39. fejezet

"Persze, még mit nem?"

39. fejezet

Az ébresztőm megszólalt, én pedig felébredtem. Kikapcsoltam. Kellemes illat terjengett a levegőben. Egyből felismertem, vért volt. Ráadásul emberi. Kellemetlen érzés fogott el, a torkom kaparni kezdett. Szomjas voltam. Rádöbbentem, hogy ma kellene vadászni mennem, de ez nyilván most nem megoldható. Nem baj, pár napig még kibírom. Legalább is remélem.

Reménykedtem, hogy valaki kikapcsolja az ébresztőmet, mert ez azt jelentette volna, hogy nem kell suliba mennem. Semmi kedvem nem volt hozzá. Úgy látszik, nem vagyok ilyen szerencsés. Hiába ez a feszült helyzet a farkasokkal, nekem akkor is koptatnom kell az iskolapadot.

Gyorsan megágyaztam és felöltöztem. Egy kék, masnis toppot, farmer shortot, és egy tornacipőt vettem fel. Illetve nyakamba akasztottam az Alicetől kapott kedvenc nyakláncomat Felkaptam a táskámat és leballagtam a földszintre. Meglepő látvány fogadott. Bella vért ivott! Ráadásul Jacob ott állt tőle nem messze. El sem tudtam képzelni, hogy tudja végignézni. A légkör sokkal oldottabb volt. Bella szemmel láthatóan jobban lett, visszatért a színe és a szívverése is egyenletesebb lett. Mindenki köré gyűlt.

- Jó reggelt! – köszöntem.
- Szia! – hangzott a válasz.
Korogni kezdett a gyomrom a vér édes illatára. Egy vámpírokkal teli házban esélyem sem volt rá, hogy valaki észre ne vegye.
- Legszívesebben kikapnád Bella kezéből, mi? – mondta Jake, de a hatalmas vigyorból az arcán tudtam, hogy csak ugrat.
- Hülye – válaszoltam tömören.
- Jake! – szólt rá Bella, valamivel élettel telibb hangon.
- Csináljak valami reggelit? – kérdezte anya.
- Nem kell köszönöm. Majd eszem müzlit. De muszáj most is suliba mennem? – kérdeztem panaszosan.
Apa egy olyan, „ezt ne itt beszéljük meg” pillantással a konyhába terelt. Anya is utánunk jött. Elővettem a szokásos epres müzlimet, beleöntöttem egy tálba, tejjel meglocsoltam és ropogtatni kezdtem. Bár tulajdonképpen, az, hogy kijöttünk ide semmin sem változtatott. A többiek (természetfeletti hallásuknak hála) ugyanígy hallottak minket.
- Kicsim, tudom, hogy legszívesebben itthon maradnál, de sokkal jobb, ha elmész iskolába. Emberek közt biztonságosabb – mondta anya.
- De engem nem támadnak meg a farkasok. Ha pedig harcra kerül a sor, itt akarok lenni. Veletek.
- Nem fog harcra kerülni a sor. Sam nem fog támadni. Már fel vagyunk rá készülve, ráadásul már három farkas is vigyáz ránk – jött apa az észérvekkel.
- Tessék? Három? – csodálkoztam. Mikor legutóbb számoltam, csak ketten voltak.
- Igen. A harmadik Leah.
Meg kellett kapaszkodnom, hogy ne essek le a székemről. Leah?! De hát ő ki nem áll bennünket! Esze ágában sem lenne elhagyni a falkát értünk. Vagy, lehet, hogy Sethért teszi? Igen, Sethért még ezt is megtenné. Anya, látva, hogy elgondolkozom előállt egy újabb érvvel:
- Suli után, kérlek, menj be egy boltba, és vegyél a farkasoknak ruhát. Szörnyen érzem magam, hogy miattunk hajléktalanok – átadott egy cetlit és pénzt.
- Leah nem volt hajlandó beszélni velem, de Seth tudta a méretét – mondta szomorúan anya.
Most egy másik stratégiába kezdtek. Itthon nem vennék semmi hasznomat, viszont beszerzőként segíthetnék. Ravasz. Kétkedő szemekkel pillantottam rájuk, de ők csak mosolyogtak.
- Vásárolhatok anélkül is, hogy suliba kéne mennem – feleltem.
- Lana, kérlek – mondta anya, és láttam a szemében, hogy távol akar tartani az itteni helyzettől.
- Oké – sóhajtottam kedvetlenül.
- Seth kint vár. A buszig elkísér a biztonság kedvéért – mondta apa.
Befejeztem a reggelimet, elmostam a tálat és a kanalat, majd kimentem a nappaliba.
- Jake! Mit hozzak? – kérdeztem a farkast.
- Csak néhány gatyát. Más nem kell. Köszi –felelte, és láttam rajta, hogy már fáradt. Minden bizonnyal ezért nem vetett be egyet sem a híres poénjai közül.
- Akkor elmentem. Sziasztok! – búcsúztam el. Kifelé menet még megérintettem Edward vállát, hogy tudjak majd beszélni Sethtel.
- Szia! – köszöntek.

