2.fejezet

2. fejezet: Ismerkedés

Lana szemszöge:

Találkoztam egy doktorral, aki vámpír. Dr. Carlisle Cullennel, nagyon szimpatikus. Beszélgettem vele és felajánlotta, hogy csatlakozhatnék a családjához. Én vele mentem és most itt vagyok a házánál.

A beszélgetés ideje alatt a Cullen házban. (Alice szemszöge):

- Láttál valami érdekeset Alice?- kérdezi Jasper.
- Igen. Új tagja lesz a családunknak.
Erre mindenki körém sereglik.
- Fiú, vagy lány? - kérdezi Rosalie. Látszik rajta, hogy nem túl lelkes.

- Lány. – mondom
- Na, Edward lehet, hogy végre lesz párod. - szól Emmett és oldalba böki Edwardot. Edward úgy néz rá, mint mindig, amikor hülyeséget mond.
- Nem, ő kicsi, olyan 13 éves. – közlöm.
- Lesz egy húgunk!- állapítja meg Jasper.
- Miért nem egy öcsénk, azzal legalább lehetne birkózni! – mérgelődik Emmett.
- Szerintem, vele is fogsz tudni. – válaszolok.
- De hogy lehet, hogy 13 éves?- kérdi Edward
- Nem tudom, valahogy egy kicsit más. Mintha nem teljesen lenne vámpír. De kérdezzétek meg őt, mindjárt itt van. Ja és Lana a neve. - fejezem be a beszélgetést, hisz itt állnak az ajtóban.

Lana szemszöge:

Ott állunk az ajtóban. Carlisle kinyitja és hat kíváncsi szempár fogad. Carlisle leírása alapján mindenkire ráismerek. Ekkor a doktor megszólal:
- Sziasztok! Hoztam egy új családtagot!
- Sziasztok! – köszönök
- Hello, Lana!- hangzik a válasz.
Alice, gondolom magamban. Látom, ahogy Edward bólint. Hűha! Ő tényleg gondolatolvasó. Meglepődésemet hallva elmosolyodik Jasperrel együtt, ő meg biztos érezte. A következő pillanatban Esme áll előttem:
- Szia, Esme vagyok, nyugodtan tegezhetsz.
- Szia Esme, Lana vagyok, de már tudjátok.
Kezet rázunk, tényleg nagyon kedves. Ezután Alice a nyakamba ugrik, tényleg sok az energiája.
- Alice vagyok. Már nagyon vártalak, iszonyúan jól fogunk szórakozni.
-  Szia, Alice, már alig várom.
Ezután mindenkivel kezet ráztam, még Rosalie-val is, úgy tűnik megnyugodott. De Edwardnál furcsa dolog történt, valahogy elkezdtem hallani mások gondolatait.

-Tényleg? - kérdezi Edward.
- Azt hiszem, igen. – válaszolok

A többiek értetlenül várták meg, még lejátszódott (a fejünkben) a következő párbeszéd:
- Tényleg hallod mások gondolatát?
- Igen.
- Mióta?
- Mióta kezet ráztunk.
Aztán a többiekkel is közöltük, mire jutottunk.

- Mióta kezet ráztam Edwarddal, - mondom - hallom a gondolataitokat.
- Ez érdekes. Rázz kezet Jasperrel még egyszer. – tanácsolja Carlisle

Kezet rázok, és ekkor különösen érzem magam. Valahogy érzem mások hangulatát! Persze, mint Jasper. Ekkor megszólalok:
- Szerintem, amint megérintek valakit, valahogy átveszem a képességét.
Hát akkor ezért tudtam, hogy Rosalie megnyugodott. Már akkor használtam Jasper képességét, csak aztán megérintettem Edwardot és tudtam gondolatot olvasni. Ezekre Edward bólogat, aztán felmerül benne valami:
- Na és Alice? Neked miért nincsenek látomásaid?
- Alicenek nem rögtön vannak látomásai, csak időnként. Elég gyakran, de nem minden másodpercben. – szól Carlisle

Teszek még egy próbát Alice-szel és egy pillanat múlva megszólalok:
- Holnap tényleg megyünk vásárolni ?
Tehát ezt megfejtettük. Ha megérintek valakit, átveszem a képességét. Ha pedig hozzá nyúlok máshoz (akinek van különleges képessége) akkor az előző képesség elszáll és megkapom az újat. Carlisle megígéri, hogy ezt még tanulmányozni fogjuk.
Mindenki elmeséli a saját történetét, így megismerem őket. Aztán rajtam a sor:
- Szóval, 5 éve születtem. Szó szerint megszülettem. Anyám ember, apám pedig vámpír volt, vagy még az. Engem árvaházba adtak, amint csak lehetett, de folyton el kellett jönnöm, mert rohamosan fejlődtem. Aztán lelassult így itt vagyok 13 évesen. Innentől már tudjátok.
Meghallom a gondolatukat: miben különbözök tőlük?
- Abban különbözök tőletek- már meg sem lepődnek, hogy én is gondolatolvasó vagyok - hogy a szívem ver, tudok emberi ételen is élni, és szűkségem van alvásra. Ezen felül kicsit gyengébb vagyok, a vérem miatt, és könnyebben sérülök meg. És még nem ittam vért, de azt mondtátok, nem inkább gondoltátok, hogy elviszek vadászni. Tetszik Edward képessége!
Hallom, hogy szórakoztatónak találnak, jó értelemben. Edward – a gondolataiban – kis Alice-nek nevez, de tényleg nekem is sok az energiám.
- Visszatérve az eredeti témára: abban viszont hasonlítok rátok, hogy csillogok a napfényben, csak kicsit halványabban, gyors vagyok, erős, fejlettek az érzékeim. És nekem is van képességem. Azt hiszem ennyi.
Már későre jár. Megmutatják a vendégszobát (szerencsére van ott egy ágy) lezuhanyozok, kapok Alice-től ruhát, aztán már ágyban is vagyok. Megígérték, hogy holnap elmegyünk vadászni, és vásárolni ruhát a lányokkal, meg még azt is, hogy ez az én szobám lesz, és hogy átalakítjuk. Carlisle holnap el akar beszélgetni velem a vámpír szabályokról, kíváncsi vagyok rájuk. Nagyon tetszik ez a család. Mindenki különleges, és én is tetszem nekik. Úgy hívnak Kis Cullen! Ez jó!