47. fejezet
- Én szívesen megküzdök veled. Nem ártana nekem sem
gyakorolnom, úgyis berozsdásodtam. Senki nem akar velem harcolni– ajánlotta fel
Bellának, aki tanárt keresett magának. Meg akarta tanulni, hogyan védje meg
magát.
- Mivel nincs rá szükséged. Én megvédelek – ölelt át védelmezően Seth. Tiltakoztam volna, de közelsége minden ellenérvet kivert a fejemből.
- Oké, próbáljuk meg – egyezett bele a lány.
Kibontakoztam farkasom öleléséből, adtam neki egy puszit, majd megálltam Bellával szemben.
- Csak óvatosan – figyelmeztetett Edward mindkettőnket. Természetesen tudtam, hogy ez főleg a feleségének szólt, mivel én hiába voltam kicsit jártasabb a harcban, Bella mégiscsak újszülött volt. Ezerszer erősebb nálam. Jólesett, hogy bátyám így fogalmazott, és nem a szokásos „vigyázzunk a kicsire” dumával jött elő. Már kezdte –ha nehezen is- elfogadni, hogy szinte már felnőttem. Nem ugyanaz a felelőtlen lány vagyok, akivel megismerkedett három évvel ezelőtt.
Vettem egy mély levegőt, ezzel kitisztítottam a fejem. Immár minden idegszálammal Bellára koncentráltam.
- Kezdhetjük – mondtam, és abban a pillanatban elrugaszkodott.
Kitértem előle. A küzdelem izgalma felfokozta az érzékszerveimet és adrenalin áramlott szét a testemben. Felidéztem, hogy Jazz mit tanított. A másodperc töred része alatt észbe kapott és újra nekem ugrott. Ezúttal nem reagáltam időben. Sokkal gyorsabb volt nálam, viszont újszülöttként támadt. Mielőtt a földre érkeztem volna, sikerült megtalálnom az egyensúlyom, így fordítottam a helyzetünkön. Leterítettem. Egyszerűen kiszabadult volna, de nem folytattuk. Kinyújtottam a kezem, és felsegítettem, bár nem volt rá szüksége.
- Köszönöm Lana, ügyes voltál – mosolygott rám.
- Szívesen. Gyorsan tanulsz – viszonoztam a gesztusát.
- Na? – sétáltam oda Seth-hez büszkén.
- Oké, elismerem. Meg tudod magad védeni –tárta szét a karjait megadóan.
- Igen, Jazz remek tanárom volt – amit ezt kimondtam, már meg is bántam. Eszembe jutott a bátyám és nővérem, akik itt hagytak minket. A jókedvem tovaszállt és szomorúan lehajtottam a fejemet. Minden egyes nélkülük eltöltött nap csak tovább tágította az űrt a szívemben.
- Hé – tette az arcomra gyengéden a kezét – Mi lenne, ha megkérnék valakit, hogy mutasson pár mozdulatot. A végén még Emmettet is leteríted – mosolygott rám kedvesen. Sötét szemeiben lakozó örök jókedv mindig felvidított.
- Oké – feleltem vidáman. Gyengéden megcsókoltam meleg ajkait, majd kézen fogtam és újult életerővel
- Mivel nincs rá szükséged. Én megvédelek – ölelt át védelmezően Seth. Tiltakoztam volna, de közelsége minden ellenérvet kivert a fejemből.
- Oké, próbáljuk meg – egyezett bele a lány.
Kibontakoztam farkasom öleléséből, adtam neki egy puszit, majd megálltam Bellával szemben.
- Csak óvatosan – figyelmeztetett Edward mindkettőnket. Természetesen tudtam, hogy ez főleg a feleségének szólt, mivel én hiába voltam kicsit jártasabb a harcban, Bella mégiscsak újszülött volt. Ezerszer erősebb nálam. Jólesett, hogy bátyám így fogalmazott, és nem a szokásos „vigyázzunk a kicsire” dumával jött elő. Már kezdte –ha nehezen is- elfogadni, hogy szinte már felnőttem. Nem ugyanaz a felelőtlen lány vagyok, akivel megismerkedett három évvel ezelőtt.
Vettem egy mély levegőt, ezzel kitisztítottam a fejem. Immár minden idegszálammal Bellára koncentráltam.
- Kezdhetjük – mondtam, és abban a pillanatban elrugaszkodott.
