42. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhúzódott ez a fejezet! Most kezdtem a gimit és elég erős suliba járok, sokat kell tanulnom, de igyekszem időt szakítani az írásra is!A fejezet végén elhúzom előttetek a mézes madzagot, de a kérdésre a válasz majd csak a epilógusban derül ki! (Ami még nagyon távol van!)

42. fejezet

Ezek után Bella végre láthatta a lányát. Minden rendben ment, csak Jake vitte túlzásba az aggodalmaskodást. Bella rájött, hogy Jacob Renesmeebe vésődött bele. Feszülten álltam a szoba végében. Bella egy hajszálnyira volt attól, hogy nekiugorjon a fiúnak. És ekkor látomásom volt. Jake Nessie-nek szólítja Renesmeet, Bella ráveti magát. Seth pedig közéjük ugrik. Szörnyű reccsenés, Seth a fájdalomtól a földre zuhan. A másodperc töred része alatt mozdultam, hogy valamit cselekedjek. Megállítsam Bellát, vagy közéjük ugorjak. Edward velem együtt nézte végig a jövőt. Ő gyorsabban reagált.
- Állítsd meg! – parancsolta Jaspernek, majd villámgyorsan eltűnt.
Jasper kezei szoros bilincsként fonódtak körém és bármennyire kétségbeesetten próbáltam szabadulni, nem tudtam. Egy pillanattal később meghallottam a hátborzongató reccsenést. Edward nem volt elég gyors. Jasper meglepődött. Kihasználtam az alkalmat és beléharaptam. Elengedett én pedig rohantam Sethhez.

Apa szerencsére gyorsan reagált. Pillanatok alatt sínbe tette farkasom törött karját, ami már el is kezdett gyógyulni. A kanapén ültünk, mikor az utolsó simításokat végezte. Seth jó kezével átkarolt.
Bella bocsánatkérésekkel bombázta a fiúmat, aki nem haragudott. És én sem. Legalább is nem Bellára. Jake igazán átalakulhatott volna, ha már megcsinálta a balhét.
Apa megkérte Sethtet, hogy próbáljon meg nyugton maradni majd elment.
- Nem baj, ha alszom? – kérdezte tőlem a farkasom.
- Dehogy is! Pihend ki magad! – nyomtam egy puszit az arcára. Rám hajtotta a fejét és pillanatokon belül már durmolt is.
- Lana, én tényleg nagyon sajnálom – mondta nekem Bella.
- Semmi baj, tényleg. Megértelek. Majd helyetted is kitekerem Jake nyakát – válaszoltam neki és ő köszönetképpen mosolygott. Nem tudom, hogy azért, mert megbocsátottam-e neki, vagy Jake miatt.
Jasper ekkor jött be a szobába. Meglátott minket Sethtel. Még mindig kicsit furcsa volt neki, hogy együtt lát engem egy farkassal, mivel tipikusan ő volt a védelmező nagytesó. De ő tudta- rajtam kívül- a legjobban, hogy hogy érez Seth. Így, kissé aggódva, de bízott a fiúmban.
- Hé, Jazz! – szóltam neki.
- Igen?
- Sajnálom, hogy megharaptalak.
- Semmi baj. Meg sem látszik – mutatta nekem a kezét. A sok harapásnyom között amúgy sem ismertem volna fel az enyémet.
- Kár – mondtam, mire kérdőn felemelte a szemöldökét
- Nem, mintha maradandó sérülést akartam volna okozni neked. Csak így már tuti, hogy nincs mérgem.
- Hát, Renesmeenek sincs. Jacob már halott lenne ellenkező esetben.
- Milyen kár – motyogtam, mire Belláék is elmosolyosodtak.

Kissé én is elbóbiskoltam Seth mellett. Egyenletes lélegzése megnyugtató volt. Olyan természetes volt, hogy ott van mellettem. Ugyanakkor az, hogy egy pár voltunk a világ egyik legtermészetellenesebb eseménye volt. Egy farkas és egy vámpír. Hallottam, ahogy apa lejön a lépcsőn. Az órára pillantottam. Már hat óra múlt, ideje megmérni Nessiet. Nem aggódtunk a babáért, hisz tudtuk, hogy a növekedésének üteme egyre jobban lassul. Akárcsak az én esetemben. Én már nagyjából annyit változtam, mint egy ember. Eredetileg hat éves voltam, de 16nak néztem ki. Apát csak a tudományos kíváncsiság hajtotta. Nessie nem élvezte a méricskélést, mert ilyenkor nyugton kellett lennie. Halkan kuncogtam. Emlékeztetett valakire. Konkrétan saját magamra. Ness megmutatta Bellának az emlékeit. Arra emlékezett, amikor Seth Bella és Jake közé ugrott. Boldog volt, hogy Jacobnak nem esett bántódása, mert a tulajdonának tekintette. Örült, hogy a fiúm közbelépett.
- Hé, Ness... öm, Renesmee! Seth az én farkasom. Ő is fontos.
Felém kalimpált kis kezeivel. Óvatosan kibújtam Sethie mellől és odamentem hozzá. Amint megérintett egy emlék rajzolódott ki előttem. Sethtel a kanapén ültünk. Átkarolt engem, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Valamin nevettünk. Majd megcsókoltam. Nagyon érdekes volt így külső szemlélőként látni minket. Szerettük egymást, ez tisztán látszott. Ezt Nessie is tudta. Aztán egy újabb kép. Ness Jake kezében, én mellettük, fiúm az oldalamon. A földön ültünk, én pedig mesét olvastam a babának. A farkasok grimaszoltak és vicces arcokat vágtak az egyes részeknél. Mi, lányok nevettünk. Így szórakoztunk négyen. Olyanok voltunk, mint egy kis család. Renesmee szeretett bennünket.
Láttam, ahogy Edward meghatottam mosolyog. Nyomtam egy puszit a baba homlokára, majd visszaültem Sethhez.

