49. fejezet 2. rész

49. fejezet 2. rész

Határozott léptekkel haladtam előre. Igyekeztem magabiztosnak látszani, nehogy bárki is felfedezze a félelem legapróbb szikráját rajtam. Aztán belegondoltam, hogy Aro perceken belül minden gondolatomat, emlékemet, érzésemet ismerni fogja. Összeszorult a torkom és tehetetlen düh fogott el. Már félúton voltam, amikor észrevettem, hogy a gárda tagjai nyugtalankodnak. Seth féllépésnyire követett.
- Edward, mit szólnál, ha visszajönnétek Emmett kivételével? Seth pedig felváltaná Jaket – javasoltam, látván, hogy az én testőrségem több főből áll. Jobban meggondolva nem volt a legjobb ötlet visszaküldeni őket, főleg nem a gondolatolvasót, de akit csak lehetett, távolabb akartam tartani a frontvonaltól. Emmett pedig jobban meg tudja magát védeni, mint mondjuk Nessie.
Edward vonakodva bólintott, majd elindultak velem szembe. Mikor találkoztunk, egy halvány mosollyal haladtunk el egymás mellett. Nem ölelhettek meg, mert akkor elveszítettem volna Benjamin képességét.

Néhány lépésnyire megálltam Arotól. Kissé kirázott a hideg, ahogy belenéztem kíváncsi, vérvörös szemeibe. Seth bizalmatlanul vicsorgott, Emmett izmai pedig megfeszültek.
- Micsoda szerencse, hogy a Cullen családnak nem csak egy, hanem kettő ilyen egyedülálló vámpír is a tagja! Örülök, hogy megismerhetlek Lana. Kérlek, láthatnám a te történetedet is?
Bólintottam, és felkészültem arra, hogy Aro minden megtudjon rólam. Felé nyújtottam a kezem, ő pedig mosolyogva megfogta. A képességem azonnal bekapcsolt és magam előtt láttam Aro gondolatait. Az információ áradata megrohamozott. A vállam előreesett és örültem, hogy talpon tudtam maradni. Több ezer év emléke zúdult rám. Zihálva vettem a levegőt, nehezen fogadtam be ennyi képet ilyen hirtelen. A történelem a szeme előtt játszódott le. Háborúk, hódítások, csaták, harcok. Vámpírok és ártatlan emberek halála. Szerelmesek, családok, klánok, népek pusztulása. Perzselő tűz és romok mindenhol. Kegyetlenség, mohóság, kapzsiság. Ugyanakkor fényűző élet, tengernyi szövetséges, alattvaló és szolga. A vacsora házhoz jön, szívességkérők a Volturi elé járulnak. Mekkora hatalom egyetlen ember kezében, aki bárki gondolatait ismerheti! Aztán, az emlékek közelibbek lettek. Láttam, hogy Aro régóta vár a lehetőségre, hogy valamit hibázzon a családom. Alice-t akarta. Hirtelen egy másik történetet láttam. Az enyémet. A kislányt, aki nem kellett senkinek, aki megölte az anyját születésekor, és kétségbe esve keresett valami célt az életének. Talált egy jószívű férfit, aki befogadta csodálatos családjába, aminek ő is része lett. Megtapasztalta, hogy milyen érzés az, ha szeretik, ha törődnek vele, ha vigyáznak rá. Kisebb-nagyobb bonyodalmak következtek, amiket megoldottak. A bátya, Edward megismerte élete szerelmét, amivel csak még bonyolultabbá vált a Cullen család élete. De ők ezt is átvészelték. Majd, amikor senki sem számított rá, a lány is megtalálta a párját, egy hatalmas szívű és tiszta lelkű fiút. Majd a lány felnőtt, miközben végtelenül hálás volt mindenért. De egy félreértés miatt a kegyetlen Volturi el akarta tőle venni mindazt, amiért élt. Teljes szívéből gyűlölte őket, Harag, félelem, elkeseredettség és düh kavargott benne, míg nem eljött a nap. Eljött az idő, hogy élete minden egyes percét megossza a vámpírral, aki az Cullen család életéről dönt.