Kitértem előle. A küzdelem izgalma felfokozta az érzékszerveimet és adrenalin áramlott szét a testemben. Felidéztem, hogy Jazz mit tanított. A másodperc töred része alatt észbe kapott és újra nekem ugrott. Ezúttal nem reagáltam időben. Sokkal gyorsabb volt nálam, viszont újszülöttként támadt. Mielőtt a földre érkeztem volna, sikerült megtalálnom az egyensúlyom, így fordítottam a helyzetünkön. Leterítettem. Egyszerűen kiszabadult volna, de nem folytattuk. Kinyújtottam a kezem, és felsegítettem, bár nem volt rá szüksége.
- Köszönöm Lana, ügyes voltál – mosolygott rám.
- Szívesen. Gyorsan tanulsz – viszonoztam a gesztusát.
- Na? – sétáltam oda Seth-hez büszkén.
- Oké, elismerem. Meg tudod magad védeni –tárta szét a karjait megadóan.
- Igen, Jazz remek tanárom volt – amit ezt kimondtam, már meg is bántam. Eszembe jutott a bátyám és nővérem, akik itt hagytak minket. A jókedvem tovaszállt és szomorúan lehajtottam a fejemet. Minden egyes nélkülük eltöltött nap csak tovább tágította az űrt a szívemben.
- Hé – tette az arcomra gyengéden a kezét – Mi lenne, ha megkérnék valakit, hogy mutasson pár mozdulatot. A végén még Emmettet is leteríted – mosolygott rám kedvesen. Sötét szemeiben lakozó örök jókedv mindig felvidított.
- Oké – feleltem vidáman. Gyengéden megcsókoltam meleg ajkait, majd kézen fogtam és újult életerővel
elindultam tanár keresni.
Mivel már elkezdődött a téli szünet, így nem kellett suliba járnom. Bőven volt
időm gyakorolni.
Garrett-től rengeteget hasznos technikát ellestem, sokszor felkerestem, mivel kiváló tanár volt. Teljesen más volt, mint Jasper, de nagyon tapasztalt. Ráadásul jól kijöttünk. Vidám, belevaló, vakmerő vámpír volt.
- Sokat fejlődtél – mondta.
- De nem eleget. Viszont nagy előnyben vagyok.
- Mivel van egy őrző-védő farkasod? – biccentett Seth felé, akár Jake-kel beszélgetett a kert túloldalán. Értékeltem, hogy nem kutyának, hanem farkasnak hívta.
- Valóban, ez is hatalmas előny, de nem erre gondoltam. Tengernyi képesség közül választhatok, amit felhasználhatok a harcmezőn.
- Már majdnem el is felejtettem. Tudod már, hogy melyik lesz a befutó?
- Még töröm a fejem. Kétségtelenül Benjamin képessége a legerősebb, de Zafrina illúziói és Kate áramütései sem kispályások.
- Kate valóban annyira erős? – csillant fel a szeme.
- Igen. Ki tud teríteni egy vámpírt.
- Nem túlzás ez egy kicsit?
- Próbáld ki, ha nem hiszed – ugrattam.
- Oké – vigyorgott vakmerően.
Bella nem csak küzdeni tanult. Kate-tel gyakorolták a pajzsának a kiterjesztését másokra. Edward újra és újra megvonaglott Kate áramütéseitől. Rossz volt nézni. Rá kellett jönnöm, hogy barátnőm egy szadista. Bella addig próbálkozott, még végre sikerült kiterjeszteni Edwardra is a védelmet.
- Erre talán én is képes lennék – mondtam apának, miközben izgatottan figyeltem, ahogy a lány egyre ügyesedik.
- Úgy érted, másokat is megvédeni a pajzzsal? – kérdezte apa.
- Igen. Ezután megkérem Kate-tet, hogy velem is gyakoroljon.
- Jobban örülnék, ha inkább Zafrinát keresnéd meg. Az te szervezetedre sokkal veszélyesem az áram, mit egy vámpíréra – bújt elő Carlisle-ból az orvos – Illetve Sethnek sem tenne jót, ha ugyanazt az edzéstervet követnétek, mint ők.
- Igazad van – értettem vele egyet, miközben le nem vettem a szemem Belláról.
