41. fejezet

(Lana és Nessie)

   41. fejezet

A napok múlásával az éhség egyre jobban kínzott. Sohasem voltam még ennyire éhes. Vágyakozva bámultam Bella vérrel teli poharát. Elképzeltem, ahogy az emberi vér mámorítva simogatja a torkomat. Már az emberi étel sem segített. Szomjas voltam. De nem veszítettem el az önuralmamat.

Feszülten vártam, hogy a farkasok visszatérjenek és végre mehessünk vadászni. Mire előttem álltak, már tudtam, hogy szabad az út. Jacob bement elmondani apának. Seth odajött hozzám. Megöleltem. Aggodalmasan nyüszített.
- Ne aggódj, Sethie. Minden rendben lesz. Átnéztétek a terepet, nem találkozunk egy farkassal sem. Akkor is távol leszel tőlem.
- Egy nap. Sietek vissza. Addig...vigyázz Bellára!
Bólintott. Megveregettem a hátát.

Felkaptam a fejem, amikor Jacob közölte, hogy mehetünk. Egy másodperc alatt apa mellett termettem. Nem bírtam várni többet. Jazz, Em, Alice és anya is egy szempillantás alatt a hátsó ajtóhoz mentek.

Kisüvítettünk az ajtón. Seattle felé vettük az irányt. Szerencsére egy farkas sem keresztezte az utunkat. Emberfeletti sebességgel rohantunk. Máskor élveztem volna, hogy a szél a hajamba kap és az adrenalin szétáramlik bennem. De ezúttal nem így volt. Nem érzékeltem az idő múlását. Csak futottam, ösztönösen, minden gondolatomat kikapcsolva. Vadásztam. Megéreztem egy őz csorda szagát. A szívem hevesebben vert, minél közelebb értem. Rávettem magam az egyikükre. Éles fogaim könnyedén belevájódtak az őz húsába. Egy pillanattal később megízleltem édes és meleg vérét. Szomjam csillapodni kezdett és elöntött a megkönnyebbülés. Nem szerettem a növényevő állatokat, de most úgy éreztem, hogy ennél jobbat soha nem ittam. Még egy őzt elkaptam. Mikor végeztem velük, körülnéztem. A családom többi tagja még mindig ivott. Nekik többre volt szükségük, mint nekem. Örültem, hogy Seth most nem látott. Átadtam magamat az ösztöneimnek. Most igazi vámpír voltam. Vagy, mégsem. Embert nem öltem.

Miután mindenki jóllakott apa elment vérért. Kevesebbet tudott szerezni, mint várta. Alice és Jasper visszasiettek vele Bellához. Én a többiekkel maradtam. Kivettünk egy szobát, hogy aludni tudjak, amíg apa megpróbálkozott egy másik forrással. Fáradtan dőltem le az ágyra. Nem kellett sok, hogy elaludjak.

Azt álmodtam, hogy futok. Sietek valahova. Szinte éreztem az erdő kellemes szagát, ami mindig a farkasokra emlékeztet. Majdnem hallottam a szél süvítését és az a többiek halk lépteit. Kinyitottam a szemem. Nem álmodtam. Emmett karjában voltam és hihetetlen sebességgel száguldottunk. Mégis hogy nem ébredtem fel?!
- Mi történt? Hova megyünk? – kérdeztem immár éberen, miközben megpróbáltam kiszabadulni, de bátyám nem engedett. Sokkal erősebb volt nálam, esélyem sem volt.
A levegőben szinte tapintható volt a feszültség.
- Megindult a szülés – mondta idegesen anya.
Elkerekedett a szemem. Ez nem jelent jót. Valami nem stimmel. Abbahagytam a próbálkozást, hogy saját lábamra álljak, mivel tudtam, hogy lassítanám a többieket. Helyette elkezdtem izgulni.

Gyorsan hazaértünk, de ekkor már késő volt. Seth megkönnyebbülve rohant oda hozzám. Emmett egy pillanat alatt lerakott majd a többiekkel együtt besietett a házba. Mentem volna utánuk, de Sethbe ütköztem. Ne menj be. Nem túl szép látvány.
- De mi történt? Időben bekerült Bella szervezetébe a méreg? Jól van a baba? Nem hallod?
- Mit? – kérdeztem Csak a többiek aggodalmas hangját tudtam kivenni. Nagyon kellett koncentrálnom. Három szívverést hallottam bentről. Az egyik Jakeé volt, a másik pedig pont olyan, mint az enyém. A babáé. A harmadik pedig, egy átváltozóban levő szív hangja. Boldogan ugrottam Seth nyakába. Nem tudtam átkarolni, olyan nagy volt. Sikerült! Bella átváltozik és a kicsi is jól van.
- Fiú, vagy lány? – kérdeztem Lány. És igazad volt.
- Miben? Jake belevésődött.

Az elkövetkező két nap lassan telt el. Edward természetesen el nem mozdult Bella mellől. Kissé már idegesített hallgatnom, ahogy Rose és Jacob a babán civakodik. Renesmee. Gyönyörű volt. Bronzszínű haja csigákban omlott a vállára. Belláéval megegyező csokoládébarna szemeiben korához nem illő értelem tükröződött. Imádnivaló volt. És ő is kedvelt engem. Azonnal megtaláltuk a közös hangot. Éreztem, hogy ő lesz a legjobb barátnőm, ha kicsit idősebb lesz. A képessége pedig csodálatos volt! Így hát én is beszálltam a "ki vigyáz a babára" vitába. Mondván, hogy mi ugyanolyanok vagyunk.

Aztán, Bella végre felébredt. Ó, milyen gyönyörű volt ő is! Jól állt neki a vámpírság. Bőre tükörsima lett és gyöngyházfényű. Hangja kellemes, csengett-bongott, mint egy harang. Bár csak nagyon távolból láthattam, mivel nem engedtek a közelébe, addig, amíg el nem ment vadászni. És leesett az állam, amikor megtudtam, hogy elfutott, amikor emberek szagát érezte. Hisz újszülött! Hogy lehet ekkora önuralma? Felajánlottam, hogy először velem találkozzon, mielőtt Renesmeet látná. Így letesztelhetjük Bellát. Mondanom sem kell, hogy a Jasper el sem mozdult mellőlem. Sethnek pedig el sem árultam. Az kellett volna még csak, hogy ő is aggódjon!
- Szia, Bella! – köszöntem mosolyogva mikor megláttam. Edward átkarolta a derekát. Emmett pedig a másik oldalamon volt. Jazz nagyon feszült volt.
- Szia, Lana! – köszönt vissza. Láttam, ahogy óvatosan beszívja az illatomat. Tökéletesen ura volt a helyzetnek – Jake után te vagy a második próba?
- Igen – mondtam, majd közelebb léptem. Bátyám velem együtt mozdult. – Gyönyörű vagy. Üdv a vámpírok között.
Megöleltem, ő pedig melegen viszonozta. Edward ránk mosolygott.