3. Fejezet: Egy izgalmas nap 1
Csatlakoztam Cullenékhez. Most én vagyok: Kis Cullen, vagyis Lana Cullen.
Lana szemszöge:
Reggel felkelek, és rendbe hozom magam. Lemegyek, és ott találok mindenkit.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?- kérdezi Esme
- Köszönöm, jól.
- Remélem nem vagy fáradt, mert elmegyünk vásárolni! - mondja Alice
- Már nagyon várom! Ma annyi dolgom lesz!
- Erről jut eszembe, nem vagy éhes, vagy inkább szomjas? - tudakolja Edward
- Vérre szomjas?
- Igen. Mert elmehetnénk vadászni.
- Szuper! Mikor indulunk?
- Akár most. Velem fogsz vadászni, persze, csak, ha nem baj. Carlisle dolgozik.
- Nem baj.
Elindulunk. Versenyt futunk, de Edward iszonyúan gyors. Aztán megérkezünk:
- Legközelebb, kölyök. - mondja
- Egyszer úgyis megelőzlek. Tulajdonképpen, hogy kell ezt csinálni. Azon felül, hogy majd ráérzek?- kérdem
- Lehetőleg az áldozatod ne érezze meg a szagod, persze akkor is elkapod, de jobb megkímélni ettől az állatot. De most maradj itt, körül nézek, hogy ember ne legyen a közelben.
Egy pillanat múlva visszajön, aztán azt mondja, hagyatkozzak az ösztöneimre. Meg is érzem egy szarvas szagát. Ügyelek arra, hogy a szél szembe fújjon, így hátra viszi a szagom. A szarvas ott áll előttem, de még nem vett észre. Ekkor el kezdek futni, s még mielőtt megmozdulhatna már túl késő. Elkapom és kiszívom a vérét. Szegény, kicsit sajnálom. De sokkal jobb, mit az ember étel! Edward már vár rám. Odamegyek hozzá:
- Na, milyen volt?- kérdezi
- Szuper! Milyen gyakran jártok vadászni?
- Te kis telhetetlen. - mondja mosolyogva
- Sokkal jobb annál, amit eddig ettem.
- És akkor még nem kóstoltál oroszlánt, nekem az a kedvencem.
- Köszi, Edward, hogy elhoztál. Te nem vagy éhes?
- Nincs mit, és nem én már tegnap vadásztam. Nézz rám!
Belenézek kifürkészhetetlen arany szemébe.
- Neked is aranyszínű lett a szemed! - állapítja meg.
- De jó!
Aztán elindulunk vissza, hisz engem már vár a vásárlás.
Edward szemszöge:
- Jó reggelt! Hogy aludtál?- kérdezi Esme
- Köszönöm, jól.
- Remélem nem vagy fáradt, mert elmegyünk vásárolni! - mondja Alice
- Már nagyon várom! Ma annyi dolgom lesz!
- Erről jut eszembe, nem vagy éhes, vagy inkább szomjas? - tudakolja Edward
- Vérre szomjas?
- Igen. Mert elmehetnénk vadászni.
- Szuper! Mikor indulunk?
- Akár most. Velem fogsz vadászni, persze, csak, ha nem baj. Carlisle dolgozik.
- Nem baj.
Elindulunk. Versenyt futunk, de Edward iszonyúan gyors. Aztán megérkezünk:
- Legközelebb, kölyök. - mondja
- Egyszer úgyis megelőzlek. Tulajdonképpen, hogy kell ezt csinálni. Azon felül, hogy majd ráérzek?- kérdem
- Lehetőleg az áldozatod ne érezze meg a szagod, persze akkor is elkapod, de jobb megkímélni ettől az állatot. De most maradj itt, körül nézek, hogy ember ne legyen a közelben.
Egy pillanat múlva visszajön, aztán azt mondja, hagyatkozzak az ösztöneimre. Meg is érzem egy szarvas szagát. Ügyelek arra, hogy a szél szembe fújjon, így hátra viszi a szagom. A szarvas ott áll előttem, de még nem vett észre. Ekkor el kezdek futni, s még mielőtt megmozdulhatna már túl késő. Elkapom és kiszívom a vérét. Szegény, kicsit sajnálom. De sokkal jobb, mit az ember étel! Edward már vár rám. Odamegyek hozzá:
- Na, milyen volt?- kérdezi
- Szuper! Milyen gyakran jártok vadászni?
- Te kis telhetetlen. - mondja mosolyogva
- Sokkal jobb annál, amit eddig ettem.
- És akkor még nem kóstoltál oroszlánt, nekem az a kedvencem.
- Köszi, Edward, hogy elhoztál. Te nem vagy éhes?
- Nincs mit, és nem én már tegnap vadásztam. Nézz rám!
Belenézek kifürkészhetetlen arany szemébe.
- Neked is aranyszínű lett a szemed! - állapítja meg.
- De jó!
Aztán elindulunk vissza, hisz engem már vár a vásárlás.
Edward szemszöge:
Carlisle dolgozni ment, és engem bízott meg, hogy vigyem el Lanát vadászni. Remélem nem bánja, hogy én viszem. Ekkor lejön a lépcsőn.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?- kérdezi Esme
- Köszönöm, jól.
- Remélem nem vagy fáradt, mert elmegyünk vásárolni! - mondja Alice
- Már nagyon várom! Ma annyi dolgom lesz!