- Ha elfogadsz egy szakmai véleményt, akkor közbeszólnék – csatlakozott a beszélgetéshez Eleazar – Nem biztos, hogy te is ki tudnád terjeszteni a képességedet. Mivel, voltaképpen lemásolod mások tehetségét, blokkolni tudod, hogy hasson rád, illetve használhatod is. A korábbi tapasztalatim azt mutatják, hogy bár eddig csak egy hasonló képességű vámpírral találkoztam, de ő nem tudta másokkal is megosztani a képességét.
- Igen? És ő mit tudott?
- Ő ellopta másik vámpírok tehetségét. Nem kellet neki fizikai kontaktus, de viszont csak addig használhatta a másik halhatatlan képességét, amíg látta. Utána visszaszállt az eredeti tulajdonosához.
- Ez roppant érdekes – simogatta az állát apa.
- Amikor legelőször találkoztunk, akkor azt mondtad, hogy még nem láttál hozzám hasonlót – ez a téma már sokkal izgalmasabb volt, mint Kate-ék gyakorlása.
- Néhány éve találkoztam ezzel a fiúval, mikor átutazóban voltam. A legérdekesebb az volt benne, hogy ő is hibrid volt.
Apa lefagyott mellettem.
- Ezt eddig nem is mondtad – kapta fel a fejem és értetlenül meredtem apára.
- Carlisle-nak említettem – zavarodott össze Eleazar.
- Alice jobbnak látta, ha nem mondjuk el neked - vallotta be apa az igazságot.
- Hogy nézett ki? – fordultam dühösen és gyanakodva Eleazarhoz.
Ő kérdőn Carlisle-ra pillantott, aki bólintott.
- Magas volt, szőke, jóképű. 18 évesnek nézett ki. Ha jobban belegondolok, hasonlított rád.
- A bátyám volt – hasított belém a felismerés. – El kellett volna mondanotok.
- Alice látta, hogy Max-szel van. Veszélyes lett volna utána menned.
Készültem volna válaszolni, de Eleazar, aki kettesben hagyott minket, néhány méternyire felszisszent.
Kate Nessivel akarta ösztönözni Bellát, a kislányon akart gyakorolni. Bella iszonyúan dühös lett, egy hajszálnyira volt attól, hogy nekiugorjon a vámpírnak. Szerencsére Edward közbeavatkozott Lehet, hogy Kate örült volt, de hatott a módszer. Edward felesége rájött, hogyan terjessze ki a pajzsát. Zafrina ekkor megszólalt:
- Mindenki őrizze meg a hidegvérét! Látni akarom, meddig tud terjeszkedni!
Hirtelen elvesztettem a látásomat, nem érzékeltem a külvilágot. Megvakultam. A félelem nehéz köpenyként borított be. Ziháltam és levegő után kapkodtam.
- Nyugalom, ez csak Zafrina – ölelt át apa. Segített az önuralma, lenyugodtam. Nem tudtam rá haragudni a bátyám miatt. A szívem mélyén tudtam, hogy csak azért titkolta el, mert meg akart védeni. Szépen, lassan kirajzolódott a külvilág és visszanyertem a látásomat.
- Köszönöm – mondtam apának.
- Szívesen – látta, hogy már nem haragszom – Ha ennek az egésznek vége. Ha túléljük – egy pillanatra lehunyta a szemét, és beleborzongott a gondolatba, ha nem meg kell küzdenünk a Volturival. –, akkor megkeressük a bátyádat, ha még mindig akarod. Együtt, vagy legalább hagyd, hogy Emmett elkísérjen.
- Rendben – mosolyogtam rá.
Apa visszament a házba, én pedig figyeltem, ahogy Garrett betartva ígéretét próbára teszi Kate erejét. Természetesen kiütve végezte.
Viszont eközben a házban is történt valami. Kíváncsian hegyeztem a fülelemet, halk lármát hallottam. Újabb vendégeink érkeztek. Csodálkoztam, hogy senki sem szól, hogy jöjjek. Mikor beléptem a házba, Seth azonnal odarohant hozzám. Még Emmett is csatlakozott hozzá. A levegőben tapintható volt a feszültség. Nem értettem az okát, amíg figyelmemet a vendégekre nem fordítottam. Két alacsony, törékeny vámpírt láttam. Bőrük pókhálós volt, amiből tudtam, hogy olyan öregek lehetnek, mint a Volturi. Az egyik halvány szőke, a másik sötét hajú volt. Enyhe akcentussal, összeszokottan beszéltek, románok voltak. Először megijedtem tőlük, megdermedtem. Majd erőt vettem magamon, és nyeltem egy nagyot. Kissé megnyugodtam, ráadásul tudtam, hogy a családom és a tanúk nagy része megvédene. Kiléptem a tömegből és eléjük álltam. Elsőre nem tartottak érdekesnek, de aztán rájöttek, hogy nem egyszerű vámpír vagyok.