Megráztak az emlékek, végignéztem a saját történetemet külső szemlélőként. Mikor véget ért, újra kezdődtek Aro gondolatai. Az idők végezetéig mehetett volna ez a kölcsönös gondolatcsere köztünk, de én nem lettem volna képes újra végigszenvedni az öreg vámpír élményeit, így megpróbáltam visszahúzni a kezemet, Aro pedig elengedte, mire elvesztettem az egyensúlyomat. Emmett elkapott, mielőtt eleshettem volna. Magában a mozdulatban nem volt nagy lendület, a végtelen sok információ fizikailag is kifárasztott. Seth aggódva felmordult, de megnyugtattam, hogy jól vagyok. Kibontakoztam Emmett karjaiból és a saját lábamra álltam.

Nem figyeltem a Volturi, vagy a családom reakciójára, csak az előttem álló vámpírra koncentráltam. Aro vérvörös szemei tanácstalanul bámultak rám. Nem tudta, mihez kezdjen. Láttam az egész életét, minden gondolatát, tervét, legféltettebb titkait. Senki sem tudhat ennyit. Azért jött, hogy megöljön minket és megszerezze Alice-t. Azonban ő nem volt itt. Helyette fél tucat tehetségesebbnél tehetségesebb vámpír. Ha megszerezhetné mindet... Én is kellettem neki. Micsoda lehetőséget látott bennem! Bárkinek a képességét átvehetem. Jane-ét, Alec-ét, az övét. Bárkit helyettesíthetek akár rövid, akár hosszú távon. Viszketett a tenyere egy ilyen tehetséges vámpírért. Ugyanakkor valami új voltam, amit nem ismert, amitől félt. Egy hiba, amit ki kell iktatni az egész Cullen családdal együtt. Viszont ez az új faj különleges volt, egyedi, amit szeretett. Kellettem neki. Talán, nem éri meg csatába kezdeni, mert most az egyszer a Volturi veszíthet. Már a gondolat is vérig sértette, de nem volt bolond és tudta, hogy megtörténhet. De nem fog üres kézzel távozni.
Elégedetten elmosolyodott, mikor meghozta döntését. Kirázott a hideg. Inkább lett volna olyan kegyetlen, mint Caius, mintsem ilyen szívélyes.

Elővette az aduászt:
- Sajnálatos módon Lana még mentálisan és fizikailag is fejlődésben van. Mi garantálja, hogy nem veszti el önuralmát később, nem fedi fel a titkunkat, vagy éppen, hogy halhatatlan lesz? Nincsenek tapasztalataink, titkokat rejt ez az új faj, amiket tanulmányozni kell. Tehát az egyik félig vámpír, félig ember hibridnek velem kell jönnie Volterrába, hogy felügyelhessem e új faj fejlődését.

