14. Fejezet: Az igazgató
Lana szemszöge:
A suli nagyon szuperül megy, szinte csak ötösöm van. Edward jól felkészített. Most technika van. A többiek már otthon vannak, nekem még van két órám.
Már csak 3 perc és kicsöngetnek. Az órának mindjárt vége. De ekkor baj történik. Michael, az egyik osztálytársam (egy paddal előttem) megvágja magát. A vér édes illata megcsapja az orrom. Csak a vérre tudok gondolni, olyan émelyítő. Sokkal jobb az illata, mint amit valaha éreztem. Milyen könnyű lenne megszerezni, csak egy mozdulat. Egy pillanat, olyan nagy a kísértés. De nem! Ez az egész család vesztét okozná. Visszatartom a lélegzetem, csak az a baj, hogy nem sokáig bírom levegő nélkül. Kicsöngetnek. Azonnal kirohanok a teremből (emberi tempóban). Egészen meg sem állok addig, amíg iskolán kívül nem vagyok. Itt már jobb. Csengetésre vissza kell érjek. Valaki jön velem szembe. Ismerős a szaga. Meglátom. Pont az igazgató az:
- Mit csinálsz te itt? Az óráidnak még nem lehet vége.
Ezt tényleg nem hiszem el. Sikerül uralkodnom magamon, és mi a jutalmam?! Itt ülök az igazgatónál. El kellett volna rohannom. Most már mindegy. Valaki jöhet be beszélni az igazgatóval miattam. Egyáltalán ki lesz az? Carlisle dolgozik, Esme pedig elment a lányokkal vadászni. Egyedül a fiúk vannak otthon. Ha Edward jön, nekem végem. Jasper egy fokkal jobb. És Emmett? Ő lenne a legjobb, biztos nagyon jól szórakozna. Megérzem Edward szagát. Persze, úgy látszik ma nincs szerencsém. Kopog.
- Szabad! – mondja az igazgató
Edward belép.
- Jó napot kívánok. Edward Cullen vagyok, Lana bátyja. Az szüleink nincsenek otthon, ezért engem küldtek.
- Szia. Elizabeth Smith, igazgató. Dr. Cullen mondta, hogy az egyik fia jön helyette.
Edward nagyon mérgesen néz rám, mintha villámot szórna a szemeivel. Ezek szerint Carlisle küldte. A gondolataimban megpróbálom elmagyarázni neki, ami történt: Kérlek hallgass végig! Mondjuk más választásod nincs. Az történt, hogy az egyik osztálytársam megvágta magát. Nyugi, én egyből eljöttem, nem csináltam semmit. Csakhogy sulin kívül voltam, amikor az igazgató megtalált. Nem hazudok, higgy nekem!
Ekkor Elizabeth már mondandója vége felé jár:
- Tanítási időben az iskolát elhagyni egyedül, csak tanári engedéllyel, vagy különleges esetekben szabad. Diáknyelven szólva Lana lógott, és ez felfüggesztést is vonhat maga után, mivel ha bármi történik vele, akkor az a mi felelősségünk. Mentség hiányában a felfüggesztés érvénybe lép.
- Az én hibám. Otthon hagytam a lakáskulcsom, és a bátyám elment otthonról. Felhívtam Lanát, hogy szünetben adja kölcsön a kulcsát. Csakhogy elkéstem. Csak mostanra értem ide.
- De Lana mit kerestél az utcán? – kételkedik az igazgató
- Azt hittem megláttam Edwardot, és gyorsan oda akartam neki adni a kulcsot. Mikor rájöttem, hogy nem ő az, akkor siettem vissza. - válaszolok
- És ezt miért nem mondtad ezt előbb?
- Meg akartam várni Edwardot, hogy hihetőbb legyen.
- Most megúszod egy figyelmeztetéssel, de többet ne forduljon elő. És azt javaslom, másoltassatok tartalék kulcsot, az ilyen esetekre. Mehettek.
- Köszönöm. Nem fog megismétlődni. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.
- Sziasztok.
Kimegyünk. Végre fellélegezhetek.
- Köszönöm Edward, hogy magadra vállaltad. Nagyon mérges vagy? – kérdezem
- Nincs mit. Nem, egyáltalán nem vagyok mérges, jól csináltad, de – feleli Edward
- De?
- Azért elkerülhettük volna ezt a beszélgetést.
- Rendben, legközelebb figyelek. De szerintem nem lesz legközelebb.
- Mit csinálsz te itt? Az óráidnak még nem lehet vége.
Ezt tényleg nem hiszem el. Sikerül uralkodnom magamon, és mi a jutalmam?! Itt ülök az igazgatónál. El kellett volna rohannom. Most már mindegy. Valaki jöhet be beszélni az igazgatóval miattam. Egyáltalán ki lesz az? Carlisle dolgozik, Esme pedig elment a lányokkal vadászni. Egyedül a fiúk vannak otthon. Ha Edward jön, nekem végem. Jasper egy fokkal jobb. És Emmett? Ő lenne a legjobb, biztos nagyon jól szórakozna. Megérzem Edward szagát. Persze, úgy látszik ma nincs szerencsém. Kopog.
