19.fejezet

19. Fejezet: Bella szökése

Lana szemszöge:

Felébredek. Álmos vagyok, de nem akarok tovább a szobámban lenni. Kimegyek a nappaliba.
- Nem vagy éhes Lana? – kérdezi Alice
- Nem, köszi. – válaszolom fáradtan
- Most nem lesz alkalmad vadászni.
- Nem baj, akkor is maradok a vérnél. – zárom le a beszélgetést. Alice szúrós pillantást vet rám. Mióta megkóstoltam a vért, azóta nem vagyok hajlandó emberi ételt enni, és ez nyugtalanítja a családomat. De per pillanat más gondunk van, úgyhogy nem kell végig hallgatnom a szokásos szöveget. Odasétálok a kanapéhoz, leülök, Jaspernek dőlök (őt ez nem zavarja) és pihenek. Lehet, hogy megint elalszom. Arra ébredek, hogy Bella is fent van. Nem tudom, miről beszélgettek, de most Alice megszólal:
- Majdnem száz éven át Edward egészen egyedül volt. Most megtalált téged. Te nem veheted észre rajta a változást, de mi, akik hosszú ideje élünk vele, nagyon is jól látjuk. Gondolod, hogy a következő száz évben bármelyikünk is a szemébe bírna nézni, ha elveszítenénk téged?
- Igen, mostanában sokkal elviselhetőbb. – fűzöm hozz, de a pillantások, amiket kapok, azt sugallják, hogy inkább aludjak. A nap további részében Bella ideges, fel-le járkál. Már abban is elfáradok, ha nézem. Visszamegyek a szobámba pihenni. Alice-nek látomása van, megnézem. Valami tükrös szobáról beszél. Apa telefonál, a nyomkereső repülőre szállt. Bella beszél Edwarddal, Alice pedig lerajzolja, amit látott. Kiderül, hogy ez egy balett terem, de Bellának nincs oka odamenni. Aztán megint kezdődik előröl a semmittevés.
- Lemehetek a földszintre? – kérdezem
- Miért? – kérdez vissza Alice gyanakvóan
- Unatkozom.
- Jasper! – és megint elálmosodom, de most nem hagyom magam
- Na jó, akkor mit akarsz csinálni? – kérdezi Jasper megadóan
- Mondjuk, mesélj az újszülöttekről
Jasper nagyon érdekesen mesél. Jó, hogy én nem voltam újszülött, nem a legjobb korszak. Lassan kezdek elálmosodni, ezúttal magamtól. Megvisel ez az össze-vissza alvás. Arra ébredek, hogy Alice szólongat:
- Lana, nem sokára indulunk, ébredj fel!
- Szuper! – ugrok fel kicsit talán túl gyorsan – Már unatkoztam itt.
Felöltözök, fogat mosok és megfésülködöm.
- Anyu aggódott, és azonnal haza akart jönni. De minden rendben, meggyőztem, hogy még maradjon ott, ahol van. – mondja Bella
- Ne aggódj Bella, gondoskodunk róla, hogy ne essék baja. – nyugtatja meg Alice. Bella olyan furcsán viselkedik, de biztos csak a stressz miatt. Alice-nek van még egy látomása, és közben Jasper is megérkezik. Nem sokára már a repülőtér felé tartunk. Jasperék folyamatosan figyelik a lányt, egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Elmennek valami ennivalót keresni. Alice-szel maradok és csak várunk. Nővéremnek hirtelen látomása van. Elkezd rohanni: Bella megszökött.
Azonnal felhívjuk a többieket, Bella a táncterembe megy. Edward meg fog ölni minket, de most fontosabb, hogy időben odaérjünk, még mielőtt James bármit is tehetne. De elkésünk. Bella vérzik. Jasper és Emmett azonnal rátámad Jamesre. Edward, Alice és Carlisle Bellához sietnek. Elindulok James felé, én magam tépném le a fejét, mikor valaki megfogja a csuklómat.
- Ne Lana. Inkább segíts Carlisle-nak. – mondja anya
Odarohanok. Edward kitisztítja Bella vérét. Odaadom az övemet apának, hogy azzal szorítsa el a vérzést.
- Kialudt a tűz? – kérdi apa
- Igen. – sóhajtja Bella – Köszönöm, Edward!
- Szeretlek. – mondja Edward
Aztán kórházba visszük. A fedő sztori, hogy legurult a lépcsőn, és kiesett egy ablakon. Alice-szel szívesen gyártottunk bizonyítékot. Vicces volt betörni az ablakot. Bár már egyszer sikerült, mikor Emmettel birkóztunk. Anyáék nem örültek neki, de én megúsztam, csak Emmett-tel ordibált mindenki. Szóval Bella fel fog épülni, és vámpír sem lesz (egyelőre). Charlie-val nem volt éppen kellemes a találkozásunk, mert Edwardra iszonyúan haragudott, de ugyanakkor hálás volt Carlisle-nak.

