Breaking Dawn

Mindjárt nálunk is játsszák a Breaking Dawn-t ! Itt egy kis ízelítő Lana életéből ebben a könyvben.

Részlet a Breaking Dawn-ból

Lana szemszöge:

- Jó, akkor elmesélek mindent, amit csak tudok a szüleimről. – kezdek bele. - Elég homályosak az emlékeim. Anyukámat egyszer láttam, mikor megszülettem. Nem volt vámpír, de mégis gyönyörű volt. Csokoládé barna haját göndör hullámok díszítették. Még utolsó erejével rám mosolygott, majd meghalt. Nagyon fiatalon. Egyedül a kék szemeit örököltem. Ami apámat illeti, a mai napig mérges vagyok rá, amiért nem mentette meg anyát. Rá viszont pontosan emlékszem. Magas, vékony, izmos. Nem annyira, mint, Emmett, hanem mint Jasper. Jóképű, mint minden vámpír és szőke. Sajnos inkább rá hasonlítok. A szeme aranybarna. Elmondta, mi vagyok, és mit csináljak, hogy ne legyek feltűnő. Árvaházakban nőttem fel, csak egyikről a másikra vándoroltam. Mikor már nagyobb voltam újra meglátogatott. Ekkor már vörösen izzott a szeme. Elvitt egy másik vámpírhoz, aki gondomat viselte. Felszínes volta kapcsolatunk, de legalább nem az utcán bolyongtam. Egyik nap Mary, (így hívták) nem jött haza. Nem tudom, mi történt. Végül is útra keltem. Ekkor tanultam meg, hogy nem minden vámpír kedves. Szerencsésen megúsztam egy kisebb sérüléssel. És ezután találkoztam az igazi családommal. Innentől meg tudjátok. Minden esetre elsajátítottam egy, s mást miközben egyedül éltem.
Odadobom Emmett-nek a kocsi kulcsát. Ő pedig csodálkozik, hogy került hozzám.
- Mindig csak annyit loptam, amennyire szükségem volt. És olyanoktól, akiknek fel sem tűnt, ha eltűnik a pénztárcájukból valami. Ezt eddig nem mondtam el, mert nem akartam Emmett-nek okot adni arra, hogy valamivel piszkáljon. De amíg nálam vannak a kulcsai...
Kicsit elszomorodok, jó lett volna, ha anyukám életben marad, és nem hal meg miattam. Felnézek. Meglátom őt, ahogy rám mosolyog. Ekkor minden szomorúságom elszáll.

Lana itt már együtt van azzal a bizonyos fiúval. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! ;)