13. fejezet

13. Fejezet: Iskola

Lana szemszöge:

A nyári szünet vége egyre közeledik. A lányokkal már mindent bevásároltunk.

A nappaliban ott van mindenki, kivéve Esmét és Carlisle-t, ők elmentek vadászni. Éppen az iskolán gondolkozom.
- Mit kell csinálni az iskolában? – kérdem
- Tanulni. – válaszolja Edward
- Idegesíteni a tanárokat! – szórakozik Emmett
- Nem erre gondoltam.
- Kerüld a feltűnést. Maradj nyugton. Csengőre mindig legyél a teremben. Ne ülj mozdulatlanul. – sorolja Edward

- Az utóbbi menni fog. – mondom, és Edward égnek emeli a szemeit
- Ha kérdeznek, válaszolj. Figyelj a tanáraidra és ne idegesítsd őket. – szólj Jasper és az utolsó tanácsnál Emmett-re néz.
- Ne csinálj semmi olyasmit, ami megrémisztheti az embereket, vagy ami éppen szokatlan nekik. És a képességeiddel se ijesztgesd őket. – okít Alice
- Jó, szóval Emmett-tel ne találkozzanak. – fordítom le, de Emmett ezen csak jól szórakozik.
- Ha a szemedről kérdeznek, mondd, hogy kontaktlencse. – tanácsolja Rosalie
- És ha napos idő van? – tudakolom
- Akkor itthon maradunk. És ne tegyél kárt semmiben. – válaszol Emmett

- Rendben, mindent megjegyeztem. Minek kellett megkérdeznem? Ja, és hogyan jutok el az iskoláig?

- Mi elviszünk, és a suli előtt kiteszünk. Amikor tudod, hogy mikor végzel, hívd fel Esmét és ő majd érted megy. Ha esetleg valamelyikünk egy időben végez veled, akkor majd ő hazahoz. – jelenti ki Alice
- Értem.
Vajon milyen lesz a testvéreim és a szüleim felügyelete nélkül lenni? Eddig nem nagyon volt ilyen alkalom. Szerintem nem lesz rossz, csak majd tényleg figyelnem kell, hogy ne csináljak semmi feltűnőt. Este lefekszem aludni és már holnap is van. Elvégzem a reggeli teendőimet, és felötözök ünneplőbe. Fekete szoknya, fehér ing, ünneplő cipő és egy rózsaszín csontvázas nyakkendő, hogy valami feldobja az öltözékemet. Beülök a kocsiba. Elindulunk. A többieknek olyan jó, hogy együtt járnak suliba. Miért nincs egy velem egykorú testvérem? Na mindegy. Megérkezünk.

- Ne feled, ne kelts feltűnést! – mondja Alice
- Minthogyha nem lenne elég feltűnő az autó.
Elköszönök tőlük, és kiszállok. Az iskola ránézésre és belülről is nem olyan nagy. Egy emelete van. Lent gondolom, a kicsit vannak, nekem fel kell mennem. Megtalálom a termünket: 6. A. Találkozok az osztályfőnökkel.
- Jó napot kívánok. – köszönök
- Szia! Biztosan te vagy Lana! Gyere, mutatkozz be a többieknek. – mondja
Nagyon szimpatikus fiatal nő. Bemegyünk.
- Gyerekek, jött egy új osztálytársatok! – szól
- Sziasztok! Lana Cullen vagyok. Itt lakom a közelben a szüleimmel, és a tesóimmal, ők ide járnak mellénk gimibe. Szeretek baseballozni és nagyjából az összes tantárgyat szeretem, ez kedvfüggő. Ennyi. J
Elmondom, és leülök Amy mellé. A padsorok között, hallom, ahogy a fiúk szíve hevesen ver, amikor elmegyek mellettük. Ez vicces.
- Szia! Nem is tudtam, hogy ide fogsz járni. Nem mintha zavarna, szuper, legalább egyre többen vagyunk lányok! – mondja Amy

- Szia, Amy! Jó, hogy legalább téged ismerlek. Látom, néhány srác is idejár a csapatból.
- Igen, Ben és Anthony.
Észreveszem, hogy Ben rólam beszél a barátaival.
- Ő volt az, aki fogkrémet nyomott a fejemre! – magyarázza Ben
- Ez a lány? Len, te nagyon béna vagy, még ez egy radírt sem merne idedobni!  – válaszolja az egyik haverja
Ekkor megfogom a radíromat, és hozzávágom.
- Aú!
- Látod, megmondtam! – örvendezik Ben
A terem másik felében is rólam van szó:
- Szerintem tök helyes. – mondja az egyik
- És bátor is. Láttad, hogy mit csinált? – válaszolja a másik
- Szerinted odamenjek?
Ekkor hátranézek. Meglepődnek.
- Vajon hallotta?
- Csak egy denevérnek lehet ilyen jó füle.
Vagy egy vámpírnak, gondolom magamban.
Aztán elindulunk megnézni az évnyitót. Megvárjuk még vége lesz, majd vissza a terembe. Megkapjuk az órarendet, és van még egy osztályfőnökink, majd mehetünk haza. Beszélgetek a lányokkal, meg néhány fiúval is, és aztán már vége is az óránknak.  Elindulok ki a suliból. Éppen hívnám Esmét, amikor meghallom, hogy nem messze a közelben egy elsős bajban van. Segítsek? Hívnom kéne tanárt? De arra nincs idő. Körül nézek, senki sem lát. Elkezdek futni. Lelassítok. Ekkor meglátom, hogy 3 nyolcadikos (nem a mi iskolánkból) lökdös egy elsőst. Odamegyek:

- Fuss! – mondom a kicsinek, és ő elkezd futni
- Hé! Mit csinálsz? – mérgelődik a legnagyobb
- Kinek képzeled magad? – kérdezi egy másik
Egyre közelebb jönnek felém. Elkezdenek lökdösni. Erősebben meglöknek, és én leesek a földre. Kiröhögnek. Kész, ennyi volt. Ha bármelyik hozzám ér, megvédem magam. Ha kell, a kezét is eltöröm.
- Hagyjátok abba! – mondom mérgesen
- Mert, mi lesz? – gúnyolódnak

- A bátyám leszedi a fejeteket.

- Nézd, keménykedik!
- Jaj, de ijesztő. Én nem látom sehol sem a bátyád!
Ekkor megjelenik Jasper. Érzem, ahogy megrémülnek. Igen, ez nagyon hasznos képesség.
- Kotródjatok! – mondja
Elfutnak. Jasper felsegít.
- Jól vagy? – kérdezi
- Persze, semmi bajom. Köszi. Pont jókor jöttél, még mielőtt bármi olyat csinálhattam volna, amit később megbánok. Alice hol van?
- Csak én tudtam megszökni. Nem sokára a többiek is jönnek. Gyere, megmutatom az iskolát!

Vele megyek. A francba! Tényleg egy napig hagynak egyedül, és én egyből belekeveredek valamibe.