12. Fejezet: Hazatérés
Lana szemszöge:
Visszaértünk a táborból és most otthon vagyok.
- Sziasztok! – köszönök, mikor hazaérek
- Szia! – mondják
Mindenki megölel, Emmett még a hajamat is összeborzolja.
- Erről sohasem fogsz leszokni, ugye? - kérdezem Emmett-et, de ő csak szélesen vigyorog.
- Na mesélj! – mondja Edward
Körém ülnek.
- Szóval, hétfőn – kezdem az elbeszélést – megérkeztünk és kipakoltunk.
- A buszost, ne felejtsd el! – figyelmeztet Alice
- Jó. A buszon, találkoztam Amy-vel, a barátnőmmel, és azt mondta, hogy Jasperék helyesek. Én pedig elmondtam neki, hogy a tesóim, ezen persze meglepődött. A következő egy napom arról szólt, hogy megmagyaráztam mindenkinek, hogy örökbe fogadtak minket, és hogy Alice és Jasper egy pár. – mesélem
- De a lényeget, még mindig kihagyod. – kukacoskodik Alice
- Nem hagyod, hogy elmondjam! A buszon elsétált mellettünk Alex,
- Igen, Alex! A kékszemű herceg. Már régóta várta ezt a tábort, főleg amikor megtudta, hogy ott leszel. – szól Edward
- Te amikor eljössz az edzésemre, mindenkit feltérképezel, igaz? De hagy folytassam! Szóval, amikor elsétált mellettünk a buszon rám kacsintott, ez persze Alice-nek nagyon tetszett, Jaspernek már kevésbé. – mondom, és persze mindenki elmosolyodik.
- Aztán volt edzés, az egyik sornak Alice segített ütni, a másik sorra pedig Jasper felügyelt.
- Igen, és Lana nem hagyta ki, hogy ne tegyen erre egy megjegyzést. – egészít ki Jasper
- Aztán, - folytatom – Alice átjött hozzánk, lányokhoz, nekem pedig elmondta, hogy a fiúk este össze akarnak fogkrémezni minket. Találtam egy cetlit az ágyamon: Alex találkozni akart velem. El is indultam, de Jasper még előtte kifejezte nem tetszését, hogy ezzel a fiúval barátkozok. Komolyan mondom, olyan volt, mint Edward. Kimentem a focipályára és Alex is figyelmeztetett, hogy mire készülnek a fiúk. És este hárman, Alex nem jött, belopóztak hozzánk. Miközben az egyik Amy-t akarta volna összekenni fogkrémmel, én fölülről rányomtam a fogkrémes tubusom felét a fejére.
Amikor ezt mondom Emmett hangosan felnevet.
- Mondtam, hogy ne csinálj felfordulást! – mondja mosolyogva Carlisle
- A fiúkat nyakon csípték, aztán elment az edző. Jasper pedig, büntetés képpen Alex-et, és engem labdaszedésre ítélt. Minden nap, kettesben. Kedden kirándultunk, szerdán meccsek voltak, csütörtökön múzeumot és naplementét néztünk. - sorolom
- És Alex megcsókolta Lanát! – fűzi hozzá Edward
Ez persze megint mindenkinek tetszik.
- Edward, szállj ki a fejemből! – kiabálom dühösen
- Nem is a tiédben vagyok. Jasper, le kellett volna szedned annak a fiúnak a fejét! – szórakozik Edward
- És este pedig, elindultam vadászni. Út közben találkoztam Jasperrel, és halálra rémültem tőle. Elmentünk vadászni. És megmondaná valaki, hogy mi a fenét csinál az a hatalmas farkas az erdőben ?! – mérgelődök
- A folyón túl az ő területe. Mikor idejöttünk, nagyon régen, szerződést kötöttünk a quileute törzzsel. Akkor még Alice és Jasper nem csatlakoztak hozzánk. Megegyeztünk velük, hogy, ha nem lépünk a földükre, akkor nem mondják el az embereknek, mik vagyunk. Csak azért egyeztek bele, mert mi állatvérrel táplálkozunk. De ha bármelyikünk megharap egy embert, vagy átlépi a határt a szerződésnek vége. Nem rég költöztünk vissza. – világosít fel Carlisle
- Akkor ez a farkas ember volt? Miért nem mondtátok meg nekem, ezt előbb? És, ha átlépem a határt?
