47. fejezet

47. fejezet

- Én szívesen megküzdök veled. Nem ártana nekem sem gyakorolnom, úgyis berozsdásodtam. Senki nem akar velem harcolni– ajánlotta fel Bellának, aki tanárt keresett magának. Meg akarta tanulni, hogyan védje meg magát.
- Mivel nincs rá szükséged. Én megvédelek – ölelt át védelmezően Seth. Tiltakoztam volna, de közelsége minden ellenérvet kivert a fejemből.
- Oké, próbáljuk meg – egyezett bele a lány.
Kibontakoztam farkasom öleléséből, adtam neki egy puszit, majd megálltam Bellával szemben.
- Csak óvatosan – figyelmeztetett Edward mindkettőnket. Természetesen tudtam, hogy ez főleg a feleségének szólt, mivel én hiába voltam kicsit jártasabb a harcban, Bella mégiscsak újszülött volt. Ezerszer erősebb nálam. Jólesett, hogy bátyám így fogalmazott, és nem a szokásos „vigyázzunk a kicsire” dumával jött elő. Már kezdte –ha nehezen is- elfogadni, hogy szinte már felnőttem. Nem ugyanaz a felelőtlen lány vagyok, akivel megismerkedett három évvel ezelőtt.
Vettem egy mély levegőt, ezzel kitisztítottam a fejem. Immár minden idegszálammal Bellára koncentráltam.
- Kezdhetjük – mondtam, és abban a pillanatban elrugaszkodott.
Kitértem előle. A küzdelem izgalma felfokozta az érzékszerveimet és adrenalin áramlott szét a testemben. Felidéztem, hogy Jazz mit tanított. A másodperc töred része alatt észbe kapott és újra nekem ugrott. Ezúttal nem reagáltam időben. Sokkal gyorsabb volt nálam, viszont újszülöttként támadt. Mielőtt a földre érkeztem volna, sikerült megtalálnom az egyensúlyom, így fordítottam a helyzetünkön. Leterítettem. Egyszerűen kiszabadult volna, de nem folytattuk. Kinyújtottam a kezem, és felsegítettem, bár nem volt rá szüksége.
- Köszönöm Lana, ügyes voltál – mosolygott rám.
- Szívesen. Gyorsan tanulsz – viszonoztam a gesztusát.
- Na? – sétáltam oda Seth-hez büszkén.
- Oké, elismerem. Meg tudod magad védeni –tárta szét a karjait megadóan.
- Igen, Jazz remek tanárom volt – amit ezt kimondtam, már meg is bántam. Eszembe jutott a bátyám és nővérem, akik itt hagytak minket. A jókedvem tovaszállt és szomorúan lehajtottam a fejemet. Minden egyes nélkülük eltöltött nap csak tovább tágította az űrt a szívemben.
- Hé – tette az arcomra gyengéden a kezét – Mi lenne, ha megkérnék valakit, hogy mutasson pár mozdulatot. A végén még Emmettet is leteríted – mosolygott rám kedvesen. Sötét szemeiben lakozó örök jókedv mindig felvidított.
- Oké – feleltem vidáman. Gyengéden megcsókoltam meleg ajkait, majd kézen fogtam és újult életerővel 

elindultam tanár keresni.

Mivel már elkezdődött a téli szünet, így nem kellett suliba járnom. Bőven volt időm gyakorolni.
Garrett-től rengeteget hasznos technikát ellestem, sokszor felkerestem, mivel kiváló tanár volt. Teljesen más volt, mint Jasper, de nagyon tapasztalt. Ráadásul jól kijöttünk. Vidám, belevaló, vakmerő vámpír volt.
- Sokat fejlődtél – mondta.
- De nem eleget. Viszont nagy előnyben vagyok.
- Mivel van egy őrző-védő farkasod? – biccentett Seth felé, akár Jake-kel beszélgetett a kert túloldalán. Értékeltem, hogy nem kutyának, hanem farkasnak hívta.
- Valóban, ez is hatalmas előny, de nem erre gondoltam. Tengernyi képesség közül választhatok, amit felhasználhatok a harcmezőn.
- Már majdnem el is felejtettem. Tudod már, hogy melyik lesz a befutó?
- Még töröm a fejem. Kétségtelenül Benjamin képessége a legerősebb, de Zafrina illúziói és Kate áramütései sem kispályások.
 - Kate valóban annyira erős? – csillant fel a szeme.
- Igen. Ki tud teríteni egy vámpírt.
- Nem túlzás ez egy kicsit?
- Próbáld ki, ha nem hiszed – ugrattam.
- Oké – vigyorgott vakmerően.
Bella nem csak küzdeni tanult. Kate-tel gyakorolták a pajzsának a kiterjesztését másokra. Edward újra és újra megvonaglott Kate áramütéseitől. Rossz volt nézni. Rá kellett jönnöm, hogy barátnőm egy szadista. Bella addig próbálkozott, még végre sikerült kiterjeszteni Edwardra is a védelmet.
- Erre talán én is képes lennék – mondtam apának, miközben izgatottan figyeltem, ahogy a lány egyre ügyesedik.
- Úgy érted, másokat is megvédeni a pajzzsal? – kérdezte apa.
- Igen. Ezután megkérem Kate-tet, hogy velem is gyakoroljon.
-  Jobban örülnék, ha inkább Zafrinát keresnéd meg. Az te szervezetedre sokkal veszélyesem az áram, mit egy vámpíréra – bújt elő Carlisle-ból az orvos – Illetve Sethnek sem tenne jót, ha ugyanazt az edzéstervet követnétek, mint ők.
- Igazad van – értettem vele egyet, miközben le nem vettem a szemem Belláról.
- Ha elfogadsz egy szakmai véleményt, akkor közbeszólnék – csatlakozott a beszélgetéshez Eleazar – Nem biztos, hogy te is ki tudnád terjeszteni a képességedet. Mivel, voltaképpen lemásolod mások tehetségét, blokkolni tudod, hogy hasson rád, illetve használhatod is. A korábbi tapasztalatim azt mutatják, hogy bár eddig csak egy hasonló képességű vámpírral találkoztam, de ő nem tudta másokkal is megosztani a képességét.
- Igen? És ő mit tudott?
- Ő ellopta másik vámpírok tehetségét. Nem kellet neki fizikai kontaktus, de viszont csak addig használhatta a másik halhatatlan képességét, amíg látta. Utána visszaszállt az eredeti tulajdonosához.
- Ez roppant érdekes – simogatta az állát apa.
- Amikor legelőször találkoztunk, akkor azt mondtad, hogy még nem láttál hozzám hasonlót – ez a téma már sokkal izgalmasabb volt, mint Kate-ék gyakorlása.
- Néhány éve találkoztam ezzel a fiúval, mikor átutazóban voltam. A legérdekesebb az volt benne, hogy ő is hibrid volt.
Apa lefagyott mellettem.
- Ezt eddig nem is mondtad – kapta fel a fejem és értetlenül meredtem apára.
- Carlisle-nak említettem – zavarodott össze Eleazar.