Mikor Alicék végre visszajöttek átadták Bellának a ház kulcsát. Bella még mindig nem szerette a meglepetéseket. Ez nem változott. De biztosra vettem, hogy ez az ajándék tetszeni fog neki. Sőt, ez az egész éjszaka. Emmett majd kipukkadt a nevetéstől. Bellsnek nem esett le, hogy miért nem megyünk velük. Hagytuk, hogy a szerelmesek kiélvezzék a saját házukat és a vele adódó lehetőségeket.

Mindenki elment a dolgára. Hagytam eludni Sethet és felmentem a szobámba olvasni. Egy félórával később kopogást hallottam.
- Gyere! - mondtam. Seth bekukucskált az ajtón, majd bejött.
- Apa leszedte a sínt? - csodálkoztam. Felültem az ágyamon, és intettem, hogy üljön le.
- Igen, gyorsan gyógyulok - huppant le mellém. Egy kis ideig csak gyögyörű, sötét szemeit csodáltam és a bennük lévő örök jókedvet. Majd megtörte a csendet:
- Most, hogy már lenyugodtak a kedélyek, lemehetnénk egyszer La Pushba. Embryék hiányolnak – mondta.
- Nem tudom, hogy még szívesen látnak-e.
- Még mindig a barátaid.
Felsóhajtottam.
- Igen. De már semmi sem lesz ugyanolyan.
Egy pillanatig ő is elgondolkozott.
- Nem, nem lesz. De jobb a mostani helyzet, nem? Minden megoldva. Jake végre nem szerelmes Bellába, belevésődött Nessibe és így Samék nem bánthatják a picit.
- Igen, már ő is védettséget érdemel, akárcsak én. És már neki is van egy őrző-védő farkasa.
- Ez kissé úgy hangzott, mintha kutya lennék – grimaszolt Seth.
- Tudod, hogy nem úgy értettem.
- Tudom – felelte mosolyogva, majd megcsókolt. Ajkaink lágyan játszottak egymással. Éreztem, ahogy teste közelebb nyomódik hozzám. Elektromosság cikázott végig rajtam. Csókunk egyre hevesebb lett. Beletúrtam éjfekete hajába. Keze lejjebb csúszott a derekamról.
- Sethnek már ideje lenne hazamenni – hallottam meg Jasper hangját lentről. Érzéseik riasztották őt.
Ez meg is törte a pillanatot és megszakítottuk csókunkat. Seth szemében láttam a vágyat, ugyanakkor a félelmet is. Nem akart semmit sem siettetni. ÉS egyébként sem történt volna semmi.  Nem a vámpírhallású családommal a szomszédban akartam elveszíteni a szüzességemet.

Lekísértem Sethtet az ajtóhoz. Jasper mindenttudó és rosszalló pillantásától elpirultam. Csak egy apró puszival köszöntem el farkasomtól, aki kiszaladt az erdőbe átalakulni.
- Úgy tűnik, nem csak Edwardék kell egy külön ház – ugratott Emmett és ettől csak még jobban elvörösödtem. Jazz félelmetes pillantást vetett rá, de ő csak röhögött.
Apa ekkor lépett be a szobába és még hallotta testvérem megjegyzését.
- Lana, azt hiszem, beszélnünk kell – mondta.
- Húúú – fagyott le Emmett arcáról a vigyor.
Lehajtottam a fejem. Hát erre is sor kerül.

Nem szokványos beszélgetés volt, mivel Sethtel nem szokványos pár vagyunk. Fontos, hogy ne járjak úgy, mint Bella. Elméletileg nekünk is lehetne gyerekünk a farkasommal. De nagyon kockázatos, hisz nem tudjuk, hogy képes lennék-e kihordani egy vámpír-ember-vérfarkas gyereket. Belegondoltam, ahogy a kezemben fogom a kisbabánkat. Biztos, hogy Sethie indián génjeit örökölné. Fekete lenne a haja, talán a bőre világosabb és, ha a szemét tőlem örökölné... Az csodálatos lenne. Eldöntöttem, hogy akarok majd gyereket. Persze nem most, majd sokkal később.

Vajon lesz valaha gyereke Lanának és Sethnek? Ha igen, hogy fog kinézni? Kire hasonlít majd jobban? Fiú lesz, vagy lány? Esetleg több gyerekük is lesz? Minden kiderül, majd az utolsó fejezetben! (Amitől még nagyon távol vagyunk!)