7. fejezet

7. Fejezet: A vita

Lana szemszöge:

Egy vámpír vadászik rám. Éppen baseballedzésen vagyok, amikor a labda az erdőbe repül (oda ütötték). Mikor felveszem, két fekete szempár jelenik meg előttem.

Hirtelen lefagyok. Azok a szemek, biztos vagyok benne, hogy még kísérteni fognak, persze ha túlélem. Túlélés. Futnom kell. De már késő. Hozzávág egy fához. Ekkor látom csak igazán a támadómat: magas fekete hajú férfi. A ruhája szakadt. Szemei feketék az éhségtől. A következő pillanatban utolér a fájdalom. A kezemre estem, de legalább nem vérzik. Még lehet egy csekély esélyem a menekülésre. Ekkor felkap. Elrúgom magamtól, próbálok futni, de erre csak még dühösebb lesz. Hátulról megragad és megint egy fához dob. Közeledik. Nem bírok mozdulni, valami nem enged. Éppen rám ugrik. Behunyom a szemem. Mikor kinyitom egy ismerős alak áll előttem. Edward! És még élek.
- Ne mozdulj! – mondja
A támadóm elkezd menekülni, majd eltűnik. Edward egy pillanatra hezitál, hogy utána fusson-e. De úgy dönt, hogy nem kergeti. Felkap, és a kocsihoz fut velem.
- Elment? – kérdezem
- Igen, de visszajön. Hogy lehettél ennyire bolond?! Tudod, hogy vadászik rád, erre te bemész az erdőbe. Egyedül!

- De honnan kellett volna tudnom, hogy ott van? Azt mondtátok, hogy a ház környékén találkozhatok vele.
- Meg mondtam, hogy vadászik rád! Egy pillanatra sem lehet téged egyedül hagyni. Nincs több edzés, befejezted!
- Egyáltalán hova viszel?
- Carlisle-hoz a kórházba.
- Semmi bajom sincs, vigyél haza!
- Megsérült a csuklód.
Nem vitatkozok vele, így is-úgyis bevisz a kórházba.

Carlisle szemszöge:

Éppen várom a következő betegemet, mikor megérzem Lana és Edward szagát. Erre tartanak. Megszólal egy nővér:
- Úgy hallom jönnek a gyerekei Dr. Cullen.
Ekkor meglátom a folyosó végén őket.
- Hagyjál már békén! Nem vagy az apám! – mondja mérgesen Lana Edwardnak

- Te teljesen megbolondultál! Ha egy perccel később jövök, már nem élnél! – szól
Edward
- Gyerekek, halkabban! Gyertek be! – szólok rájuk
- Mi történt? – kérdezem
- Lana bement az erdőbe, ok nélkül és megtámadta a vámpír. – feleli Edward
- Nem csak úgy mentem, a labdát oda ütötték. – vág vissza Lana
- Megmondtam, hogy ne menj egyedük sehová!
- Gyerekek! Edward, hívd fel Esmét, hogy tudja, hol vagytok! Lana addig megnézem a csuklódat.
Edward kimegy. Elkezdem megvizsgálni Lana kezét.
- Szóval mi történt? – kérdem
- Elindultam a labdáért az erdőbe. Aztán egyszer csak rám támadt egy vámpír. Az utolsó pillanatban Edward ott termett, a támadóm viszont elmenekült.
- Edwardnak igaza van. Nagy felelőtlenség volt egyedül bemenned az erdőbe. Többet ne csinálj ilyet, jó?
- Rendben. Csak Edward egyből nekem ugrott.
- Ez azért van, mert szeret téged és aggódik érted.
- Jó, értem.
- A csuklódat egyszerűen pihentesd, semmi komolyabb baja nincs.
- Jó, köszönöm apa.
Mondja, majd megölel.
- Délután, miután hazaértem megbeszéljük a részleteket, és hogy mit csináljunk. Szia Lana!
- Szia, délután találkozunk.

Lana szemszöge:

Miután kijövök apától, megölelem Edwardot:
- Bocsánat Edward, többet nem csinálok ilyet. Szeretlek.
- Én is. Menjünk haza!

Beülünk a kocsiba. Esme telefonál. Megnyugtatom, hogy nincs semmi bajom, és neki is megígérem, hogy nem megyek mostantól sehova, ahol veszély leselkedhet rám.
Az út további részén nem történik semmi. Hazaérünk.

- Soha, de soha többet ne hozd ránk így a frászt! – mondja Alice és a nyakamba ugrik
- Jó megígérem, hogy tényleg soha többet nem megyek el szó nélkül. Amíg vadászik rám ez a vámpír. De nem kéne utána menni?
- Megvárjuk, még Carlisle hazaér. Úgy sem megy messzire. Nem adja föl. Meg akarja várni, még újra egyedül leszel, vagy megtámad itthon. – mondja Edward
Ekkor Alice-nek újabb látomása van. Megszólal:
- Elhatározta, hogy idejön. Holnap délben itt lesz.
Este egyeztetünk Carlisle-al is. Felkészülten fogjuk várni.