- Alice jobbnak látta, ha nem mondjuk el neked - vallotta be apa az igazságot.
- Hogy nézett ki? – fordultam dühösen és gyanakodva Eleazarhoz.
Ő kérdőn Carlisle-ra pillantott, aki bólintott.
- Magas volt, szőke, jóképű. 18 évesnek nézett ki. Ha jobban belegondolok, hasonlított rád.
- A bátyám volt – hasított belém a felismerés. – El kellett volna mondanotok.                                                                                                                            
- Alice látta, hogy Max-szel van. Veszélyes lett volna utána menned.
Készültem volna válaszolni, de Eleazar, aki kettesben hagyott minket, néhány méternyire felszisszent.
Kate Nessivel akarta ösztönözni Bellát, a kislányon akart gyakorolni. Bella iszonyúan dühös lett, egy hajszálnyira volt attól, hogy nekiugorjon a vámpírnak. Szerencsére Edward közbeavatkozott Lehet, hogy Kate örült volt, de hatott a módszer. Edward felesége rájött, hogyan terjessze ki a pajzsát. Zafrina ekkor megszólalt:
- Mindenki őrizze meg a hidegvérét! Látni akarom, meddig tud terjeszkedni!
Hirtelen elvesztettem a látásomat, nem érzékeltem a külvilágot. Megvakultam. A félelem nehéz köpenyként borított be. Ziháltam és levegő után kapkodtam.
- Nyugalom, ez csak Zafrina – ölelt át apa. Segített az önuralma, lenyugodtam. Nem tudtam rá haragudni a bátyám miatt. A szívem mélyén tudtam, hogy csak azért titkolta el, mert meg akart védeni. Szépen, lassan kirajzolódott a külvilág és visszanyertem a látásomat.
- Köszönöm – mondtam apának.
- Szívesen – látta, hogy már nem haragszom – Ha ennek az egésznek vége. Ha túléljük – egy pillanatra lehunyta a szemét, és beleborzongott a gondolatba, ha nem meg kell küzdenünk a Volturival. –, akkor megkeressük a bátyádat, ha még mindig akarod. Együtt, vagy legalább hagyd, hogy Emmett elkísérjen.
- Rendben – mosolyogtam rá.
Apa visszament a házba, én pedig figyeltem, ahogy Garrett betartva ígéretét próbára teszi Kate erejét. Természetesen kiütve végezte.
Viszont eközben a házban is történt valami. Kíváncsian hegyeztem a fülelemet, halk lármát hallottam. Újabb vendégeink érkeztek. Csodálkoztam, hogy senki sem szól, hogy jöjjek. Mikor beléptem a házba, Seth azonnal odarohant hozzám. Még Emmett is csatlakozott hozzá. A levegőben tapintható volt a feszültség. Nem értettem az okát, amíg figyelmemet a vendégekre nem fordítottam. Két alacsony, törékeny vámpírt láttam. Bőrük pókhálós volt, amiből tudtam, hogy olyan öregek lehetnek, mint a Volturi. Az egyik halvány szőke, a másik sötét hajú volt. Enyhe akcentussal, összeszokottan beszéltek, románok voltak. Először megijedtem tőlük, megdermedtem. Majd erőt vettem magamon, és nyeltem egy nagyot. Kissé megnyugodtam, ráadásul tudtam, hogy a családom és a tanúk nagy része megvédene. Kiléptem a tömegből és eléjük álltam. Elsőre nem tartottak érdekesnek, de aztán rájöttek, hogy nem egyszerű vámpír vagyok.
- Nocsak, nocsak – szólalt meg az egyik mély, suttogó hangon.
Bella behozta Nessiet is, de vendégeinket nem érdekelte, hogy mit tettünk. A Volturin akartak bosszút állni, és bennünk látták a lehetőséget erre.

