17. fejezet

17. Fejezet: A játék

Lana szemszöge:

Bella itt van nálunk. Most éppen Edward szobájában beszélgetnek. Én az ablakban ülök, ha valaki meglátna, tuti frászt kapna. Nézem, ahogy kint esik az eső. Az esőcseppek halkan koppannak az aszfalton. Minden egyes csepp hangját hallom. Mindig is szerettem a borús időt. Nem tudom, hogy azért-e, mert vámpír vagyok. Gondolataimból Alice kopogtatása rángat ki. Gyorsan leugrok az ágyamra.
- Gyertek.
- Lana, ezerszer elmondtuk, hogy ne ülj az ablakban, mert kieshetsz. – mondja Jasper
- De, mégis honnan? Alice! De feltételezem most nem ezért jöttetek.
Alice tudomást sem véve az előbb történtekről megszólal:
- Ma vihar lesz!
- Szuper, már alig vártam, hogy újra játszhassunk! Milyen idő lesz? De ugye Bella is jön?
Eközben már a szekrényemben matatok és keresem a baseball cuccomat.
- Nem fog esni az eső, de hideg lesz. A fönti fiókban keresd. – feleli Alice
- Köszi.
Már repülnek is ki a ruhák a szekrényemből. Jasperék elmenekülnek, nehogy esetleg eltaláljam őket a baseball ütővel. Előkészítem az öltözéket: baseball sapka, meleg dzseki, hosszú zokni, stb.
Beülünk a kocsiba és indulunk. A szokásos mezőkre megyünk. Kíváncsi vagyok Bella mit fog szólni a játékunkhoz, az biztos, hogy ennél izgalmasabb meccs nincs a világon. Megérkezünk. Edwardék még nincsenek itt. Apa kijelöli a pályát, anya, Rose és Emmett pedig egy sziklanyúlványon ülnek.
- Alice, Jasper, dobálgatunk egy kicsit? – kérdezem őket
- Igen.
Jó messzire megállunk egymástól, és elkezdjük dobálni a labdát.
- Kicsit magasabbra emeld a kezed Lana. – mondja Jasper
- A tábornak már rég vége van Jasper edző. – felelem, de ezért megfogadom a tanácsát
Ekkor valami fura nevetésszerű hangot hallunk.
- Ez Edward? – érdeklődök

- Valószínűleg. – feleli Alice
- Igen, csak ő képes ilyen hangot kiadni, meg esetleg Emmett. – fűzöm hozzá
Edwardék megérkeznek. Esme és Emmett odamegy hozzájuk, Rose pedig még mindig nem hajlandó Bella közelében lenni. Én is odaszaladok.
- Téged hallottunk az előbb, Edward? – kérdezi Esme
- Mintha egy medve fuldokolt volna-vigyorog Emmett
- Bagoly mondja verébnek. – mondom
- Te kis – Emmett természetesen elkezd kergetni
- Muszáj Bella előtt is ezt csinálnod? – ingerlem
- Csak kapjalak el.
Kinyújtom rá a nyelvem.

- Idő van. - jelenti be Alice
Emmett visszamegy Belláékhoz, én pedig elfoglalom a helyemet, a többiek is ezt teszik. Edwardékkal vagyok. Alice dob, Emmett pedig üt. Ütne, ha eltalálta volna a labdát.
- Béna! – kiáltom
- Szerintem ne ingereld. – mondja Edward és rohan a labdáért. Mikor kijön az erdőből szélesen vigyorog. Hiába, ő a leggyorsabb. A meccs folytatódik. Jasper összeütközik apával, Bella pedig megijed. Edward kiesik és odamegy Bellához. Beszélgetnek, de csak egy pillanatra nézek oda, mert most én ütök. Aztán az izgalmas játék folytatódik, hazafutásunk is van. Carlisle messzire elüt egy labdát, amikor Alice felszisszen, Edward gondterhelt arcából ítélve, valami nincs rendben.
- Mi történt, Alice? – Esme hangja megfeszül
- Nem tudom megmondani... Nem láttam tisztán. – suttogja Alice

Mindenki odamegy hozzá.
- Mi a baj, Alice? – kérdezi apa nyugodtan
- Gyorsabban haladnak, mint hittem. Most látom, hogy rosszul mértem fel a távolságot- mormolja. Ekkor leesik a tantusz. Az idegen vámpírok. Pont most, amikor Bella is itt van.
Jasper védelmezően Alice fölé hajol.
- Mi változott? – kérdezi

- Meghallották, hogy játszunk, útirányt változtattak. – feleli Alice bűnbánóan
Bellára nézünk. Veszélyben van.

- Mennyi időnk van? – kérdezi apa Edwardhoz fordulva. Edward koncentrál
- Kevesebb, mint öt perc. Szaladnak. Játszani szeretnének – mondja
- Elég ennyi idő? – kérdezi Carlisle és Bellára pillant
- Nem, úgy nem, ha közben viszem... Különben is, ha valamire végkép nincs szükségünk, hát arra, hogy szagot fogjanak, és vadászni kezdjenek.
- Hányan vannak? – faggatja Emmett Alice-t.
- Hárman – feleli Alice kurtán
- Hárman- horkan fel gúnyosan Emmett. – Hát akkor csak jöjjenek!

És megfeszíti vaskos karját. Égnek emelem a szemem. Ez jellemző Emmettre, egyből verekedni akar. Apa döntését várjuk.
- Egyszerűen folytassuk a játékot! – határoz. - Alice azt mondja, csak kíváncsiak.
Visszasétálunk a helyünkre.

- Ne csinálj semmi feltűnőt és maradj Jasper közelében. – mondja nekem higgadtan és határozottan apa
- Jó. – egyezek bele. Csak ekkor jövök rá, hogy én is veszélyben vagyok, félig ember lévén vér kering a testemben. Megborzongok. Eszembe jut a legutóbbi találkozásom idegen vámpírokkal.
Jasper bólint, és odajön hozzám.
A vámpírok pedig egyre közelednek.