- A farkasok alakváltók. Emberek, akik át tudnak alakulni farkassá. Eddig mindenki figyelt rá, hogy ne menj a határ közelébe, akivel vadásztál.
- Nem Jasper hibája volt, én tűntem el.
- Mindegy, ami történt, megtörtént. Most viszont számolnunk kell a következményekkel.
- Milyen következményekkel? Nem léptem át a határt.
- Sam a határnál fog várni minket. Ellenőrizni akarja, hogy átváltoztattunk-e.
Másnap el is megyünk a határhoz.
- Egyedül Lanával akar beszélni. – mondja Edward
Carlisle és Edward (ők kísértek el) megállnak távolabb a határtól, én pedig elindulok. Hátra nézek, mindketten feszülten figyelnek, ugrásra készen. Ott áll Sam. Nagy és izmos, a rövid haja fekete, bőre bronzszínű. Oda érek, és megállok a határnál.
- Megmart bármelyik is a Cullenek közül? – kérdezi
- Nem, egyik sem. – válaszolom
- Biztos?
- Igen, teljesen biztos.
- Ismered a szabályokat és a határt?
- Igen.
- Ugyanazt az életmódot folytatod, mint ők?
- Igen.
- Érdekes, neked más a szagod.
- Hát, akkor el is mondhatom. Én nem teljesen vagyok vámpír. Anyám ember volt, apám pedig vámpír és én megszülettem. Ezért érzed másnak a szagom, mert félig ember vagyok.
Ekkor odajön Carlisle és Edward.
- Nem szegtünk szabályt. – jelenti ki Carlisle
- Rendben, de a határt ne lépjétek át. – válaszolja Sam
Elindulunk vissza a kocsihoz. Én még utoljára visszanézek a farkasra.
- Szia! – mondják
Mindenki megölel, Emmett még a hajamat is összeborzolja.
- Erről sohasem fogsz leszokni, ugye? - kérdezem Emmett-et, de ő csak szélesen vigyorog.
- Na mesélj! – mondja Edward
Körém ülnek.
- Szóval, hétfőn – kezdem az elbeszélést – megérkeztünk és kipakoltunk.
- A buszost, ne felejtsd el! – figyelmeztet Alice
- Jó. A buszon, találkoztam Amy-vel, a barátnőmmel, és azt mondta, hogy Jasperék helyesek. Én pedig elmondtam neki, hogy a tesóim, ezen persze meglepődött. A következő egy napom arról szólt, hogy megmagyaráztam mindenkinek, hogy örökbe fogadtak minket, és hogy Alice és Jasper egy pár. – mesélem
- De a lényeget, még mindig kihagyod. – kukacoskodik Alice
- Nem hagyod, hogy elmondjam! A buszon elsétált mellettünk Alex,
- Igen, Alex! A kékszemű herceg. Már régóta várta ezt a tábort, főleg amikor megtudta, hogy ott leszel. – szól Edward
- Te amikor eljössz az edzésemre, mindenkit feltérképezel, igaz? De hagy folytassam! Szóval, amikor elsétált mellettünk a buszon rám kacsintott, ez persze Alice-nek nagyon tetszett, Jaspernek már kevésbé. – mondom, és persze mindenki elmosolyodik.
- Aztán volt edzés, az egyik sornak Alice segített ütni, a másik sorra pedig Jasper felügyelt.