Kint Seth már várt rám. Farkas alakban volt.
Szia – rohant oda hozzám, én pedig megsimogattam nagy fejét.
- Kérdezd meg kérlek Leaht, hogy mit hozzak neki a ruhaboltból – mondtam farkasomnak. Sosem vennék föl olyan ruhát, amit egy vérszívó megfogott- hallottam Leah gondolatát Sethen keresztül. Azt üzeni, örülne néhány shortnak és topnak – szépítette Seth.
Rámosolyogtam, és közben elindultunk.
- És neked, farkasom? Mit vegyek? Csak pár nadrágot – válaszolta – Ó, és egy „I love my girlfriend”-es pólót!
Vigyorgott.
- Persze, még mit nem? – nevettem Na, lécci!
Hallottam, hogy megjött a busz.
- Akkor köszönöm, hogy elkísértél, de tovább ne gyere. Miért?
- Mert szerintem kitörne a pánik, ha meglátnának téged. Upsz. Igazad van. Akkor, szia! Amint hallom a buszt, itt leszek. És ne feledd a pólót!
Mosolyogva szálltam fel a buszra.

Mondanom sem kell, mennyire untam  ma a gimit. Sokkal inkább lettem volna otthon. Ki tudja, mi történik, amíg távol vagyok... Nem baj, legalább anyáék megnyugodhatnak egy kicsit. Tanítás után a ruhaboltba siettem. Bedobáltam a kosárba mindent, amit a farkasok kértek. Egyszerű, könnyű, kényelmes ruhákat választottam, mert tudtam, hogy ezek fontosak. Leah ruháinál még arra is figyeltem, hogy a toppok menjenek a shortokhoz. Bár tudtam, hogy ez őt egyáltalán nem érdekli, sőt, lehet, hogy fel sem veszi őket. De hát mégiscsak Alicetől tanultam. A pénztáros lány furán nézett rám, mikor meglátta az óriási nadrágokat, amit a Jakenek vettem. A fazonjával ítélve rájöhetett, hogy nem az apámnak veszem, engem pedig nem tudott elképzelni egy két méteres, iszonyúan izmos fiú barátnőjeként. Én csak ártatlanul mosolyogtam. Fizettem, majd megláttam egy kis üzletet, ahol kedved szerint választhattad meg a feliratot, amit rányomtattak a pólóra. 

Seth kedvéért kértem egy „I love my girlfriend”-es polót. Végig néztem a többi pólón, és megakadt a szemem az egyiken: „I’m with vampires”. Megvettem Jakenek. Mostanában nagyon népszerűek voltak a vámpírok, de apáék nem örültek, ha vámpíros cuccokat hordtam, mondván, nehogy valaki tovább gondolja. Végül, magamnak egy „I love my wolf”-osat vettem. Leahnek nem találtam semmi jót, de megálltam az egyik étteremnél és kértem elvitelre egy ebédet. Tudtam, hogy utál farkas alakban enni, Esme főztjéhez pedig hozzá sem nyúl. Remélem, a fiúk nem lesznek mérgesek, amiért nekik nem viszek, de ők úgy is megeszik a vámpír főztöt.

Így hát jó sok szatyorral a kezemben szálltam le a buszról. Seth ezúttal ember alakban várt.
- Szia!- Elvette a szatyrokat és megpuszilt. – Hoztad, amit kértem?
- Igen – válaszoltam, és elvigyorodott.
- Történt valami, amíg nem voltam itt?
- Semmi különös. Csak beszéltünk Jareddel. Sam azt akarja, hogy menjünk haza. És anya is – éjfekete szemeiben fájdalom tükröződött. Seth az a fajta volt, aki a legrosszabb pillanatokban is vidám volt, és megpróbált felvidítani. De én átláttam rajta. Megszorítottam a kezét, és rámosolyogtam. Viszonozta a gesztust.
- A jó hír viszont, hogy nem fognak támadni. Quil eléggé kivan, Embry pedig annál is rosszabbul lehet. Nem is ő jött velünk beszélni. Le merném fogadni, hogy ha harcra kerül a sor, akkor Jake mellé állnak – felelte vidámabban.
- Akkor úgy látszik, amennyire lehet, minden rendben. Mikor legutóbb beszéltem Sammel, még nem volt ilyen nyugodt.
- Igen, azóta beszéltek a vénekkel. Meg Leah is átállt hozzánk.
Milyen érdekes, mintha már két oldal lenne. De kettő is van. Sajnáltam, hogy szétszakadt a falka miattunk, Bella miatt, de majd valahogy csak elrendeződik ez is. Ugye? Remélem...
- Bella hogy van?
- Nagyjából ugyanúgy. Szegénynek eltört az egyik bordája.
Felszisszentem. Napról napra rosszabb lesz.