Megfagyott a vér az ereimben. A térdeim megremegtek és hatalmas erőfeszítésembe telt, hogy ne rogyjanak össze, vagy kétségbeesetten visszafussak a családomhoz. A külvilág megszűnt körülöttem és csak Aro kegyetlen szemei léteztek és önelégült vigyora. Tisztában volt vele, hogy nem hagyom, hogy Nessiet vigye. Én is tudtam, hogy engem akart, csak így fenn tarthatta azt a látszatot, hogy hagy minket választani. A pillanatnyi ijedtséget leráztam magamról és összeszedtem magam.
Mindig is kész voltam feláldozni magam a családomért. Annyi mindent tettek értem, ennyivel tartoztam. A kötelességem volt. Kisimítottam a vonásaimat és határozottan Aro szemébe néztem. Egy könnycsepp legördült az arcomon, de nem tántorodtam vissza.
- Ha veled megyek, azzal garantálod a többiek biztonságát, igaz? – bár a mondat maga kérdés volt a hangsúly mégis kijelentő volt. Nem adtam ingyen magam.
Hallottam, ahogy Rose felsikít anya pedig zokogásban tör ki. Emmett káromkodott, Garrett pedig vadul morgott. Seth veszetten vonított, mancsai elrugaszkodtak a talajtól. Hangos puffanást hallottam, Emmett ráugrott, hogy megállítsa. Gondolataimban megköszöntem neki. Megszakadt a szívem a többiekért, de erős maradtam, értük.
- Igen – mosolyodott el Aro.
- Szavadat adod? – kérdeztem, miközben a hangom egy pillanatra sem remegett meg.
- Igen – felelte kissé türelmetlenül. Maggie felhorkant, amitől elbizonytalanodtam.
- Akkor, azt hiszem
- Várj!– szakított félbe Edward.
- Nem, Edward, itt nincs más megoldás! Nem hagyom, hogy Nessie menjen – mondtam, anélkül, hogy megfordultam volna. Tudtam, hogy akkor elszakadna a cérna.
- Kérlek Lana, beszéljük meg! Csak most az egyszer hallgass rám – sziszegte dühösen az utolsó mondatot. Megráztam a fejem, de ekkor eszembe jutott, hogy Edward gondolatolvasó. Bár én láttam Aro tervét, miután elengedtem a kezét, nem tudom, mit eszelt ki.
- Megbeszélhetném ezt a családommal, mielőtt döntenék? – kérdeztem végül.
Hallottam, ahogy Edward megkönnyebbülten sóhajt. Aro szája megremegett, de mosolyt erőltetett magára.
- Persze, ez csak természetes – mondta.

Elindultunk visszafelé. Seth majdnem fellökött, annyira örült. Nem akartam lelombozni, miszerint a döntésem nem változott. Emmett megölelt, ami igen ritkának számított nála:
- Akkora idióta vagy. Nem mész sehova, ugye tudod? – bújt elő az igazi bátyám.
Amint odaértünk a többiekhez anya a nyakamba ugrott, apa pedig mindkettőnket átölelt.
- Remélem, tudjátok, hogy nem változtatok a döntésemen – mondtam.
- Ó, fogd már be és ne játszd a hőst! Tudod, hogy senki sem enged el a Volturival – bokszolt vállon szeretete jeléül Kate.
- Ha ez garantálja a biztonságotokat, akkor megteszem – jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.
- Lana, figyelj! – kezdte Edward – Aro kitalált egy új tervet. Caius még tartogat valamit a tarsolyában, és biztosra veszi, hogy ezzel eléri, hogy mi támadjunk. Ha beleegyeztél volna, hogy vele mész, az mit sem változtat ezen. Csupán eléri azt, hogy a tanuk úgy lássák, önszántadból választottad azt.
Suttogta, olyan halkan, hogy szinte én sem hallottam meg. Biztosra vettem, hogy a Volturi nem tudja, mit mondott nekem.
Leesett az állam és örültem, hogy életemben talán először nem a saját fejem után mentem. Edward nyakába ugrottam. Megmentett attól, hogy belesétáljak Aro csapdájába. Ugyanakkor mérhetetlen düh fogott el, mivel már így is szorult helyzetben voltam. Ha igent mondok Aronak, akkor ugyanott vagyok, ahonnan indultunk. Nemleges választ azonban nem adhatok, mert azzal szembe szegülnék a Volturival. Vad gyűlölettel feléjük néztem és láttam, hogy ők is tanácskoznak.
Pillantásom találkozott Aroéval, aki bizonyára kiolvasta gondolataimat a szemeimből és csalódottan lehajtotta a fejét. Edward beszélt velem, ő már nem tehet semmit. Majd felcsillant a szeme és halkan valamit Caius fülébe súgott.