 

17 tanút állt mellénk. A Denali klánnal tizenegy fősre nőtt a családunk. Nem hiszem, hogy összegyűlt volna valaha is ennyi vámpír egy helyen és megfért volna egymással békésen. Végre volt reményünk. A Volturinak meg kell állni és végig kell minket hallgatnia. Ha pedig nem...én felkészülök minden eshetőségre.

46. fejezet

 46. fejezet

Reggel boldogan ébredtem, sőt mi több, talán még sohasem voltam ennyire boldog. A fejem Seth mellkasán pihentettem, így hallottam egyenletes szuszogását. Felnéztem gyönyörű arcára. Nyugodt volt, már-már kisfiús. Nyomtam egy puszit a homlokára és halkan felkeltem, ügyelve arra, hogy véletlenül se ébresszem fel.

Felöltöztem majd kimentem a konyhába reggelit csinálni. Biztos voltam benne, hogy Seth farkaséhes lesz, amikor felkel. Vidáman dudorászva sütöttem meg a tojásokat. A testem ugyan kicsit fájt, de ugyanakkor bámulatosan boldog és elégedett volt. Minden porcikámmal szerettem Sethtet, ahogy ő is engem. Összeillettünk és testileg is annyira passzoltunk, mint minden más szempontból. Csodálatos volt az éjszakánk, minden perce elevenen élt bennem.
- Jó reggelt! – ölelt át hátulról és finoman megcsókolta a nyakamat.
- Szia – csókoltam meg, amitől a lepkék a gyomromban fürge táncba kezdtek.
- Máris talpon?
- Gondoltam, éhes leszel.
- Imádlak – mondta, mikor elé tettem a reggelit. Leültem mellé és lassan falatoztam. Mosolyogva néztem, hogy villámgyorsan befalja a tojást. Az étvágyával sosem volt baj. Megköszönte a reggelit, majd segített elmosogatni. Mondanom sem kell, újabb csókba bonyolódtunk bele. De ekkor nyílt ki a bejárati ajtó és Jake lépett be rajta:
- Srácok, ezért vannak itt kiskorúak is! – próbált komoly lenni, de még a hangjából is kihallatszott, hogy jól szórakozik.
Én fülig pirultam, főleg amikor megláttam Edwardot, Bellát és Nessie-t is, Jacob pedig röhögött rajtam. Seth csak szélesen vigyorgott. Belegondoltam, hogy amint átváltozik, a farkasok mindent tudni fognak. Tehát Leah is. Azt hittem, hogy nem utálhat jobban, de tévedtem.
- Na, srácok, kapjátok össze magatokat, mindjárt itt vannak Tanyaék – köszörülte meg a torkát Edward.

Fogat mostam és megfésülködtem, míg Seth – sajnálatomra - felkapott egy pólót. A Denali klán hamarosan megérkezett. Mivel már ismertek engem könnyen fogadták Nessie-t. Csak az volt kissé furcsa számukra, hogy Edward és Bella a szülei. A pici lány pillanatok alatt elbűvölte őket. Megígérték, hogy tanúskodnak mellettünk, és ha kell, harcba is szállnak. Örültem, hogy újra láthatom régi barátainkat, már hiányoztak. Különösen Kate, akivel szoros barátság fűzött össze minket. Aztán Eleazar rájött, hogy Bella egy pajzs. Ez nagyon meglepett, de összességében tökéletes magyarázat volt arra, hogy Edward miért nem tudta olvasni felesége gondolatait.
- Ezt miért nem vettük észre eddig? – húztam fel mindkét szemöldökömet csodálkozva.
- Ha valakinek, hát neked kellett volna kitalálnod, képesség-lopós! – ugratott Kate.
- Csak másolok, nem lopok – utánoztam gesztusát.

Az elkövetkező idő életem egyik legizgalmasabb időszaka volt. Ami nagy szó, mert eddig sem volt unalmas életem, főleg, mióta Edward megismerte Bellát. Sorra jöttek a vámpírok megnézni Renesmee-t és engem, a házunk pedig egyre zsúfoltabb lett. Az alapfelállás minden estben ugyanaz volt. Edward beszélt, én voltam az élő bizonyítéka annak, hogy létezik vámpír hibrid, majd miután engem szemügyre vettek és elfogadtak, Nessie megmutatta a vámpíroknak, hogy született meg. Seth természetesen árgus szemekkel figyelt és el nem mozdult mellőlem. Iszonyúan féltett a sok piros szemű között. Kissé elfogott a bűntudat, amikor belegondoltam, hogy valahol vadászniuk is kell.

A vendégek közül sokaknak különleges képességeik is voltak, ami rendkívül felvillanyozott. Többekkel össze is barátkoztam. Úgy látszik, nem csak Nessie nyerte meg magának könnyen az embereket. 

Peter és Charlotte Jasper régi barátai voltak. Néhány szót beszéltem velünk és megtudtam, hogy Jazznek milyen nehéz volt a múltja.

Az ír klán már érdekesebb volt. A vezetőjük, Siobhan impozáns megjelenésű, gyönyörű nő volt igéző mozgással. A párja, Liam kissé megijesztett kemény arcával. Viszont, a kis, csigás, vörös hajű Maggie-vel jól kijöttünk. Kissé Nessie-re emlékeztetett, de nem volt olyan szép. Kezet fogtunk és megkérdeztem, hogy van-e különleges képessége. Mikor azt felelte, hogy megérzi, ha valaki hazudik, megörültem. Tudtam, hogy igazat mond, mert amint megérintettem átvettem a tehetségét.
- Akkor játszunk kérdezz-feleleket – mosolyogtam rá – Fogadjunk, hogy kitalálom, TE mikor nem mondasz igazat, illetve, hogy tudok neked hazudni.
- Rendben, ha annyira veszíteni akarsz – egyezett bele.
- Írországban születtél? – kérdeztem. Bólintott.
- Hazudsz! – vágtam rá.
- Jó vagy. Most én jövök. Képes vagy emberi táplálékon is élni?
- Nem. Vér nélkül meghalnék – füllentettem és blokkoltam, hogy belém lásson.
- Ez fura. Nem érzem, hogy hazudnál, pedig tudom, hogy nem az igazat mondod.
Elmosolyodtam:
- Nos, be kell vallanom valamit. Amikor először találkoztunk, akkor lemásoltam a képességed. Ezáltal blokkolni is tudom.
- Cseles – csettintett elismerően.

Az egyiptomi klánban is találtam barátokat magamnak. A vezetőjük, Amun kifejezetten ellenségesnek tűnt, Renesmee-t sem volt hajlandó megérinteni. A társának, Kebinek sem engedte, aki csendes nő volt. A csapat legérdekesebb tagjának azonban Benjamin találtam. Magabiztos, mégis meggondolatlan és független volt. Kifejezetten tetszett a személyisége. Hasonlított rám. Párja, Tia szavaiból a komolyság és éleslátás áradt. Amun nem akart maradni, de Benjamin felbontotta volna a szövetségüket, ha elmegy, így végül sikerült meggyőznie. Később rájöttem, hogy miért ilyen fontos neki a fiú.
- Befolyásolni tudom a négy elemet – mondta, mikor feltettem szokásos kérdésemet.
- Tényleg? Igazából? Úgy, mint az Avatár? – kerekedett el a szemem.
- Igen – válaszolta mosolyogva. Helyes fiú volt. Kreol bőrével és éjfekete hajával emlékeztetett Seth-re.
- Akkor ezt ki kell próbálnom!
- Ezt hogy érted? – kérdezte, de máris megkapta a választ. Felgyújtottam az egyik bokrot. Jobban meggondolva, nem volt túl okos döntés pont ezt az elemet választani vámpírok között. Viszont arra figyeltem, hogy még véletlenül se sérüljön meg senki. Benjamin gyorsan reagált és egyből eloltotta a tüzet.
- Ez nagyon tuti! – kiáltottam fel boldogan.
- Hogy csináltad?
- Lemásoltam a képességedet – vigyorodtam el.
- Ügyes vagy, de azért legközelebb kicsit óvatosabban.
- Tényleg, köszönöm, hogy eloltottad.
- Szívesen.
- Azt hiszem, bajban leszek, ha a többiek észreveszik.
- Lana! – hallottam Edward mérges hangját.
- Most futok. Majd még beszélünk. Szia! – köszöntem el és már rohantam is.
- Szia! – nevetett jóízűen.

Garrett is megérkezett. Magas, karcsú, élénk rubinvörös szemű, hosszú, vörösesszőke hajú kalandor volt. Szimpatikusnak tűnt és kifejezetten érdekelt. Körbejárta a világot így érdekes történeteket mesélt. Hozzám hasonlóan vakmerő volt, így hamar megtaláltuk a közös hangot. De nem csak velem lett jóban. A Denalinővérekkel gyorsan összehaverkodott, különösen Kate-tel.

Aztán Maryvel és Randalall,a két nomáddal bővült a tanuk csapata.

Apáék és Emmették is hazajöttek. Már kezdtek hiányozni. Magukkal hozták apa egyik legrégebbi barátját, Alistairt. Magának való, mogorva, angol vámpír volt. Próbáltam vele kedves lenni, szívesen megismertem volna, de ő nem állt velem szóba. Csak fortyogott magában a padláson.
- Hát apa, a barátod nem valami kedves – fejeztem ki magam enyhén.
- Igen, ő elég zárkózott. De ne aggódj, összességében jó ember. Minden rendben ment, amíg nem voltunk itthon?
- Igen – csillant fel a szemem. – Már összebarátkoztam néhány vámpírral. Képzeld, Benjamin irányítani tudja a négy elemet. Én is kipróbáltam, és nagyon szuper képesség.
Mosolygott lelkességemen, de aztán belé nyilalt a felismerés.
- Gondolom, ez magyarázatot arra a szegény bokorra, amit az erdő szélén láttunk.
- Bocsi – motyogtam bűnbánóan.
-  A lényeg, hogy a tanúinkat ne gyújtsd fel – puszilt meg a homlokomon.

De az egyik legérdekesebb vendégeinkkel csak azután találkoztam. Zafrina és Senna magas, hórihorgas, vad nők voltak hosszú karokkal, lábakkal, és fekete hajfonattal. Ruhájuk csupán állatbőrből állt. Minden mozdulatukból sugárzott a vadság, karmazsinvörös szemük nyughatatlan volt, mozdulataik hevesek és cikázóak. Dél-Amerikából küldte őket Alice, kivéve egy társukat. Nem az Amazonas vidékén élnek még nomád törzsek, akik legendákat őriznek a félvámpír gyerekekről? Gondolataim azonban más vágányra terelődtek, amikor Zafrina megmutatta a képességét. Képes volt a legtöbb emberrel azt láttatni, amit akart. Bármit.

A családom lassan már félt a közelembe jönni, mert rajtuk próbáltam ki az új képességeimet. Emmettnek végre visszavághattam a sok évnyi piszkálásért. Bár tudtam, hogy nagy veszély elé nézünk, mégis boldog voltam. Sok új embert megismertem és barátokat is szereztem. Azonban Seth nem osztozott az örömömben. Szegény elhanyagoltam az utóbbi időben.
- Bocsi Seth, igyekszem veled is többet foglalkozni, csak elbűvöl ez a rengeteg új képesség, és a sok új barát – kulcsoltam össze a kezünket, miközben a háza felé tartottunk.
- Barát? Biztos vagy benne, hogy csak így tekintesz mindenkire? – kérdezte szomorúan.
- Ezt hogy érted? – ijedtem meg.
- Nagyon jóban vagytok Benjaminnal – tekintete a földet pásztázta és idegesen rúgta a port.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt:
- Benjamin csak egy barát. Nagyon kedves fiú, hasonlít a személyiségünk. De csak ennyi. Tudod ki jut róla eszembe? Te!
- Én?
- Igen. Különben is, Bennek van barátnője. Nekem pedig farkasom van, akit imádok és mindennél jobban szeretek.
Éjfekete szemeibe visszatért a jókedv és szélesen mosolygott.
- Akkor megnyugodtam.
- Örülök – csókoltam meg hogy elhiggye, csak őt szeretem. Karjait birtoklóan körém fonta, majd felkapott és bevitt a házba.