5.fejezet

5. Fejezet: Baseball

Lana szemszöge:

Már több mint 3 hónapja a Cullen család tagja vagyok. Carlisle-t apának, Esmét anyának szólítom, aminek nagyon örülnek. Carlisle-al beszélgetünk, Emmettel sokat birkózunk, a lányokkal vásárolunk, Jasperrel mindig szórakozunk a hangulatmódosító képességünkkel (mióta meg tanultam használni) persze a többieknek nem nagyon tetszik, hogy rajtuk gyakorlunk, de mi jól el vagyunk. Edwarddal tanulunk és mindig a nyomomban van, mint valami testőr és neki hála egyre kevesebbet kötök ki Carlisle-nál. Mert sohasem tudok nyugton maradni, így volt ez a legutóbbi esetben is:

Éppen másztam fel a fára. Ha valamiben, akkor ebben igazán ügyes vagyok. Úgy 10 méter magasan lehettem, amikor meghallottam Edward hangját:
- Mit csinálsz ott? Gyere le, még leesel!
- Nagyobb a valószínűsége, hogy belém csap egy villám, mint hogy én leessek.
- Csapok én beléd, ha nem jössz le!
- Jó, mindjárt ott vagyok.
Ekkor úgy csináltam, mintha megbotlanék, és el kezdenék zuhanni. Megkapaszkodtam egy ágban és lenéztem:
- Na, megijedtél?
- Ez egyáltalán nem volt vicces.
- Nekem az volt.
Nagy jó kedvemben elindultam lefelé, de ekkor tényleg megcsúsztam és igazából zuhanni kezdtem. Szerencsére elkapott.
- Na, ez is olyan vicces volt? Ha nem kaplak el már darabokban lennél. Indulás tanulni!- mondta és le sem tett, mert tudta, első dolgom lenne megszökni.

Éppen a nappaliban vagyok, mikor Alice lejön:
- Holnap dörögni fog az ég.
- Már azt hittem, sohasem tudunk játszani. – mondja Emmett
- Végre hasznát veheted a baseball felszerelésednek Lana! – szól Alice
- Baseballozni fogunk?- kérdezem
- Igen.
- De én még sohasem baseballoztam.
- Jasper!
- Igen? – érdeklődik Jasper
- Megtanítod Lanát baseballozni?
- Ezer örömmel. Hozd a felszerelésedet Lana, két perc múlva találkozunk a kertben.
- Ok.
Két perc múlva a kertben vagyok, egy ütővel, és egy labdával.

- Kesztyű nem kell? – kérdem
- Nem, nekünk nem. – feleli Jasper
Kicsit gyakorolunk, és én hamar belerázódok.
- Menni fog ez. –mondja Jasper
- Miért kell, hogy dörögjön az ég? – tudakolom
- Elég hangosak vagyunk. Arra figyelj, hogy Emmett nagyon erőset üt, de Edward a leggyorsabb.
- Rendben.
Amint észbe kapok, már kint vagyunk egy tisztáson. Carlisle kijelöli a pályát és Alice lesz a dobó.
- Anya, te miért nem játszol? – kérdezem Esmétől
- Én leszek a bíró. Játék közben olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez...
- Kezdjük! – mondja Carlisle
A játék elkezdődik. Jaspernek igaza volt, Edward tényleg nagyon gyors. Rám kerül a sor, hogy üssek. Elsőre nem sikerül, másodszorra sem.
- Kiesel!- kiáltja Emmett
- Még van egy ütésem féleszű!
- Lana! – szól rám Esme
Jön az utolsó labda. Most, vagy soha! Elütöm, és egyből el kezdek rohanni, annyi előnyöm van, hogy Edward velem van, így nem ő szalad a labdáért. Futok, futok, és hazafutás! Ez hihetetlen, sikerül! Kapok Alice-től egy pacsit. Nagyon jó a játék. Emmették tényleg mindent egymás fejéhez vágnak. Edward megszólal:
- Emmett a kicsi!
- Nem vagyok kicsi! Magasabb vagyok Alice-nél. – vágok vissza
- De fiatalabb! Sokkal.
- Egyébként is Emmettől már megszoktuk.
Ekkor Emmett üldözőbe vesz. Megint. De olyanokat mondd, hogy én neki ugrok. Jaspernek és Edwardnak kell szétszednie minket. De szerencsére már ekkor vége lett a meccsnek. Nagyon jól szórakoztam. Már alig várom, hogy újra menjünk, de Emmettet otthon hagyhatnánk.