Iskolabál

Edward elcipelte Bellát az iskolabálba. Az összes testvérem ott volt, és én is. Megbeszéltem az igazgatóval, ár alig várja, hogy a sulijába járjak. Egy gyönyörű pink ruhában voltam, ami egyszerre volt csinos is és kényelmes. Alice és Rose megcsinálták a hajamat, de sminkelni már nem hagytam magam. A fiúk így is teljesen ki voltak, amikor megláttak. Hiába, én nekik mindig is a kis húg leszek. Megláttam Bellát, amint Jacobbal beszélget. Jacob, kíváncsi leszek, belőle is vérfarkas lesz-e mint Samből. 

18. fejezet

18. Fejezet: Menekülés

Lana szemszöge:

Az idegen vámpírok egyre közelednek. Szerencsére nem szomjasak. Bella lengedi a haját, de ez nem fog segíteni. Folytatjuk a baseballt, persze senki sem a játékra koncentrál. És akkor megérkeznek. Az első, aki kilép az erdőből világosbarna hajú férfi. Átengedi a vezetést a vezérnek: szintén férfi. Olajbarna a bőre, fekete a haja.  A harmadik pedig egy vörös hajú nő. Ő néz ki a legvadabban. Félelmetes látványt nyújtanak: ruhájuk szakadt, de leginkább a szemük rémiszt meg: vörös, tehát emberi vérrel táplálkoznak. Közelebb jönnek felénk, járásuk akár egy nagymacskáé. Carlisle kilép az oldalán Jasperrel és Emmettel.
- Úgy halottuk, mintha valami játék zajlana itt a közelben. – mondja az elől álló. – Engem Laurentnek hívnak, ez itt Victoria és James. – mutat a másik kettőre
- Engem Carlisle-nak hívnak. Ez itt a családom, Emmett és Jasper, Rosalie, Esme, Lana és Alice, Edward és Bella.
 - Beszállhatnánk a játékba? – kérdezi Laurent
- Ami azt illeti, éppen befejeztük. De egy más alkalommal természetesen szívesen játszunk veletek. Hogy tervezitek, hosszabb ideig maradtok a környéken?- válaszolja apa. Aztán ezek után még beszélgetnek, mivel Jasper bevetette képességét.
- Állandó szállás? Ezt hogy csináljátok?- kérdezi Laurent kíváncsian
- Mi lenne, ha hazajönnétek velünk az otthonunkba, hogy kényelmesen elbeszélgethessünk. – veti föl Carlisle. - Elég hosszú történet.
Mi? Meghívja őket hozzánk? Akkor én tuti Edwardékkal megyek.
- Ez izgalmasan hangzik. Nagyon kedves tőled. –mondja mosolyogva Laurent. – Ontariótól egészen idáig vadásztunk, és még nem volt alkalmunk tisztálkodni. – elismerően végig néz apán
 - Kérlek, ne vegyétek rossz néven, de nagyon hálásak lennénk, ha itt, a közvetlen környékünkön nem vadásznátok. Kerülnünk kell a feltűnést, tudjátok. – magyarázza Carlisle
- Hát persze. Magától értetődik, hogy nem vadászunk a ti területeteken. Különben is, mi már ettünk Seattle közelében. – nevet Laurent. Most legszívesebben nekiugranék. Nevetni emberek halálán, de jó, hogy mi nem vagyunk ilyen szörnyetegek. Jasper a szeme sarkából figyelmeztetően rám pillant, érzi az ellenszenvemet.
- Majd mutatjuk az utat, ha van kedvetek velünk futni. Emmett, Alice! Elmehetnétek Edwarddal, Bellával és Lanával a dzsipért. –veti oda nekünk apa. Szerencsére nem kell hazamennem ezekkel a vámpírokkal. James hirtelen végigméri Bellát, majd előreszökken. Edward rávicsorog.
 - Hát ez meg mi? – kérdezi Laurent
- A lány velünk van. – mondja Carlisle rendreutasítóan
- Uzsonnát is hoztatok magatokkal? – Laurent közelebb lép, Edward vadul morog