- Szabad! – mondja az igazgató
Edward belép.
- Jó napot kívánok. Edward Cullen vagyok, Lana bátyja. Az szüleink nincsenek otthon, ezért engem küldtek.
- Szia. Elizabeth Smith, igazgató. Dr. Cullen mondta, hogy az egyik fia jön helyette.
Edward nagyon mérgesen néz rám, mintha villámot szórna a szemeivel. Ezek szerint Carlisle küldte. A gondolataimban megpróbálom elmagyarázni neki, ami történt: Kérlek hallgass végig! Mondjuk más választásod nincs. Az történt, hogy az egyik osztálytársam megvágta magát. Nyugi, én egyből eljöttem, nem csináltam semmit. Csakhogy sulin kívül voltam, amikor az igazgató megtalált. Nem hazudok, higgy nekem!
Ekkor Elizabeth már mondandója vége felé jár:
- Tanítási időben az iskolát elhagyni egyedül, csak tanári engedéllyel, vagy különleges esetekben szabad. Diáknyelven szólva Lana lógott, és ez felfüggesztést is vonhat maga után, mivel ha bármi történik vele, akkor az a mi felelősségünk. Mentség hiányában a felfüggesztés érvénybe lép.
- Az én hibám. Otthon hagytam a lakáskulcsom, és a bátyám elment otthonról. Felhívtam Lanát, hogy szünetben adja kölcsön a kulcsát. Csakhogy elkéstem. Csak mostanra értem ide.
- De Lana mit kerestél az utcán? – kételkedik az igazgató
- Azt hittem megláttam Edwardot, és gyorsan oda akartam neki adni a kulcsot. Mikor rájöttem, hogy nem ő az, akkor siettem vissza. - válaszolok
- És ezt miért nem mondtad ezt előbb?
- Meg akartam várni Edwardot, hogy hihetőbb legyen.
- Most megúszod egy figyelmeztetéssel, de többet ne forduljon elő. És azt javaslom, másoltassatok tartalék kulcsot, az ilyen esetekre. Mehettek.
- Köszönöm. Nem fog megismétlődni. Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.
- Sziasztok.
Kimegyünk. Végre fellélegezhetek.
- Köszönöm Edward, hogy magadra vállaltad. Nagyon mérges vagy? – kérdezem
- Nincs mit. Nem, egyáltalán nem vagyok mérges, jól csináltad, de – feleli Edward
- De?
- Azért elkerülhettük volna ezt a beszélgetést.
- Rendben, legközelebb figyelek. De szerintem nem lesz legközelebb.
Beszállunk a kocsiba és elindulunk hazafelé. Megérkezünk.
- Hello. – köszönök a két fiúnak
- Szia. Mit csináltál? – mondja Jasper
- Verekedtél? – kérdezi Emmett
- Mi? Nem. – válaszolok
- Beszóltál egy tanárnak?
- Nem.
- Betörtél egy ablakot?
- Nem, dehogy is.
- Kiugrottál egy ablakból?
- Emmett, fejezd már be. Ezt te mind kinézed belőlem?
- Igen.
- Akkor mit csináltál? – kérdezi Jasper
- Semmit. Az egyik osztálytársam megvágta magát és elkezdett vérezni a keze. Amint kicsöngettek elrohantam. De az igazgató megtalált az utcán.
- Eljöttél és kész? – csodálkozik Jasper
- Igen. Belegondoltam, hogy mivel járna, ha engednék a kísértésnek, és nem érte meg.
- Kaptál intőt? – kérdi Emmett izgatottan
- Te ennek ennyire örülnél? De nem. Edwardnak hála.
És hát így végződött ez a nap. De a vér édes illatát még szinte mindig érzem.- Hello. – köszönök a két fiúnak
- Szia. Mit csináltál? – mondja Jasper
- Verekedtél? – kérdezi Emmett
- Mi? Nem. – válaszolok
- Beszóltál egy tanárnak?
- Nem.
- Betörtél egy ablakot?
- Nem, dehogy is.
- Kiugrottál egy ablakból?
- Emmett, fejezd már be. Ezt te mind kinézed belőlem?
- Igen.
- Akkor mit csináltál? – kérdezi Jasper
- Semmit. Az egyik osztálytársam megvágta magát és elkezdett vérezni a keze. Amint kicsöngettek elrohantam. De az igazgató megtalált az utcán.
- Eljöttél és kész? – csodálkozik Jasper
- Igen. Belegondoltam, hogy mivel járna, ha engednék a kísértésnek, és nem érte meg.
- Kaptál intőt? – kérdi Emmett izgatottan
- Te ennek ennyire örülnél? De nem. Edwardnak hála.
A következő fejezet már a Twilight ideje alatt fog játszódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése