43. fejezet

43. fejezet

A suliban ültem, mikor SMS-em érkezett Emmettől:

Charlie itt van nálunk. Próbálj meg emberként viselkedni, amikor hazajössz. Ha tudsz. Hahaha.
 

Elkerekedett a szemem. Mégis mit keres Charlie nálunk!? Bellának akármennyire is jó az önuralma, borzasztóan nehéz lesz neki megmaradni egy szobában egy emberrel. Ráadásul még a szeme is vörös és teljesen máshogy néz ki, mint emberként. Ezt Charlie hogy nem venné észre?

Idegesen végigültem az utolsó órámat, majd olyan gyorsan, ami még nem feltűnő a buszhoz rohantam. Amint letett egy szempillantás előtt már a háznál voltam. Charlie rendőrautója ott parkolt. Tényleg itt van. Beléptem a házba:
- Sziasztok! – köszöntem, miközben szememmel végigpásztáztam a szobát, és megláttam Bella apját.  Biccentett nekem egyet, miközben teljesen belemerült a meccsbe. A többiek is köszöntek. Lehuppantam az egyik fotelba:
- Mi újság, Charlie? Mi járatban? – kérdeztem
- Semmi különös. Csak meglátogattam a lányomat, akiről azt hittem eddig, hogy beteg. Közben kiderül, hogy örökbe fogadta Edward unokahúgát. És akkor Jacobról ne is beszéljünk – mondta és a végén rám nézett. Igyekeztem ártatlan képet vágni.
- Nekem mondod? Képzeld mit szóltam, amikor Seth elmondta nekem, hogy vérfarkas...– tártam szét a karom. A rendőrfőnök értetlen képpel nézett rám és ekkor leesett, hogy ezt eddig nem tudta.
- Grat Lana – vetette oda Emmett. Lehajtottam a fejem. Miért nem maradtam inkább csendben?
- Tudod, valami megmagyarázhatatlan módon, hasonlítasz Renesmeere – vakarta a fejét Bella apja.
- Igen, jobban, mint gondolnád – feleltem, mire felvonta a szemöldökét. Edward hozzám vágott egy párnát.
- Lana, látnom kell! Jó lenne, ha odaülnél Sethhez – mondta kissé bosszúsan Alice. Kérdőn néztem rá, mert biztos voltam benne, hogy vámpír szemeivel még a közeli hegy tetejéről is teljesen belátna mindent. Aztán leesett, hogy mire gondol.
- Ó, persze! Én megyek, öm, megcsinálom a leckém – ültem ki a konyhába, mire a többiek fellélegeztek. 

Charlie estig maradt, miután már két meccset, sőt a híreket is megnézte. Seth emlékeztette, hogy ideje lenne menniük, mivel Sue vacsorát főz nekik. Estére az emberi színjáték kicsit elcsúszott, semmi nem utalt arra, hogy ideje lenne lefekvéshez készülődni. Charlie megérezte a különbséget. Én voltam az egyetlen, aki sürgött-forgott és hasonlított egy emberhez. Elbúcsúzott Bellától én pedig addig Sethtől. Kicsit megborzongott, mikor megcsókoltam Sethtet. Ha tudná, hogy én meg vámpír vagyok...

Kimentem a konyhába valami vacsoráért. Jake éppen kipakolta a hűtőt.
- Hallod, te mekkora hülye vagy! Még jó, hogy nem kotyogtad ki, hogy vámpírok vagytok – motyogta teli szájjal.
- Ne is mondd... Láttad Charlie milyen fejet vágott, amikor elbúcsúztam Sethtől?
- Az nagyon nagy volt – nevettünk össze.
- De a legjobb az volt, amikor átváltoztam előtte. Látnod kellett volna a képét, mikor vetkőzni kezdtem. Az haláli volt – majd kipukkadtunk a röhögéstől. Már fájt a hasam. Ekkor meghallottam, hogy Em és Bella fogadást köt.
- Ez jó lesz! – örültem meg, miközben vámpír sebességgel készítettem magamnak egy szendvicset.
Jake csodálkozva nézett:
- Nekem is dobj össze már egy olyat, lécci!
Pillanatok alatt csináltam neki két szendvicset, mivel tudtam, hogy farkaséhes (haha) és már követtük is a többieket.

A folyópart közelében egy gömbölyded sziklánál Bella és Emmett már készen állt. Fogadást kötöttek, hogy ha Bella győz, Em többé szót sem ejt senkinek a szexuális életéről. Viszont, ha bátyám nyeri a szkandert, akkor sokkal rosszabb lesz. Izgatottam szaladtam oda hozzájuk és csak egy lépésnyire voltam tőlük.
- Gyerünk, Bella! Évek óta arra várok, hogy valaki letörölje azt a gúnyos vigyort az arcáról – szurkoltam.
- Álmodozz csak húgi – kontrázott rá bátyám.
- Ne aggódj, Lana, meglesz– mondta nekem az újszülött. Alice hátrébb húzott.
- Egy, kettő...három! – számoltam.
Vicces látvány volt, ahogy Emmett izmai megfeszülnek és minden erejét beleadva próbálja lenyomni Bella kezét. De a lány szinte meg sem érezte. Majd megunta és a kőhöz préselte bátyám óriási tenyerét. A szikla megremegett, majd letört belőle egy darab és Em lábára esett. Már megértettem Alicet. Emmett mérgében átrúgta a kődarabot a folyó túlpartára, ahol szép kis pusztítást végzett. És természetesen visszavágót kért holnapra. Mosolyogtam, nem tud veszteni. Beleöklözött a gránitba, amiből a poron kívül nem maradt semmi. Szórakoztató volt. Bella is kedvet kapott és kihasználva vámpír erejét, darabokra aprította a szikla maradékát. Mind nevettünk, jó volt ilyen felszabadultan látni. Nessienek is megjött a kedve egy kis romboláshoz, de nem tudta kettétörni a szikladarabot. Nagyon édes volt, aprócska redő keletkezett a két szemöldöke között a koncentrálástól. Bella homokká zúzta neki a követ. Felvettem egy focilabda méretű darabot. Sajnos bármennyire is próbálkoztam, nem lett porrá, de legalább kisebb darabokra tőrt.
- Ne erőlködj, húgi – nyújtotta ki rám a nyelvét Emmett, majd megfordult, hogy visszainduljon. Mérgesen belerúgtam az egyik kisebb kőbe, és pont fejbe találtam idegesítő bátyámat. Mire megfordult én már sikítva rohantam előle. A többiek nevettek, mi pedig körbe-körbe szaladgáltunk.
- Igen, Nessie, ezt elég gyakran eljátsszák – hallottam Edward vidám hangját, a baba pedig megtapsolt minket.

Az elkövetkező három hétben végre tökéletes volt az életünk. Nem volt már semmi vita a farkasok között, Bella is vámpír lett. Nessie nagyon gyorsan fejlődött, már beszélni, járni és olvasni is tudott. Őt nézve visszagondoltam a gyerekkoromra és kicsit irigyeltem, mert nekem nem volt szerető családom és anyukám is meghalt. De Renesmee olyan volt nekem, akár a testvérem. Nagyon szerettük egymást. Sok minden összekötött minket. A farkasaink, hogy ugyanolyanok vagyunk, a családunk. Ez a csöppnyi kislány volt a legjobb barátnőm. Seth anyukája, Sue egyre többet jött hozzánk, elkísérte Charliet. Suet nagyon kedveltem és ő is engem. Soha nem ellenezte, hogy a fiával együtt vagyok, csak furcsa volt neki az elején. Sajnos Leahval nem volt hasonló a helyzet. Csak kötelességből gubbasztott nálunk a napok nagy részében és szúrós pillantásokat vetett rám, akárhányszor az öccse közelében voltam. De Sethtel nagyon boldogok voltunk együtt. Végre elkezdődött a téli szünet, mivel közeledtek az ünnepek. Így több időm maradt tá és a családomra. De sajnos új probléma kopogtatott az ajtón.

Bellának el kellett utazni Volterrába, hogy a Volturi megbizonyosodjon róla, hogy már nem ember. Sajnos csak ő mehetett, mert csak így tudtuk megvédeni Renesmeet. Én felajánlottam volna a segítségemet, mivel Aronak csak egy pillanatra kell belenéznie a gondolataimba, hogy utána blokkolni tudjam a képességét. De én is ugyanolyan vagyok, mint Nessie, szóval nem lennénk előrébb. Még mielőtt elrepült volna elmentünk vadászni. Bella és a lánya, Jake, Seth és én együtt futottunk az erdőben. Vastag hótakaró borított mindent. Én kabátban voltam, Sethen pedig kivételesen volt egy hosszú ujjú. Azért jöttünk, hogy Nessie vadásszon. Jakekel versenyeztek, hogy ki kapja el a nagyobb szarvast, mivel a pici csak így volt hajlandó inni. Farkasom nem változott át, így emberi tempóban futottunk utánuk.
- Hé, Sethie! – kiáltottam, és felé dobtam egy hógolyót. Reflexszerűen kikerülte.
- Ha harc, hát legyen harc! – repült felém egy hólabda, de vámpírsebességemnek hála könnyedén kitértem az útjából. Így szórakoztunk még egy darabig, de egyikünknek sem sikerült eltalálnia a másikat.
- Oké, feladom – dőltem neki az egyik fának fáradtan. Nagy mosollyal az arcán odafutott hozzám. Egy kicsit kirázott a hideg.
- Fázol? – kérdezte és a következő pillanatban már át is ölelt Azonnal átjárt a forróság. Ajkaink csak egy centire voltak egymástól, mikor egy nagy kupac hó a nyakunkba zuhant. Jacob nevetésszerű hangot adott ki magából. Nekifutott a fának, így a hó ránk esett.
- Nagyon vicces, Jacob – mondtam, miközben leráztam magamról a havat. Nessie nevetett.
Hirtelen Bella tűnt fel mellettünk. Rémült volt. Renesmee azonnal a karjai közé ugrott, Jacob morogva kereste a veszélyt, Seth pedig már rohant volna átváltozni.
- Túlreagáltam a dolgot – állította meg Bella. – Azt hiszem, semmi baj. Várjatok csak!
 
Bella felhívta Edwardot, aki apával együtt hamarosan megérkezett. Nem meglepő módon Jake riasztotta Leaht is, aki szintén befutott. Bella elmagyarázta a helyzetet. Irina úgy döntött, hogy meglátogat minket, de aztán vicsorgott és elszaladt. Apa és bátyám utánament, mi pedig hazasétáltunk.