- Erről jut eszembe, nem vagy éhes, vagy inkább szomjas? - tudakolom
- Vérre szomjas?
- Igen. Mert elmehetnénk vadászni. - mondom
- Szuper! Mikor indulunk?
- Akár most. Velem fogsz vadászni, persze, csak, ha nem baj. Carlisle dolgozik. - felelem
- Nem baj.
Elindulunk. Versenyt futunk, és én győzök, de Lana is elég gyors.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?- kérdezi Esme
- Köszönöm, jól.
- Remélem nem vagy fáradt, mert elmegyünk vásárolni! - mondja Alice
- Már nagyon várom! Ma annyi dolgom lesz!
- Erről jut eszembe, nem vagy éhes, vagy inkább szomjas? - tudakolom
- Vérre szomjas?
- Igen. Mert elmehetnénk vadászni. - mondom
- Szuper! Mikor indulunk?
- Akár most. Velem fogsz vadászni, persze, csak, ha nem baj. Carlisle dolgozik. - felelem
- Nem baj.
Elindulunk. Versenyt futunk, és én győzök, de Lana is elég gyors.
- Legközelebb, kölyök. - mondom
- Egyszer úgyis megelőzlek. Tulajdonképpen, hogy kell ezt csinálni. Azon felül, hogy majd ráérzek?- kérdezi
- Lehetőleg az áldozatod ne érezze meg a szagod, persze akkor is elkapod, de jobb megkímélni ettől az állatot. De most maradj itt, körül nézek, hogy ember ne legyen a közelben.
- Egyszer úgyis megelőzlek. Tulajdonképpen, hogy kell ezt csinálni. Azon felül, hogy majd ráérzek?- kérdezi
- Lehetőleg az áldozatod ne érezze meg a szagod, persze akkor is elkapod, de jobb megkímélni ettől az állatot. De most maradj itt, körül nézek, hogy ember ne legyen a közelben.
Senki sincs sehol. Bár nem hiszem, hogy bármi baj történne, de jobb az elővigyázatosság. Egy pillanat múlva visszajövök.
- Hagyatkozz az ösztöneidre. – tanácsolom.
Bólint, aztán elindul. Egy szarvast szemel ki áldozatául. Figyel a szélre és közelebb lopózik. Ekkor nekiiramodik. Futása nem olyan kecses, mint Alice-é, és nem is olyan, mint Emmetté, hanem inkább energikus, lendületes. A szarvas szinte észre sem veszi. Kifejezetten ügyes. Amint befejezi, idejön hozzám.
- Na, milyen volt?- kérdezem
- Szuper! Milyen gyakran jártok vadászni?
- Te kis telhetetlen. - mondom mosolyogva
- Sokkal jobb annál, amit eddig ettem.
- És akkor még nem kóstoltál oroszlánt, nekem az a kedvencem.
- Köszi, Edward, hogy elhoztál. Te nem vagy éhes?
- Nincs mit, és nem én már tegnap vadásztam. Nézz rám!
A vadászatnak hála, már nem kék a szeme, hanem aranyszínű.
- Neked is aranyszínű lett a szemed! - állapítom meg
- De jó!
Hallom a gondolataiban, hogy tetszett neki a vadászat. Szerintem könnyebb lesz állatvérre szoknia, mint Jaspernek. Eközben már a házunknál vagyunk.
- Hagyatkozz az ösztöneidre. – tanácsolom.
Bólint, aztán elindul. Egy szarvast szemel ki áldozatául. Figyel a szélre és közelebb lopózik. Ekkor nekiiramodik. Futása nem olyan kecses, mint Alice-é, és nem is olyan, mint Emmetté, hanem inkább energikus, lendületes. A szarvas szinte észre sem veszi. Kifejezetten ügyes. Amint befejezi, idejön hozzám.
- Na, milyen volt?- kérdezem
- Szuper! Milyen gyakran jártok vadászni?
- Te kis telhetetlen. - mondom mosolyogva
- Sokkal jobb annál, amit eddig ettem.
- És akkor még nem kóstoltál oroszlánt, nekem az a kedvencem.
- Köszi, Edward, hogy elhoztál. Te nem vagy éhes?
- Nincs mit, és nem én már tegnap vadásztam. Nézz rám!
A vadászatnak hála, már nem kék a szeme, hanem aranyszínű.
- Neked is aranyszínű lett a szemed! - állapítom meg
- De jó!
Hallom a gondolataiban, hogy tetszett neki a vadászat. Szerintem könnyebb lesz állatvérre szoknia, mint Jaspernek. Eközben már a házunknál vagyunk.
Lana szemszöge:
- Gyere, menjünk, hogy minél több időnk legyen! – mondja Alice
- De előttünk áll az egész nap! – felelem
Alice betuszkol a kocsiba is indulunk.
A 3. fejezet is nagyon tetszik. Ebbe is van izgalom, meg csalódás(pozitív értelemben)!
VálaszTörlésNagyon várom, hogy kész legyen a 4. fejezet, csináld meg hamar, "Admin". :):):)
Ezt is köszönöm, laliboss!
VálaszTörlésA következő, (3, fejezet 2) az ennek a folytatása lesz. Nem sokára felteszem, csak várok még egy-két olvasót, vagy komit.A gépemen már megírtam a 10. fejezetig.