- Nocsak, nocsak – szólalt meg az egyik mély, suttogó hangon.
Bella behozta Nessiet is, de vendégeinket nem érdekelte, hogy mit tettünk. A Volturin akartak bosszút állni, és bennünk látták a lehetőséget erre.
Garrett-től rengeteget hasznos technikát ellestem, sokszor felkerestem, mivel kiváló tanár volt. Teljesen más volt, mint Jasper, de nagyon tapasztalt. Ráadásul jól kijöttünk. Vidám, belevaló, vakmerő vámpír volt.
- Sokat fejlődtél – mondta.
- De nem eleget. Viszont nagy előnyben vagyok.
- Mivel van egy őrző-védő farkasod? – biccentett Seth felé, akár Jake-kel beszélgetett a kert túloldalán. Értékeltem, hogy nem kutyának, hanem farkasnak hívta.
- Valóban, ez is hatalmas előny, de nem erre gondoltam. Tengernyi képesség közül választhatok, amit felhasználhatok a harcmezőn.
- Már majdnem el is felejtettem. Tudod már, hogy melyik lesz a befutó?
- Még töröm a fejem. Kétségtelenül Benjamin képessége a legerősebb, de Zafrina illúziói és Kate áramütései sem kispályások.
- Kate valóban annyira erős? – csillant fel a szeme.
- Igen. Ki tud teríteni egy vámpírt.
- Nem túlzás ez egy kicsit?
- Próbáld ki, ha nem hiszed – ugrattam.
- Oké – vigyorgott vakmerően.
Bella nem csak küzdeni tanult. Kate-tel gyakorolták a pajzsának a kiterjesztését másokra. Edward újra és újra megvonaglott Kate áramütéseitől. Rossz volt nézni. Rá kellett jönnöm, hogy barátnőm egy szadista. Bella addig próbálkozott, még végre sikerült kiterjeszteni Edwardra is a védelmet.
- Erre talán én is képes lennék – mondtam apának, miközben izgatottan figyeltem, ahogy a lány egyre ügyesedik.
- Úgy érted, másokat is megvédeni a pajzzsal? – kérdezte apa.
- Igen. Ezután megkérem Kate-tet, hogy velem is gyakoroljon.
- Jobban örülnék, ha inkább Zafrinát keresnéd meg. Az te szervezetedre sokkal veszélyesem az áram, mit egy vámpíréra – bújt elő Carlisle-ból az orvos – Illetve Sethnek sem tenne jót, ha ugyanazt az edzéstervet követnétek, mint ők.
- Igazad van – értettem vele egyet, miközben le nem vettem a szemem Belláról.
- Ha elfogadsz egy szakmai véleményt, akkor közbeszólnék – csatlakozott a beszélgetéshez Eleazar – Nem biztos, hogy te is ki tudnád terjeszteni a képességedet. Mivel, voltaképpen lemásolod mások tehetségét, blokkolni tudod, hogy hasson rád, illetve használhatod is. A korábbi tapasztalatim azt mutatják, hogy bár eddig csak egy hasonló képességű vámpírral találkoztam, de ő nem tudta másokkal is megosztani a képességét.
- Igen? És ő mit tudott?
- Ő ellopta másik vámpírok tehetségét. Nem kellet neki fizikai kontaktus, de viszont csak addig használhatta a másik halhatatlan képességét, amíg látta. Utána visszaszállt az eredeti tulajdonosához.
- Ez roppant érdekes – simogatta az állát apa.
- Amikor legelőször találkoztunk, akkor azt mondtad, hogy még nem láttál hozzám hasonlót – ez a téma már sokkal izgalmasabb volt, mint Kate-ék gyakorlása.
- Néhány éve találkoztam ezzel a fiúval, mikor átutazóban voltam. A legérdekesebb az volt benne, hogy ő is hibrid volt.
Apa lefagyott mellettem.