- Beszélni akarok az informátorral! – csattant fel Caius.
Irina félelemmel telve ment oda hozzá.
- Nos, úgy tűnik, meglehetősen nagyot tévedtél – mondta neki a vámpír.
- Sajnálom – suttogta a lány – Meg kellett volna bizonyosodnom arról, amit láttam. De fogalmam sem volt.
- Mindannyian tudjuk, hogy hibáztál. Én az indítékról akartam beszélni. Valami bajod van Cullenékkel, nemde?
Irina bevallotta, hogy a vérfarkasok megölték Laurentet, mi pedig nem engedtük neki, hogy a farkasokon bosszút álljon. Caius megkérdezte tőle, hogy akar-e panasz tenni. Felhorkantam és egyre jobban nőtt bennem a gyűlölet. Irina kihúzta magát és nem akart panaszt tenni. Bocsánatot kért tőlünk és beismerte, hogy tévedett. Bár nehezteltem rá hirtelen döntése miatt, most megsajnáltam. Elmondta a tanuknak, hogy nem történt törvénysértés.

Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam. Egy másodperc alatt történt az egész. Egy jelre három katona előugrott, fémes csikorgás hallatszott, majd Caius felgyújtotta Irina testét.

Elborzadtam a látványtól és felsikítottam. Éreztem, ahogy enyhébb sokkot kaptam. De a következő másodperc sem telt eseménytelenül.
- Így már valóban vállalta a teljes felelősséget a tetteiért – mosolygott fagyosan a gyilkos vámpír.
Ekkor belém hasított a felismerés. Erre készültek mindvégig! Ha most támadunk, akkor vége a tárgyalásnak. Elérik, hogy mi provokáljuk ki a harcot.
- Állítsátok meg! – kiáltott fel Edward. Odaugrott az eszeveszetten sikoltozó Tanyához és lefogta. Apa átölte a lány derekát, így megakadályozták a támadásban. Kate nehezebb eset volt.Vadul elrugaszkodott. Rosalie megpróbálta lefogni, de Kate olyan erővel sokkolta, hogy Rose a földre esett. Én voltam a legközelebb hozzá, így gondolkodás nélkül elé ugrottam. Lefogtam a karját, hogy ne tudjon elmenekülni. Abban a másodpercben, hogy hozzáértem, elektromosság cikázott végig a testemen. Minden porcikám fájdalomban égett. Az összes izmom összerándult és leestem a földre. Hiába küzdöttem, elsötétült minden.

49. fejezet 1. rész

49. fejezet. 1. rész

A szívem a torkomban dobogott. Olyan heves ütemben vert, hogy azt hittem, kiugrik. Félelem járta át minden porcikámat, a lábujjhegyemtől a fejem búbjáig. Remegtem, mint a nyárfalevél. Minden egyes másodperc éveknek tűnt. A tenyerem izzadt és apának figyelmeztetnie kellett, hogy lélegezzek. Seth a vállamra hajtotta hatalmas fejét, hogy megnyugtasson, de éreztem, hogy ő még nálam is idegesebb. Idegeink pattanásig feszültek, Seth ugrásra készen mögöttem állt.

Farkasom halkan és mélyen vicsorogni kezdett, mire felkaptam a fejemet. A távolban kirajzolódott egy hadsereg sziluettje. Megfagyott a vér az ereimben. Mégis, el kellett ismernem, hogy volt valami lenyűgöző szépség abban, ahogy közeledtek. Merev, szabályos alakzatban, lassan, feszültség és sietség nélkül. Egyszerre léptek, tökéletes összhangban. Az egész annyira teátrális volt, hogy keserű mosolyra húztam a számat. A védelem legszéle szürke volt, befelé haladva pedig egyre sötétült a csuklyák színe, míg végül éjfekete nem lett. Fekete, ideális szín a Volturinak. Sötét, tekintélyt parancsoló, kegyetlen. Hirtelen katonásan és szögletesen szétnyílt az alakzat, a szürke köpönyeges alakok hátrébb húzódtak utat adván a sötétebbeknek.