- Mondtam, hogy a lány velünk. – figyelmezteti apa
- De hiszen ez egy ember.
- Igen, az! – szólal meg Emmett. James még mindig nem veszi le a szemét Belláról.
- Úgy látom, sok mindent kell megtanulnunk egymástól. – mondja Laurent
- Valóban. – válaszol Carlisle
- De azért szeretnénk elfogadni a meghívást.  És természetesen nem bántjuk az emberlányt. Mondtam már, nem áll szándékunkban vadászni a ti területeteken.
Carlisle tanulmányozza Laurentet, végül megszólal:
- Majd mi mutatjuk az utat. Jasper, Rosalie, Esme!
Edwardékkal megyek. Beszállunk a dzsipbe. Bellát hazavisszük, azt mondja az apjának, hogy hazamegy. Kezdek aggódni. James vadászik Bellára. Tehát meg kell ölnünk, közben Bellára és az apjára is vigyáznunk kell. Végül megállunk a Cullen háznál.
- Követ minket. – közli Edward
- Én is ettől féltem. – válaszolja Laurent
- Mire számíthatunk? – kérdezi apa
- Sajnálom, amikor a fiad megvédte a lányt, már akkor attól féltem, hogy nem lehet majd bírni vele.
- Nem tudod leállítani?
- Semmi sem állíthatja meg Jamest, ha egyszer beindult
- Majd mi leállítjuk. – mondja Emmett
- Nem tudtok elbánni vele. Háromszáz éve, amióta élek, sose láttam hozzá foghatót. Aki ujjat húz vele, annak vége. Ezért is csatlakoztam az ő csapatához.
Még beszélgetnek, majd Laurent elindul Denaliba.
- Milyen messze van? – kérdezi apa
- Olyan három mérföldnyire lehet a folyón túl: ott köröz, hogy a nő beérhesse. – válaszolja Edward
- És mi a tervetek?
- Elcsalogatjuk valahová, és aztán Jasper és Alice gyorsan elviszik Bellát délre.
- És aztán?
- Amint Bella biztonságban van, levadásszuk.
Levadásszuk, erre még gondolni is rossz. Nem ezért, mert James kegyelmet érdemel, csak egyszerűen rossz, hogy megint szétválik a család és harcolni fogunk. Edward megkéri Rose-t, hogy cseréljen Bellával ruhát, de Rosalie nem teszi meg. Szerencsére Edward egyszerűen elfordul tőle, majd Bella anyával cserél ruhát.
- Esme és Rosalie a te kocsidon mennek Bella. – mondja apa
- Alice, Jasper! Ti a Mercedesszel mentek. Jól fog jönni délen a sötétített ablak. Lana, te is velük mész, fogadj nekik szót, ti pedig vigyázzatok rá!
- Mi pedig a dzsippel megyünk.
Mindenki elhagyja a házat, végül mi is.
Az út alatt Bella sírt. Aztán megálltunk egy szállodánál és kivettünk egy szobát. Most itt ülök az ágyamon, de nem tudok elaludni. Kopogást hallok
- Gyere Jasper. – mondom
- Mi a baj Lana, miért nem alszol? – kérdezi a bátyám
- Csak aggódom a többiek miatt.
- Senkinek nem lesz semmi baja. Két vámpír nem okoz nekünk gondot.
- Ahhoz képest most itt vagyunk.
- Így Bella biztonságban van.
- Vajon Bella tényleg vámpír lesz? – váltok témát
- Ha Edwardtól függ, akkor nem.
- De Alice látta!
- Tudod, hogy még változhat, amit Alice látott.
- Akarsz fogadni?
- Jaj, ne kezd már te is. – mondja, majd beveti képességét, hogy elálmosodjak
- Már megint használod a képességed, de bármikor ellen tudok állni neki. – ásítok egy nagyot
- Most már ideje lenne aludnod. Jó éjt Lana! – betakar, és kimegy
- Köszi Jasper a beszélgetést. – mondom halkan, de tudom, hogy meghallotta. Aztán elalszom.

