4.fejezet

4. fejezet: Beszélgetés

Lana szemszöge:

A lányokkal elmentünk vásárolni, kaptam egy csodálatos szobát, beszélgettem a doktorral és megígérte, hogy ma folytatjuk.

Miután rendbe szedem magam első dolgom megkeresni a doktort. És mivel hétvége van, nyugodtan beszélgethetünk. A rendelőjében megyek. Kopogok.
- Gyere nyugodtan Lana.
- Szia Carlisle.
- Szia.
- Akkor kérdezhetek?
- Igen, hallgatlak.
- Hogyan lehet valakit átváltoztatni?

- Úgy, ha megharapod, és a méreg bejut a szervezetébe. Persze ehhez nagy önuralom kell, hogy ne öld meg az embert.
- Értem. Lehet, hogy nekem nincsen mérgem?
- Miből gondolod?
- Az állatot megbénítja ez a méreg nem?
- Igen.
- Amikor elmentem vadászni, akkor a szarvas semmi jelét nem mutatta annak, hogy méreg jutott volna a szervezetébe. Azért gondolom, hogy nincsen mérgem, mert bizonyos dolgok máshogy működnek nálam, mint nálatok, például az alvás.
- Ésszerű feltételezés. Az elmondottak alapján valószínűleg, igazad van.
- Nagyon nehéz a kórházban dolgoznod?
- Eleinte az volt, de mára már nem az. Már immúnis vagyok a vér szagára, szinte nem is érzem.

- És Edward-ék mit csinálnak nap közben? Nagyon unalmas lehet.
- Iskolába járnak.

- Tényleg?
- Igen, és szeretném, ha te is járnál. De a te döntésed.

- Nem tudom képes lennék-e felzárkózni. Az életem eddig nem kifejezetten a tanulásról szólt.
- Ha csak ez a gond, biztos vagyok benne, hogy Edward szívesen tanulna veled és a többiek is.
- Rendben, akkor benne vagyok. De hiányoznak az irataim.
- Megoldjuk. A forksiaknak azt mondjuk, hogy nyáron fogadtunk téged örökbe.
- Ok. Lana Cullen. És hova fogok járni?
- Edwardék gimnáziumától nem messze van egy jó általános iskola, oda.
- Jó, de ez még távol van. El kell kezdjek felkészülni.
- Hogy érzed magad emberek közelében?
- Hát, amikor hallom a gondolataikat, vagy éppen érzem, amit éreznek, akkor nem túl, jól. De egyébként nem hiszem, hogy gondot okozna a közelükben lennem. Csak meg kell szoknom.

- Rendben.
- Jobb neked, mióta vámpír vagy?
- Egy ideig sokat szenvedtem a magánytól, de mióta Edwardot átváltoztattam, azóta nagyon boldog vagyok. Lett egy fiam, majd újra rátaláltam életem szerelmére. Aztán lassan még több gyerekkel bővült a családom. Apám sok ártatlan embert megöletett, de én nem szeretem az erőszakot. Jobb lett minden, mióta átváltoztam.

- Csodálatos családod van.
- Igen és ennek már te is a része vagy.
Elmosolyodtam, folyton folyvást eszembe jut, milyen jó ez a család.
- A vámpírok többsége, hogyan él? - kérdezem
- Vannak nomád vámpírok, akik kérdezés nélkül ölnek. Ezeket jobb elkerülni.
Kicsit kiráz a hideg. Most már sokkal félelmetesebb a halál gondolata, mióta ilyen családom van. Ezt ő is észreveszi:
- Emiatt nem kell aggódnod, Alice látja, ha közeledik fajtánk béli, és azt is, mi a szándéka. De egyébként többségünk emberi vérrel táplálkozik, és vándorol. Csak azok telepszenek meg, akik úgy élnek, mint mi. Mi nagy klánnak számítunk és azért is különlegesek vagyunk, mert képesek vagyunk ilyen sokan békében élni egymással. Anchorange-ben él egy hozzánk hasonló család, Tanya családja, ők a barátaink.
- Köszönöm a beszélgetést Carlisle.
- Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám.
Kimegyünk a nappaliba.
- Hé, Lana! Te is hallod a gondolatainkat? – kérdezi Emmett nagy vigyorral a képén
- Igen, de a tieidet bár ne hallanám
- Ha elkaplak
El kezd kergetni, de én nem hagyom magam.
- Gyerekek, ne a házban! Még összetörtök valamit!- mondja Esme

A következő pillanatban már kint is vagyunk. Emmett elkap és összeborzolja a hajamat. Ezen mind ketten nevetünk, mondjuk én nem annyira, de vicces Emmettel birkózni. Természeten mindenki minket figyel, de ahogy hallom, örülnek, hogy Emettnek van egy játszótársa, pont, ahogy Alice megmondta. Visszamegyünk. Ekkor Edward megszólal:

- Látom, kezdesz összebarátkozni Emmettel.