A Volturi fegyelmezett volt, semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni az arcukról. Túlerőben voltak. Miután gyorsan megszámoltam őket, beláttam, hogy esélyünk sincs harminckettőjük ellen. Ők képzettek voltak, harcosok, hozzájuk képest szedett-vedett gyülekezetnek tűntünk. Beleborzongtam a felismerésbe, hogy ezt a csatát nem nyerhetjük meg. Aztán, hogy még jobban kétségbe essek, a Volturi háta mögött még több vámpír lépett elő. Ők voltak a tanúk, akik majd hírét viszik a Volturi győzelmének, hogy elpusztították a gonosztevőket. Dühős, őrjöngő csőcselék volt, aki nem akart mást, csak életünket venni, igazságot szolgáltatni.
Túl sokan voltak. Még a képesességeinkkel sem tudtuk volna legyőzni őket. Ha harcra kerül a sor, nem éljük túl. A vállam előreesett az elkeseredettségtől.

- Caius és Aro ölni és harácsolni jött- válaszolta valakinek Edward. Feszülten figyeltem, ahogy a halálsereg minden lépéssel közelebb kerül hozzánk. Eljutottam addig a pontig, hogy a szívem már nem bírt volna hevesebb ütemet. Váratlanul a menet megállt úgy százlépésnyire tőlünk. Egy pillanatra feléledt bennem a remény. Körbe néztem, és láttam, hogy a hatalmas farkasok csatlakoztak hozzánk. Néhányukat felismertem, Quilt, Embryt, Leaht. Megszámoltam őket, Sethen és Jake-en kívül tizenöten voltak. Sokuk azonban ismeretlen volt számomra. Méretükből ítélve gyerekek voltak. Ártatlan gyerekek, alig tizenhárom évesek, akik egy hatalmas félreértés miatt fognak meghalni.

Ekkor a félelem helyét egy másik érzés vette át. Színtiszta gyűlölet és düh. Ökölbe szorítottam a kezemet és vad morgás tört fel a mellkasomból. Teljes szívemből utáltam a Volturit az ostoba és vérszomjas tanúikkal együtt. A vérem felforrt és még eddig nem tapasztalt érzést, elsöprő vágyat éreztem arra, hogy széttépjem az előttünk álló vámpírokat.
Seth megbökött az orrával, nyugtatni próbált, de nem sikerült.

A Volturi megállt tanácskozni. Ez kissé lecsillapított, talán meghallgatnak minket. Aro és Caius keze összeért, beszélgettek. A többiek arca még mindig kifejezéstelen volt. Marcus azonban mélységesen unottnak tűnt. Ez újra felébresztette bennem a vadállatot. Aro vörös szemei végigszántottak a sorainkon, de csalódottságot olvastam le róluk. Nem találta Alice-t. Ez-amennyire ebben a helyzetben lehetséges volt- örömmel töltött el. Aztán a szemeit rajtam pihentette egy ideig. Bár Irina csak Nessie miatt ment el a Volturihoz, Aro engem is látott az emlékeiben. Nem leptem meg. Mosolygott, amitől kirázott a hideg.

Apa kihúzta magát, elindult és több lépéssel előttünk állt meg. Ez rossz érzéssel töltött el, így olyan védtelennek tűnt. Megolvasztottam a talpam alatt a havat, ellenőrizve a képességemet. Végül Benjamin választottam. A tűz tűnt a leghatékonyabb fegyvernek.
- Aro, öreg barátom! Évszázadok óta nem láttalak – mondta apa.
Aro kilépett a Volturi szabályos sorából, mire a többiek morogtak. Néhányan a gárda tagjai közül támadó testtartást vettek fel.
- Béke! – tartotta fel Aro a kezét. – Szép szavak, Carlisle. De mintha nem lennének megfelelőek, tekintve a sereget, amit összegyűjtöttél, hogy megölj engem, és megöld a szívemnek kedveseket.
Apa a kezét nyújtotta:
- Csupán a kezemet kell megérintened, hogy tudd, nem ez volt a szándékom.
Miközben idegesen figyeltem a beszélgetés minden részletére, elgondolkoztam. Ha Aro látott Irina gondolataiban, vajon egyáltalán felmerült benne az, hogy Renesmee és olyan, mint én? Vagy teljesen mindegy volt számára, mert csak egy indokra várt, hogy megszerezhesse Alice-t? Ha már itt tartunk, Irina nem gondolt rá, hogy Nessie is hibrid? Biztos elvakította a félelem és gyűlölet, amit a halhatatlan gyermekek iránt érzett. Mégis, dühös voltam rá, ez mind az ő hibája volt.
Ekkor Marcus hívatta Irinát, aki bizonytalan lépésekkel odasétált hozzá. Caius pofonvágta. Bár mérges voltam a vámpírra, ez feldühített. Nőtt bennem a gyűlölet Caius iránt.
- Ezt a gyermeket láttad? Ő az, aki nyilvánvalóan több mint ember?
Irina hezitált, mielőtt válaszolt volna.
- Én...nem vagyok biztos benne. Ez a gyermek nem ugyanolyan, mint amikor először láttam. Nagyobb, de– mondta, majd bocsánatkérően ránk nézett.
Caius keze megrándult, mintha megint meg akarná ütni, de Aro közbelépett. Irina felé nyújtotta a kezét, hogy elmagyarázhassa neki, amit mondani próbált.
- Ezek szerint, ez a gyermek is egy új fajhoz tartozik. De nem egyedülálló, mivel köztetek van még egy ilyen különleges vámpír – fordult felénk Aro és kíváncsian rám pillantott. Kellemetlenül éreztem magam már csak attól is, hogy néz. Előreléptem, felkészülve, hogy Aro beszélni akar velem.
- Pontosan ezt próbálom megmagyarázni – apa hangjából kihallottam a megkönnyebbülést.
- Jobb szeretném olyasvalakitől hallani a magyarázatot, aki közelebb áll a történet lényegéhez, barátom – egy másodperce lehunytam a szemem,felkészülve, hogy odahív magához – És ennek a legjobb módja, ha egyenesen tehetséges fiadtól kapok meg minden információt.
Meghökkentem. Biztos voltam benne, hogy Aro tőlem akarja hallani az igazságot. De ugyanabban a pillanatban belém hasított a felismerés. A gondolatolvasón keresztül mindenki gondolatait megismerheti.

Edward sietve homlokon csókolta Bellát és Nessie-t, majd elindult. Megveregette apa vállát, amikor elhaladt mellette. Anyából kitört a rettegés. Átöleltem, és közben minden idegszálammal Edwardra összpontosítottam. Ha bárki megpróbálná bántani, azonnal felgyújtanám az ellenséget. Bella felnevetetett, ami elég hátborzongató volt. Seth halkan morgott mögöttem, nem tetszett neki, hogy Edward védtelen. Bátyám pökhendien odanyújtotta Aronak a kezét, aki zavartalan mosollyal fogadta azt. Majd válla meggörbült az információáradattól. Düh cikázott végig rajtam, tudván, hogy mindenki gondolata már az öreg vámpíré. Stratégiai tervek, személyes gondolatok, érzések, minden. Bella ugyanezt érezte.
- Ugye láttad? – kérdezte Edward idegtépő percekkel később.
- Igen, valóban látom. Kétlem, hogy akadna akár az istenek, akár a halandók között, aki valaha is ilyen élesen látott. Sok mérlegelni valót adtál nekem, ifjú barátom.
Kissé megkönnyebbültem, most, hogy Aro tudja az igazat. De a kétely újra felütötte fejét bennem. Változtat ez valamin?
- Megismerkedhetek vele? – kérdezte hirtelen támadt kíváncsisággal a vörös szemű vámpír – Évszázadaim során soha még nem is álmodtam hasonló lény létezéséről. Micsoda gyarapodás ez a mi történelmünknek.
Caiusnak nem tetszett az ötlet (őszintén, van valami, amiben kedvét leli?) és Edward sem repesett az örömtől.

Nagyot nyeltem. Nem akartam, hogy Nessie közelebb kerüljön az ellenséghez. Épp készültem volna felajánlani magam helyette, de Edward alig észrevehetően megrázta a fejét. Biztos voltam benne, hogy ez nekem szólt. Beletörődtem, hogy itt most nem tehetek mást, csak tehetetlenül várok.
Eközben Aroval megegyeztek, hogy félúton találkoznak majd Nessievel, úgy, hogy minkét fél hoz testőröket. Bella Jacobot és Emmettet választotta.
Seth közelebb lépett hozzám. Sejtette, hogy nem sokára én is sorra kerülök. Megsimogattam a bundáját, ami kissé lenyugtatta. Ez rajtam is segített. Már megszokottnak éreztem a görcsöt a hasamban. Észrevettem, hogy egyméteres körzetemben nincsen már hó, se vámpír. Vigyáznom kell a képességemmel.
Aroék látszatra kellemesen elcsevegtek arról, hogy Bellának jól áll a halhatatlanság, illetve az nyakláncról, amit viselt. Csupa felesleges dologról, amitől csak még türelmetlenebb lettem.
- Elragadó – fordította végre figyelmét Aro Nessire – Annyira hasonlít rád és Edwardra! Szervusz Renesmee!
- Szervusz Aro - felelte csilingelő hangján a pici lány, mire a vámpír zavarodottan nézett.
- Félig halandó, félig halhatatlan. Így fogant, és ez az újszülött vámpír hordta ki, aki akkor még halandó volt.
Caius felhorkant:
- Lehetetlen!
- Ezek szerint úgy véled, a bolondját járatják velem? – Aro jól mulatott, de Caius összerezzent – A szívverés, amit hallasz, szintén csak trükk?
Caius dühös és bosszús volt, mire a másik vámpír folytatta:
- Nyugodtan és óvatosan fivérem! Idefelé jövet nem számítottunk másra, mint hogy igazságot kell szolgáltatnunk, és csalódottá tesznek majd a hamis barátok, de nézd, mit nyertünk helyette! Új, nagyszerű tapasztalatot magunkról, lehetőségeinkről.
Aro hívogatóan nyújtotta Renesmee felé a kezét, de Ness inkább megmutatta a saját képességét.
- Kérlek – mondta a csöppnyi lány.
- Természetesen nem szeretném bántani a szeretteidet, drága Renesmee.
Felhorkantam. Nem kellett Magginek lennem, hogy tudjam, a vörös szemű hazudik.
Aroban újabb gondolat merült fel, amire Edward elutasítóan válaszolt.
- Felkeltette a kíváncsiságát az... őrző-védő kutyák ötlete – világosított végül miket is fel bátyám. Az egész farka dühösen morgott. Seth még védelmezően közelebb is lépett hozzám. Hiába, ők minket védtek. Éles ugatás hallatszott, Sam parancsot adott, mire a farkasok elhalkultak.
- Azt hiszem, ez válasz a kérdésre – nevetett Aro – Ez a falka már választott.
Kárörvendően elmosolyodtam. Aro szemei hirtelen rám villantak. Egyből lefagyott a mosoly az arcomról. Seth dühösen vicsorgott, nem tetszett neki, ahogy a vámpír tanulmányoz.
- Szeretném megismerni a másik történetet is. Ide jönnél, kérlek, Lana? – megborzongtam, ahogy kimondta a nevemet. Seth vadul morgott mögöttem. Vettem egy mély levegőt, majd elindultam.