívó! Bajban vagytok!
- Bajban vagyunk! - tette hozzá Seth.
Edward szólt Jaspernek, és Emmettnek, hogy menjenek vele. Felpattantam, és követtem őket a verandára.
- Menj be Lana! – utasított Edward.
- Seth – csak ezt az egy szót mondtam, mire sóhajtott.
A két farkas pillanatokon belül megérkezett. Gondolataikban végigfutottak a Sammel folytatott vitáikon. Az egyik résznél fájdalom hasított belém. 
De akkor sem támadhatjuk meg őket! Belevésődtem Lanába, nem bánthatjátok – gondolta kétségbeesettem Seth. 
Vidd el őt innen – válaszolt Sam  
Nem jönne velem, ha megtámadjátok a családját. Akkor ne mondd el neki.
Sohasem bocsájtaná meg nekem.
Ez a parancsom – az alfa döntött, Seth pedig nyüszítve visszavonult. Éreztem a fájdalmát. Választania kellett a falka és közöttem. De ez nem csak rólam szólt. Edward a barátja volt, Bella babája pedig olyan, mint én. Nem veszélyes. A falka rosszul döntött, ő pedig tudta mi a helyes út. Mégis úgy érezte, elárulta a falkát.

Odarohantam hozzá, és megöleltem. Beletúrtam puha bundájába, ő pedig rám hajtotta nagy fejét.
- Köszönöm – suttogtam neki.
Jacob kissé hátrahőkölt hirtelen reakciómtól.
- Meg akarják ölni Bellát? – vicsorogta Edward pont abban a pillanatban, miközben ez lejátszódott.
Emmett és Jasper a kérdést állításnak vették, és kivillanó fogakkal közeledek a farkasok felé.
Hékás – gondolta Seth.
- Em, Jazz nem ők! A többiek. Közeledik a falka – mondta Edward, mielőtt megszólalhattam volna. A testvéreimnek leesett az álluk.
- Nekik meg mi bajuk? – tudakolta Emmett.
- Ugyanaz, ami nekem. De saját tervük van a megoldásra. Szóljatok a többieknek! Hívjátok fel Carlisle-t! Azonnal haza kell jönnie Esmével! – válaszolta Edward.
Jake felnyüszített, én pedig nyeltem egy nagyot. Reméltem, hogy anyáéknak nem esik semmi bajuk.
- Még szerencse, hogy nem mentek messzire – mondtam nyugtatásképp. 
Megyek és körülnézek – ajánlotta Seth. – Futok egyet a nyugati határon.
- Ne! – tiltakoztam.
- Veszélyben leszel, Seth? – kérdezte Edward.  
Nem hiszem, hogy belém kötnének. Nekik én csak egy gyerek vagyok –válaszolta a farkasom. 
Nekem is csak egy gyerek vagy, öcsi – tette hozzá Jake.
- Nekem viszont sokkal több. Úgyhogy ajánlom, hogy vissza gyere! – figyelmeztettem, mire kuncogott. 
Rohanok! Te pedig maradj itt, de tényleg! Na, mentem!

Emmett felhívta anyáékat, én pedig, Jasperrel egyetemben azt a helyet figyeltem, ahol Sethet elnyelte az erdő.
 
- Nem először tartozom neked hálával, Jacob – suttogta Edward, de én még épp, hogy meghallottam. - Sohasem kértem volna ilyet tőled. 
Dehogynem kértél volna – gondolta a farkasfiú.
- Azt hiszem, ebben igazad van – felelte Edward némi gondolkodás után. 
Hát, nem ez volt az első alkalom, hogy nem érted tettem.
- Az igaz. 
Bocs, hogy nem vetted hasznomat. Megmondtam, hogy nem fog hallgatni rám.
Erre már felkaptam a fejemet. Kíváncsi voltam, hogy miről van szó.
- Tudom, valójában sosem hittem, hogy fog. De...  
Meg kellett próbálnod. Értem én. Jobban van?
- Rosszabbul.
- Valaki elmagyarázná, hogy mi folyik itt? – értetlenkedett Alice, akit idáig észre sem vettem. Túlságosan elmélyültem az erdő kétségbeesett bámulásával.
- A falka úgy véli, hogy Bella problémává vált. Potenciális veszélyforrásnak tekintik amiatt, amit a méhében hord. Kötelességüknek érzik likvidálni a veszélyforrást. Jacob és Seth kivált a falkából, hogy figyelmeztethessen bennünket, A többiek úgy tervezik, hogy az éjjel megtámadnak. – magyarázta Edward és meglepődtem, hogy hogyan tud ennyire érzelemmentes maradni.
Megkönnyebbültem, amikor Seth visszatért. Megöleltem.
Nem jár senki a közelben – jelentette. – Nyugaton a helyzet változatlan. Talán körbe mennek.
- Carlisle és Esme úton van – szólt Emmett – Max. húsz perc.
- Fel kéne készülnünk a védekezésre! – javasolta Jasper.
Edward bólintott:
- Menjünk be!

 
Görcsbe rándult a gyomrom. Eszembe jutottak az indiánfiúk, akikkel még egy hónappal ezelőtt vidáman nevetgéltünk a parton. Nem harcolhatunk velük. Nem viselném el, ha valakit a családomból elveszítenék. ÉS azt sem akarom, hogy ők megsebesüljenek. Ráadásul itt van Seth és Jake, nem küzdhetnek meg a fivéreikkel. Ellenszegülni egy dolog, de még támadni is. Sam téved, a magzat nem veszélyes. Elkerülhető az összecsapás. Valakinek el kell neki magyarázni. És ki lenne erre alkalmasabb, mint aki olyan, mint a magzat. Vagyis én.
- Nem! – állt meg Edward.
- Mi történt? – kérdezte Jasper.
- Lana el akar menni Samhez.
- Elment az eszed? Meg akarnak minket támadni? – szólt közbe Emmett.
- De ha elmagyarázom Samnek, hogy a baba nem veszélyes, akkor nem kell megölniük Bellát.
A többiek gondolkoztak.
- Talán sikerülhet - mondta Jasper - De nem te mész!
- De nekem KELL mennem. Én olyan vagyok, mint a magzat. Én tudnám a legjobban elmagyarázni neki. És engem nem bánthat, mivel Seth belém vésődött. Ezért mehetek csak én.
- Ezt a döntést nem hozhatjuk meg Carlislék nélkül – jelentette ki Alice.
- De nincs húsz percünk. Bármikor megtámadhatnak. Meg akadályozhatom a harcot. Mennem kell! Seth velem jön, és majd ő vigyázz rám. Ugye? – fordultam a farkasom felé. Aggodalom és büszkeség tükröződött a szemében, majd bólintott.
Szerintem jó ötlet! Lanát nem bánthatják, Sethet pedig nem fogják! Egy próbát megért! – gondolta Jake.
A többiek összenéztek, majd keserűen bólintottak.
Mindenkit megöleltem mielőtt elindultam. Felültem Seth hátára, majd belevágtunk az erdőbe.