- Ezt eddig nem is mondtad – kapta fel a fejem és értetlenül meredtem apára.
- Carlisle-nak említettem – zavarodott össze Eleazar.
- Alice jobbnak látta, ha nem mondjuk el neked - vallotta be apa az igazságot.
- Hogy nézett ki? – fordultam dühösen és gyanakodva Eleazarhoz.
Ő kérdőn Carlisle-ra pillantott, aki bólintott.
- Magas volt, szőke, jóképű. 18 évesnek nézett ki. Ha jobban belegondolok, hasonlított rád.
- A bátyám volt – hasított belém a felismerés. – El kellett volna mondanotok.
- Alice látta, hogy Max-szel van. Veszélyes lett volna utána menned.
Készültem volna válaszolni, de Eleazar, aki kettesben hagyott minket, néhány méternyire felszisszent.
Kate Nessivel akarta ösztönözni Bellát, a kislányon akart gyakorolni. Bella iszonyúan dühös lett, egy hajszálnyira volt attól, hogy nekiugorjon a vámpírnak. Szerencsére Edward közbeavatkozott Lehet, hogy Kate örült volt, de hatott a módszer. Edward felesége rájött, hogyan terjessze ki a pajzsát. Zafrina ekkor megszólalt:
- Mindenki őrizze meg a hidegvérét! Látni akarom, meddig tud terjeszkedni!
Hirtelen elvesztettem a látásomat, nem érzékeltem a külvilágot. Megvakultam. A félelem nehéz köpenyként borított be. Ziháltam és levegő után kapkodtam.
- Nyugalom, ez csak Zafrina – ölelt át apa. Segített az önuralma, lenyugodtam. Nem tudtam rá haragudni a bátyám miatt. A szívem mélyén tudtam, hogy csak azért titkolta el, mert meg akart védeni. Szépen, lassan kirajzolódott a külvilág és visszanyertem a látásomat.
- Köszönöm – mondtam apának.
- Szívesen – látta, hogy már nem haragszom – Ha ennek az egésznek vége. Ha túléljük – egy pillanatra lehunyta a szemét, és beleborzongott a gondolatba, ha nem meg kell küzdenünk a Volturival. –, akkor megkeressük a bátyádat, ha még mindig akarod. Együtt, vagy legalább hagyd, hogy Emmett elkísérjen.
- Rendben – mosolyogtam rá.
Apa visszament a házba, én pedig figyeltem, ahogy Garrett betartva ígéretét próbára teszi Kate erejét. Természetesen kiütve végezte.
Viszont eközben a házban is történt valami. Kíváncsian hegyeztem a fülelemet, halk lármát hallottam. Újabb vendégeink érkeztek. Csodálkoztam, hogy senki sem szól, hogy jöjjek. Mikor beléptem a házba, Seth azonnal odarohant hozzám. Még Emmett is csatlakozott hozzá. A levegőben tapintható volt a feszültség. Nem értettem az okát, amíg figyelmemet a vendégekre nem fordítottam. Két alacsony, törékeny vámpírt láttam. Bőrük pókhálós volt, amiből tudtam, hogy olyan öregek lehetnek, mint a Volturi. Az egyik halvány szőke, a másik sötét hajú volt. Enyhe akcentussal, összeszokottan beszéltek, románok voltak. Először megijedtem tőlük, megdermedtem. Majd erőt vettem magamon, és nyeltem egy nagyot. Kissé megnyugodtam, ráadásul tudtam, hogy a családom és a tanúk nagy része megvédene. Kiléptem a tömegből és eléjük álltam. Elsőre nem tartottak érdekesnek, de aztán rájöttek, hogy nem egyszerű vámpír vagyok.
- Nocsak, nocsak – szólalt meg az egyik mély, suttogó hangon.
Bella behozta Nessiet is, de vendégeinket nem érdekelte, hogy mit tettünk. A Volturin akartak bosszút állni, és bennünk látták a lehetőséget erre.
17 tanút állt mellénk. A Denali klánnal tizenegy fősre nőtt a családunk. Nem hiszem, hogy összegyűlt volna valaha is ennyi vámpír egy helyen és megfért volna egymással békésen. Végre volt reményünk. A Volturinak meg kell állni és végig kell minket hallgatnia. Ha pedig nem...én felkészülök minden eshetőségre.
nagyon jó lett! hamar hozd a kövi észt :)
VálaszTörlés