Breaking Dawn

Mindjárt nálunk is játsszák a Breaking Dawn-t ! Itt egy kis ízelítő Lana életéből ebben a könyvben.

Részlet a Breaking Dawn-ból

Lana szemszöge:

- Jó, akkor elmesélek mindent, amit csak tudok a szüleimről. – kezdek bele. - Elég homályosak az emlékeim. Anyukámat egyszer láttam, mikor megszülettem. Nem volt vámpír, de mégis gyönyörű volt. Csokoládé barna haját göndör hullámok díszítették. Még utolsó erejével rám mosolygott, majd meghalt. Nagyon fiatalon. Egyedül a kék szemeit örököltem. Ami apámat illeti, a mai napig mérges vagyok rá, amiért nem mentette meg anyát. Rá viszont pontosan emlékszem. Magas, vékony, izmos. Nem annyira, mint, Emmett, hanem mint Jasper. Jóképű, mint minden vámpír és szőke. Sajnos inkább rá hasonlítok. A szeme aranybarna. Elmondta, mi vagyok, és mit csináljak, hogy ne legyek feltűnő. Árvaházakban nőttem fel, csak egyikről a másikra vándoroltam. Mikor már nagyobb voltam újra meglátogatott. Ekkor már vörösen izzott a szeme. Elvitt egy másik vámpírhoz, aki gondomat viselte. Felszínes volta kapcsolatunk, de legalább nem az utcán bolyongtam. Egyik nap Mary, (így hívták) nem jött haza. Nem tudom, mi történt. Végül is útra keltem. Ekkor tanultam meg, hogy nem minden vámpír kedves. Szerencsésen megúsztam egy kisebb sérüléssel. És ezután találkoztam az igazi családommal. Innentől meg tudjátok. Minden esetre elsajátítottam egy, s mást miközben egyedül éltem.
Odadobom Emmett-nek a kocsi kulcsát. Ő pedig csodálkozik, hogy került hozzám.
- Mindig csak annyit loptam, amennyire szükségem volt. És olyanoktól, akiknek fel sem tűnt, ha eltűnik a pénztárcájukból valami. Ezt eddig nem mondtam el, mert nem akartam Emmett-nek okot adni arra, hogy valamivel piszkáljon. De amíg nálam vannak a kulcsai...
Kicsit elszomorodok, jó lett volna, ha anyukám életben marad, és nem hal meg miattam. Felnézek. Meglátom őt, ahogy rám mosolyog. Ekkor minden szomorúságom elszáll.

Lana itt már együtt van azzal a bizonyos fiúval. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! ;)

17. fejezet

17. Fejezet: A játék

Lana szemszöge:

Bella itt van nálunk. Most éppen Edward szobájában beszélgetnek. Én az ablakban ülök, ha valaki meglátna, tuti frászt kapna. Nézem, ahogy kint esik az eső. Az esőcseppek halkan koppannak az aszfalton. Minden egyes csepp hangját hallom. Mindig is szerettem a borús időt. Nem tudom, hogy azért-e, mert vámpír vagyok. Gondolataimból Alice kopogtatása rángat ki. Gyorsan leugrok az ágyamra.
- Gyertek.
- Lana, ezerszer elmondtuk, hogy ne ülj az ablakban, mert kieshetsz. – mondja Jasper
- De, mégis honnan? Alice! De feltételezem most nem ezért jöttetek.
Alice tudomást sem véve az előbb történtekről megszólal:
- Ma vihar lesz!
- Szuper, már alig vártam, hogy újra játszhassunk! Milyen idő lesz? De ugye Bella is jön?
Eközben már a szekrényemben matatok és keresem a baseball cuccomat.
- Nem fog esni az eső, de hideg lesz. A fönti fiókban keresd. – feleli Alice
- Köszi.
Már repülnek is ki a ruhák a szekrényemből. Jasperék elmenekülnek, nehogy esetleg eltaláljam őket a baseball ütővel. Előkészítem az öltözéket: baseball sapka, meleg dzseki, hosszú zokni, stb.
Beülünk a kocsiba és indulunk. A szokásos mezőkre megyünk. Kíváncsi vagyok Bella mit fog szólni a játékunkhoz, az biztos, hogy ennél izgalmasabb meccs nincs a világon. Megérkezünk. Edwardék még nincsenek itt. Apa kijelöli a pályát, anya, Rose és Emmett pedig egy sziklanyúlványon ülnek.
- Alice, Jasper, dobálgatunk egy kicsit? – kérdezem őket
- Igen.
Jó messzire megállunk egymástól, és elkezdjük dobálni a labdát.
- Kicsit magasabbra emeld a kezed Lana. – mondja Jasper
- A tábornak már rég vége van Jasper edző. – felelem, de ezért megfogadom a tanácsát
Ekkor valami fura nevetésszerű hangot hallunk.
- Ez Edward? – érdeklődök

- Valószínűleg. – feleli Alice
- Igen, csak ő képes ilyen hangot kiadni, meg esetleg Emmett. – fűzöm hozzá
Edwardék megérkeznek. Esme és Emmett odamegy hozzájuk, Rose pedig még mindig nem hajlandó Bella közelében lenni. Én is odaszaladok.
- Téged hallottunk az előbb, Edward? – kérdezi Esme
- Mintha egy medve fuldokolt volna-vigyorog Emmett
- Bagoly mondja verébnek. – mondom
- Te kis – Emmett természetesen elkezd kergetni
- Muszáj Bella előtt is ezt csinálnod? – ingerlem
- Csak kapjalak el.
Kinyújtom rá a nyelvem.

- Idő van. - jelenti be Alice
Emmett visszamegy Belláékhoz, én pedig elfoglalom a helyemet, a többiek is ezt teszik. Edwardékkal vagyok. Alice dob, Emmett pedig üt. Ütne, ha eltalálta volna a labdát.
- Béna! – kiáltom
- Szerintem ne ingereld. – mondja Edward és rohan a labdáért. Mikor kijön az erdőből szélesen vigyorog. Hiába, ő a leggyorsabb. A meccs folytatódik. Jasper összeütközik apával, Bella pedig megijed. Edward kiesik és odamegy Bellához. Beszélgetnek, de csak egy pillanatra nézek oda, mert most én ütök. Aztán az izgalmas játék folytatódik, hazafutásunk is van. Carlisle messzire elüt egy labdát, amikor Alice felszisszen, Edward gondterhelt arcából ítélve, valami nincs rendben.
- Mi történt, Alice? – Esme hangja megfeszül
- Nem tudom megmondani... Nem láttam tisztán. – suttogja Alice

Mindenki odamegy hozzá.
- Mi a baj, Alice? – kérdezi apa nyugodtan
- Gyorsabban haladnak, mint hittem. Most látom, hogy rosszul mértem fel a távolságot- mormolja. Ekkor leesik a tantusz. Az idegen vámpírok. Pont most, amikor Bella is itt van.
Jasper védelmezően Alice fölé hajol.
- Mi változott? – kérdezi

- Meghallották, hogy játszunk, útirányt változtattak. – feleli Alice bűnbánóan
Bellára nézünk. Veszélyben van.

- Mennyi időnk van? – kérdezi apa Edwardhoz fordulva. Edward koncentrál
- Kevesebb, mint öt perc. Szaladnak. Játszani szeretnének – mondja
- Elég ennyi idő? – kérdezi Carlisle és Bellára pillant
- Nem, úgy nem, ha közben viszem... Különben is, ha valamire végkép nincs szükségünk, hát arra, hogy szagot fogjanak, és vadászni kezdjenek.
- Hányan vannak? – faggatja Emmett Alice-t.
- Hárman – feleli Alice kurtán
- Hárman- horkan fel gúnyosan Emmett. – Hát akkor csak jöjjenek!

És megfeszíti vaskos karját. Égnek emelem a szemem. Ez jellemző Emmettre, egyből verekedni akar. Apa döntését várjuk.
- Egyszerűen folytassuk a játékot! – határoz. - Alice azt mondja, csak kíváncsiak.
Visszasétálunk a helyünkre.

- Ne csinálj semmi feltűnőt és maradj Jasper közelében. – mondja nekem higgadtan és határozottan apa
- Jó. – egyezek bele. Csak ekkor jövök rá, hogy én is veszélyben vagyok, félig ember lévén vér kering a testemben. Megborzongok. Eszembe jut a legutóbbi találkozásom idegen vámpírokkal.
Jasper bólint, és odajön hozzám.
A vámpírok pedig egyre közelednek.

Halloween

Különkiadás: Halloween Cullenéknél

Lana szemszöge:

Elkezdődött az őszi szünet, így egész héten otthon leszek. A nappaliban tévézek Emmett-tel, amikor Alice lejön a lépcsőn:
- Tudod már, minek öltözöl Halloween-kor Lana?- kérdi nővérem
- Halloween? De csak holnap lesz. – válaszolom
- Igen, de el kell kezdenünk a jelmezedet.
- Minek nekem jelmez?
- Hogy akarsz cukorkát szerezni jelmez nélkül? – forgatja a szemeit Alice, mintha teljesen természetes lenne, hogy beöltözök. – Na, találd ki, Emmett nélküled nem mer menni!
Emmett kinyújtja rá a nyelvét
- Nem vagyok már túl idős ehhez?- kérdem
- Jövőre még idősebb leszel. – nyaggat Alice, majd halkan a fülembe súg- Van lemosható hajfestékem!
- Jó, akkor vámpír leszek!
- Milyen eredeti. – mondja bátyám
- Olyan vicces, hogy az emberek azt hiszik, koporsóban alszunk, kastélyokban lakunk és félünk a fokhagymától. Most ilyen vámpír leszek.
- Szuper. Akkor délelőtt beszerezzük a tököket, a jelmezhez szükséges kellékeket, és kidíszítjük a házat. Aztán elmentek Emmett-tel cukrot gyűjteni. És ha visszajöttök, bulizunk!
- Egy újabb buli Alice? – kérdi anya kissé megrémülve
 - Csak mi. – nyugtatja meg a nővérem

Másnap hozzálátunk a jelmezemhez. Alice-szel befestjük a hajamat feketére és pinkre (néhány mosás után kijön, anya frászt kapna, ha így maradna) és tetőtől-talpig feketébe öltözök. Nem maradhat el a vámpír fog és művér sem. Emmett-tet zöldre kenjük, Frankenstein lesz. Nagyon viccesen néz ki. Majd megfulladok a nevetéstől. Beülünk az autóba.
- Emmett, először Belláékhoz menjünk! – mondom
- Jó, úgyis látni akarom Edward arcát, amikor meglát. – válaszolja Frankenstein
Megérkezünk és becsöngetünk.
- Csokit, vagy életet! – kiáltom, amikor Charlie ajtót nyit
- Sziasztok! Srácok gyertek le! – kiabálja. Charlie kicsit meg van ijedve Emettől, de ez természetes.
- Lana, mit csináltál a hajaddal? – kérdezi idegesen Edward amint megpillant
- Alice volt! De nyugi Edward, kijön.
- Szuper a jelmezetek! – mondja Bella.
- Köszi! – eközben Charlie egy halom cukorral tér vissza a konyhából
- Ha Carlisle kérdezi, nem tőlem kaptad! – rám kacsint
- Köszönöm. Viszlát Charlie, sziasztok!
Aztán házról, házra megyünk. Az egész szomszédságot halálra ijesztjük. Nem megszokott a Cullen gyerekeket iskolán kívül látni. Ha eddig féltek Emmett-től, most már rettegnek. Találkozom néhány haverommal is, nekik adom a cukraimat, nekem úgy sem kell. Végre elindulunk hazafelé. Mikor kinyitom az ajtót korom sötét fogad. Hirtelen lerohan fekete macskának öltözve Alice és a szellem Jasper.
- Boldog Halloween-t! - kiáltják
Egy pillanatra az ütő is megáll bennem.
- Jól vagy Lana? – kérdi Jasper
- Igen, de ilyet többet ne csináljatok! –mondom és ők nevetnek
Igen, általában én szoktam ráhozni a frászt a családomra, és nem fordítva. A többiek is lejönnek: anya boszorkány, apa őrült tudós, Rose pedig fekete özvegy. Emmett odamegy Rose-hoz és megpuszilja
- Na, zöld leszek! – mondja mosolyogva Rosalie
Körbenézek, mindenhol világító díszek, kísértetek, lámpások. Pókhálók és szellemek lógnak mindenfelé. És koponyák sora található a ház minden részén.
Alice kituszkol minket a kertbe, és kezdődik a családi tökfaragás. Miután Emmett három tököt is tönkretesz, kispadról kell néznie az eseményeket. Még nekem is megengedik, hogy egy kicsi tököt kifaragjak. Előkerülnek a vizes vödrök és kezdődik az almahalászat. Sikerül nagy nehezen két almát kihalásznom. Persze nem eszem meg. A végén természetesen az egész kert áll a vízben, de nagyon jól szórakozunk. Visszamegyünk a házba, Alice bekapcsolja a zenét és táncolunk. Vagy félórán keresztül mulatok, aztán elfáradok és leülök a kanapéra. Nézem, ahogy a családom táncol. Mindenki boldog. És a párok is nagyon szeretik egymást. Én is már úgy szeretnék egy fiút, de hát nem lehet. Kár, hogy Edward nincs itt, de legalább találkoztunk vele.
- Szabad egy táncra? – kérdezi Jasper
- Persze.
Ropok még egyet a bátyámmal, majd lassan összepakolunk. Már éjfél is elmúlt. Nekem pedig - bármennyire is nem akarom - aludnom kell. Felmegyek a szobámba, mikor megpillantok egy tököt, és megint megijedek
- Alice! – kiáltom dühösen, lentről pedig halk kuncogás hallatszik

16. fejezet

Fejezet: Bella

(Hozzáfűzném, hogy ez a jelenet nincs benne a könyvben. A lényegen nem változtat, így hát bátorkodtam megírni. :)Ez valamikor akkor történt, amikor Edward már beszélget Bellával.)

Bella szemszöge:

A parkolóban állok Jessicával és Mike-kal. A szemem sarkából Cullenéket nézem. A kocsijuk előtt várnak valamire és beszélgetnek. Edward néha rám pillant, én ilyenkor máshova nézek és elpirulok. Egy lány sétál feléjük. Amint meglátják, vidámak lesznek és mosolyognak. A lánynak szőkés barna haja a vállára omlik. Szeme ugyanolyan aranyszínű, mint Cullenéknek. Magas és vékony, vonásai tökéletesek. És mégis a bőre nem annyira fehér és sápadt, mint a többieké. Furcsa, ő is különbözik a többiektől, és mégis hasonlít rájuk.
- Jessica, ki az a lány? – kérdezem
- Ő a kicsi Cullen. A húguk, nem rég fogadták örökbe Dr. Cullenék. Ide jár a forksi általánosba, néha a testvérei viszik haza. Asszem Lanának hívják.
Nézem, ahogy odaér az autóhoz. Emmett elkapja, és összeborzolja a haját, de gyorsan kiszabadul. Valamiről beszélget a többiekkel, és mindenki beszáll a kocsiba, kivéve őt. Mielőtt még ő is csatlakozna a többiekhez, kíváncsian rám néz, majd mosolyog. Egy kéz pedig behúzza az autóba.

Lana szemszöge (hetekkel később, mint Bella szemszöge):

Edward egyre többet van Bellával, és látom rajta, hogy igazán boldog. Néha este sem jön haza. Annyira kíváncsi vagyok Bellára, mióta a baleset történt. Olyan jó, hogy Edward végre megtalálta a szerelmét. Nagyon fontos a számára. Sokat mesél nekem Belláról. Például elmondta, hogy La Push-ba ment a barátaival, akkor Edward nagyon aggódott. Ott aztán Jacob mesélt neki a „hidegekről” és Bella lassan rájött, hogy mik vagyunk. Nem sokára jön megismerkedni, már alig várom! Meg persze elmesélte azt is, amikor azok az emberek követték, akkor meg Edward ölni is tudott volna. Na meg a vércsoportos sztori. Azzal a lánnyal mindig történik valami. Pont, mint velem, csak más okokból.

Bella szemszöge: (Ugrás az időben: Edward és Bella beszélgetése)

- (...) Ha nem rendelkezne azzal a bizonyos képességgel, ha nem látja meg Jaspert és Carlisle-t, ha nem tudja előre, hogy egy nap a családunkhoz fog tartozni, akkor, azt hiszem, Alice teljesen elvadult volna. – mondja Edward
- És a Lana? – kérdezem
- Lana esete a legérdekesebb. Ő félig ember, félig vámpír. Az anyja ember volt, az apja pedig vámpír. Miután megszületett árvaházba adták, de ő rohamosan nőtt. Így sokat vándorolt egyedül. Carlisle egyik nap találkozott vele a kórházban és Lana hazajött vele. Mióta velünk van, nem unatkozunk, mert valamibe mindig belekeveredik. Sohasem marad nyugton, de szeretjük, mindig megmosolyogtat minket. Mostanra lelassult az öregedése.
- Értem.
( És akkor még beszélgetnek sokat, mígnem ide lyukadnak ki. )
- Carlisle az együttérzést. Esme azt a képességet, hogy szenvedélyesen tud szeretni. Emmett az erejét, Rosalie az állhatatosságát. De nevezhetjük akár csökönyösségnek is – kuncogott – Aztán ott van Lana. Ha megérint valakit, akkor át tudja venni az ő képességét. Az én esetemben a gondolatolvasást, emlékszem milyen fura volt, amikor ő olvasott az én fejemben. Visszatérve Lanára, ha pedig mást érint meg, akkor annak a másik embernek az „tudományát” veszi át. És ellenállni is tud, ha már valaki használta rajta a képességét, akkor legközelebb ki tudja ezt védeni, így nem hat rá. Visszatükrözni is tudja, arra, aki éppen használja rajta. Jó mi? Jasper esete nagyon érdekes...

A Találkozás:

Lana szemszöge:

A ház közelében sétálgatok. A lelkemre kötötték, hogy nem sokára otthon kell lennem, mert Edward ma bemutatja nekünk Bellát. És nem szabad megijeszteni. Már az ablaknál vagyok. Bella köszön Jaspernek.
- És hol van a húgom? – kérdezi Edward, miközben sóhajt egyet. Gondolom, most éppen az égnek emeli a szemeit, és várja, hogy mivel fogom meglepni. Nem okozok neki csalódást, beugrok az ablakon, de csak lassan.
- Szia, Bella! - köszönök
- Az ajtón is bejöhettél volna! – mondja Edward viszonylag megkönnyebbülve, miközben én feléjük tartok
- De az úgy nem stílusos! – felelem, és a többiek elmosolyodnak, még Bella is
- Én vagyok a húg: Lana. – mutatkozok be, miközben kezet rázok Bellával
- Szia Lana. – mosolyog rám Bella

S valóban nagyon jó az illata. Látom, ahogy Edward figyelmeztetően rám néz. Nyugi: üzenem a gondolataimban és oda megyek apához. Amint a vállamra teszi a kezét én is átveszem az önuralmát. Egyébként sem lett volna semmi gond, de ha ez Edwardot megnyugtatja, akkor kibírom különösebb képesség nélkül egy ideig. Aztán Bella megdicséri a házat, majd pillantása a zongorára téved. Esme rábeszéli Edwardot, hogy játsszon, a többiek pedig kilopóznak. De én kíváncsian figyelem őket.
- Gyere!- mondja Alice és Jasperrel eltuszkolnak onnan.

Tudom, hogy ez a fejezet kissé zavaros, és, hogy nagyot ugrottam a könyvben, de hát a Twilight eleje Belláról és Edwardról szól. A következő fejik már jobbak és részletesebbek lesznek, ígérem. De remélem tetszett :D