Halloween

Különkiadás: Halloween Cullenéknél

Lana szemszöge:

Elkezdődött az őszi szünet, így egész héten otthon leszek. A nappaliban tévézek Emmett-tel, amikor Alice lejön a lépcsőn:
- Tudod már, minek öltözöl Halloween-kor Lana?- kérdi nővérem
- Halloween? De csak holnap lesz. – válaszolom
- Igen, de el kell kezdenünk a jelmezedet.
- Minek nekem jelmez?
- Hogy akarsz cukorkát szerezni jelmez nélkül? – forgatja a szemeit Alice, mintha teljesen természetes lenne, hogy beöltözök. – Na, találd ki, Emmett nélküled nem mer menni!
Emmett kinyújtja rá a nyelvét
- Nem vagyok már túl idős ehhez?- kérdem
- Jövőre még idősebb leszel. – nyaggat Alice, majd halkan a fülembe súg- Van lemosható hajfestékem!
- Jó, akkor vámpír leszek!
- Milyen eredeti. – mondja bátyám
- Olyan vicces, hogy az emberek azt hiszik, koporsóban alszunk, kastélyokban lakunk és félünk a fokhagymától. Most ilyen vámpír leszek.
- Szuper. Akkor délelőtt beszerezzük a tököket, a jelmezhez szükséges kellékeket, és kidíszítjük a házat. Aztán elmentek Emmett-tel cukrot gyűjteni. És ha visszajöttök, bulizunk!
- Egy újabb buli Alice? – kérdi anya kissé megrémülve
 - Csak mi. – nyugtatja meg a nővérem

Másnap hozzálátunk a jelmezemhez. Alice-szel befestjük a hajamat feketére és pinkre (néhány mosás után kijön, anya frászt kapna, ha így maradna) és tetőtől-talpig feketébe öltözök. Nem maradhat el a vámpír fog és művér sem. Emmett-tet zöldre kenjük, Frankenstein lesz. Nagyon viccesen néz ki. Majd megfulladok a nevetéstől. Beülünk az autóba.
- Emmett, először Belláékhoz menjünk! – mondom
- Jó, úgyis látni akarom Edward arcát, amikor meglát. – válaszolja Frankenstein
Megérkezünk és becsöngetünk.
- Csokit, vagy életet! – kiáltom, amikor Charlie ajtót nyit
- Sziasztok! Srácok gyertek le! – kiabálja. Charlie kicsit meg van ijedve Emettől, de ez természetes.
- Lana, mit csináltál a hajaddal? – kérdezi idegesen Edward amint megpillant
- Alice volt! De nyugi Edward, kijön.
- Szuper a jelmezetek! – mondja Bella.
- Köszi! – eközben Charlie egy halom cukorral tér vissza a konyhából
- Ha Carlisle kérdezi, nem tőlem kaptad! – rám kacsint
- Köszönöm. Viszlát Charlie, sziasztok!
Aztán házról, házra megyünk. Az egész szomszédságot halálra ijesztjük. Nem megszokott a Cullen gyerekeket iskolán kívül látni. Ha eddig féltek Emmett-től, most már rettegnek. Találkozom néhány haverommal is, nekik adom a cukraimat, nekem úgy sem kell. Végre elindulunk hazafelé. Mikor kinyitom az ajtót korom sötét fogad. Hirtelen lerohan fekete macskának öltözve Alice és a szellem Jasper.
- Boldog Halloween-t! - kiáltják
Egy pillanatra az ütő is megáll bennem.
- Jól vagy Lana? – kérdi Jasper
- Igen, de ilyet többet ne csináljatok! –mondom és ők nevetnek
Igen, általában én szoktam ráhozni a frászt a családomra, és nem fordítva. A többiek is lejönnek: anya boszorkány, apa őrült tudós, Rose pedig fekete özvegy. Emmett odamegy Rose-hoz és megpuszilja
- Na, zöld leszek! – mondja mosolyogva Rosalie
Körbenézek, mindenhol világító díszek, kísértetek, lámpások. Pókhálók és szellemek lógnak mindenfelé. És koponyák sora található a ház minden részén.
Alice kituszkol minket a kertbe, és kezdődik a családi tökfaragás. Miután Emmett három tököt is tönkretesz, kispadról kell néznie az eseményeket. Még nekem is megengedik, hogy egy kicsi tököt kifaragjak. Előkerülnek a vizes vödrök és kezdődik az almahalászat. Sikerül nagy nehezen két almát kihalásznom. Persze nem eszem meg. A végén természetesen az egész kert áll a vízben, de nagyon jól szórakozunk. Visszamegyünk a házba, Alice bekapcsolja a zenét és táncolunk. Vagy félórán keresztül mulatok, aztán elfáradok és leülök a kanapéra. Nézem, ahogy a családom táncol. Mindenki boldog. És a párok is nagyon szeretik egymást. Én is már úgy szeretnék egy fiút, de hát nem lehet. Kár, hogy Edward nincs itt, de legalább találkoztunk vele.
- Szabad egy táncra? – kérdezi Jasper
- Persze.
Ropok még egyet a bátyámmal, majd lassan összepakolunk. Már éjfél is elmúlt. Nekem pedig - bármennyire is nem akarom - aludnom kell. Felmegyek a szobámba, mikor megpillantok egy tököt, és megint megijedek
- Alice! – kiáltom dühösen, lentről pedig halk kuncogás hallatszik