- Igen, és Lana nem hagyta ki, hogy ne tegyen erre egy megjegyzést. – egészít ki Jasper
- Aztán, - folytatom – Alice átjött hozzánk, lányokhoz, nekem pedig elmondta, hogy a fiúk este össze akarnak fogkrémezni minket. Találtam egy cetlit az ágyamon: Alex találkozni akart velem. El is indultam, de Jasper még előtte kifejezte nem tetszését, hogy ezzel a fiúval barátkozok. Komolyan mondom, olyan volt, mint Edward. Kimentem a focipályára és Alex is figyelmeztetett, hogy mire készülnek a fiúk. És este hárman, Alex nem jött, belopóztak hozzánk. Miközben az egyik Amy-t akarta volna összekenni fogkrémmel, én fölülről rányomtam a fogkrémes tubusom felét a fejére.
Amikor ezt mondom Emmett hangosan felnevet.
- Mondtam, hogy ne csinálj felfordulást! – mondja mosolyogva Carlisle
- A fiúkat nyakon csípték, aztán elment az edző. Jasper pedig, büntetés képpen Alex-et, és engem labdaszedésre ítélt. Minden nap, kettesben. Kedden kirándultunk, szerdán meccsek voltak, csütörtökön múzeumot és naplementét néztünk. - sorolom
- És Alex megcsókolta Lanát! – fűzi hozzá Edward
Ez persze megint mindenkinek tetszik.
- Edward, szállj ki a fejemből! – kiabálom dühösen
- Nem is a tiédben vagyok. Jasper, le kellett volna szedned annak a fiúnak a fejét! – szórakozik Edward
- És este pedig, elindultam vadászni. Út közben találkoztam Jasperrel, és halálra rémültem tőle. Elmentünk vadászni. És megmondaná valaki, hogy mi a fenét csinál az a hatalmas farkas az erdőben ?! – mérgelődök
- A folyón túl az ő területe. Mikor idejöttünk, nagyon régen, szerződést kötöttünk a quileute törzzsel. Akkor még Alice és Jasper nem csatlakoztak hozzánk. Megegyeztünk velük, hogy, ha nem lépünk a földükre, akkor nem mondják el az embereknek, mik vagyunk. Csak azért egyeztek bele, mert mi állatvérrel táplálkozunk. De ha bármelyikünk megharap egy embert, vagy átlépi a határt a szerződésnek vége. Nem rég költöztünk vissza. – világosít fel Carlisle
- Akkor ez a farkas ember volt? Miért nem mondtátok meg nekem, ezt előbb? És, ha átlépem a határt?
- A farkasok alakváltók. Emberek, akik át tudnak alakulni farkassá. Eddig mindenki figyelt rá, hogy ne menj a határ közelébe, akivel vadásztál.
- Nem Jasper hibája volt, én tűntem el.
- Mindegy, ami történt, megtörtént. Most viszont számolnunk kell a következményekkel.
- Milyen következményekkel? Nem léptem át a határt.
- Sam a határnál fog várni minket. Ellenőrizni akarja, hogy átváltoztattunk-e.
Másnap el is megyünk a határhoz.
- Egyedül Lanával akar beszélni. – mondja Edward
Carlisle és Edward (ők kísértek el) megállnak távolabb a határtól, én pedig elindulok. Hátra nézek, mindketten feszülten figyelnek, ugrásra készen. Ott áll Sam. Nagy és izmos, a rövid haja fekete, bőre bronzszínű. Oda érek, és megállok a határnál.
- Megmart bármelyik is a Cullenek közül? – kérdezi
- Nem, egyik sem. – válaszolom
- Biztos?
- Igen, teljesen biztos.
- Ismered a szabályokat és a határt?
- Igen.
- Ugyanazt az életmódot folytatod, mint ők?
- Igen.
- Érdekes, neked más a szagod.
- Hát, akkor el is mondhatom. Én nem teljesen vagyok vámpír. Anyám ember volt, apám pedig vámpír és én megszülettem. Ezért érzed másnak a szagom, mert félig ember vagyok.
Ekkor odajön Carlisle és Edward.
- Nem szegtünk szabályt. – jelenti ki Carlisle
- Rendben, de a határt ne lépjétek át. – válaszolja Sam
Elindulunk vissza a kocsihoz. Én még utoljára visszanézek a farkasra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése