1.fejezet

1. fejezet: A találkozás

Carlisle szemszöge:

Egy ugyanolyan nap, mint a többi. Betegek jönnek-mennek. Bemegyek a rendelőbe és ott ül egy lány. Olyan 13 éves lehet barnás szőke, inkább aranyszínű a haja, és a szeme kék.
- Szia! Doktor Carlisle Cullen vagyok. - mondom.
- Jó napot, Dr. Cullen! Lana vagyok.
- Szólíts nyugodtan Carlisle-nak.
- Rendben.
- És mi történt a csuklóddal? – kérdezem, miközben megvizsgálom a kezét.
- Leestem egy fáról.
- Semmi komolyabb baja nincs, de azért bekötözöm. Hogy kerültél a fára?
- Felmásztam.
- Igen, azt gondoltam. – elmosolyodom ezen a válaszon, de ekkor hirtelen besüt a nap. Gyorsan kikerülöm a sugarait és lehúzom a redőnyt. Szerencsére rám nem sütött. Kitalálok egy magyarázatot:
- Mesterséges fényben jobban látok. Szóval miért másztál fel a fára?
- Carlisle, én tudom, hogy maga vámpír.
Ez egy kicsit meglep, de megőrzöm a hidegvérem:
- Érdekes gondolat.
-  Elképesztően jóképű, hideg a bőre és próbálja kerülni a napfényt. De ugye nem fog megölni?
Ezen is elmosolyodtam, még így senki sem mondta a szemembe.
- Miért akarnálak megölni?
- Mert tudom a titkát, de egyébként én is vámpír vagyok.
Erre nem tudok válaszolni, de ő folytatja.
- Tudom, nehéz elhinni, de én nem teljesen vagyok vámpír, csak félig. Anyám ember volt,az apám pedig vámpír. Tudom érdekes párosítás, de hát én nem tehetek róla. Kidobtak egy árvaháznál, de nekem folyamatosan szöknöm kellett, mert túl gyorsan fejlődtem.Moat 13 évesnek nézek ki és egyre lassul a növekedésem. Tulajdonképpen most sem egy fáról estem le. De egyébként napfényben enyhén csillogok, gyors és erős vagyok, bár gyengébb egy igazi vámpírnál, fejlettek az érzékeim. Könnyebben sérülök meg és aludnom kell. A szívem ver és van vérem. Ja, de én emberi ételen élek, nem akarok embereket gyilkolni és különben is még sohasem ittam vért. Elhiszi?
- Igen, de bebizonyítanád?
„Vámpír sebességgel” odafut az ablakhoz és felhúzza a redőnyt. És valóban enyhén csillog a bőre.
- Szóval, azt mondod, egyik helyről a másikra vándorolsz?
- Igen.
- Ha szeretnél, csatlakozhatnál hozzám és a családomhoz. Itt élünk a közelben, a feleségemmel és az öt gyerekünkkel. Őket nagy részben én változtattam át, de van aki csatlakozott hozzánk. Mi „vegetáriánusok” vagyunk és állatvérrel táplálkozunk.
- Nem lennék terhükre?
- Nem, dehogy is! Segítenénk állatvérre szokni, persze, csak ha akarod. Neked nem lenne nehéz. Biztos örülnének egy kis testvérnek, Esme pedig még egy gyereknek. Egyébként tegezhetsz nyugodtan.
- Akkor csatlakoznék, köszönöm Carlisle! Biztos jó lehet egy családban élni. Azt mondtad kistestvér, mekkorák a gyerekeid?
- Hát ők már nagyok, 17-18 évesek. Lejárt a műszakom. Akkor hazajössz velem?
- Igen, persze!
Látom rajta, hogy tényleg nagyon örül. Elintézek mindent és beülünk a kocsiba.
- Azt mondtad állatvérrel táplálkoztok, ezért aranyszínű a szemed? - kérdezi.
- Igen.
- Mesélnél egy kicsit magadról és a családodról? Persze, csak ha nem gond.
- Jó, mesélek, de csak dióhéjban, majd ők úgy is elmondják a történetüket.
Szóval a feleségem neve: Esme. Biztos örülni fog neked, nagyon nagy szíve van. Alice, a lányom előre látja, hogy mi fog történni, biztos azt is tudja, hogy jössz velem. Fekete, rövid a haja és nagyon sok az energiája. Az ő párja Jasper. Nem rég szokott át az állatvérre. Szőke haja van, és az a képessége, hogy érzi azt, amit az emberek éreznek és tudja manipulálni a hangulatukat. Aztán ott van Rosalie, ő egy kicsit morcos, de ha elmentek vásárolni, biztos felvidul. Hosszú szőke a haja. A férje Emmett. Nagy és erős, göndör, rövid hajú. Van még egy fiam: Edward. Bronzvörös a haja és gondolatolvasó. Meg is jöttünk.
S valóban megérkeztünk a házunkhoz.