6. fejezet

6. Fejezet: A probléma

Lana szemszöge:

Mióta baseballoztunk, Jasper beíratott engem baseballra. Persze visszafogom magam, nehogy túl nagyot üssek. Most is éppen hazafelé tartunk.

Jasper vezet, Alice pedig mellette ül, fogják egymás kezét. Nagyon szeretik egymást, érzem, meg látszik is. A félkezes vezetés veszélyes lenne, ha nem éppen Jasper ülne a volán mögött, de ő ül, így semmi gond sincs.
- Jó volt? – kérdezi Jasper
- Igen, de a mi baseball meccsünk nyomába sem érhet. – válaszolok
Jasper elmosolyodik. De ekkor hirtelen Alice-re néz. Alice-nek látomása van, üresen maga elé bámul. Látom, amint magához tér, s ekkor idegesen Jasper-re pillant. Nem sokára félreállunk.
- Maradj a kocsiban! – mondja Jasper
Most eszem ágában sincs ellenszegüli annak, amit a bátyám mondott, pedig máskor szívesen megtenném. Kiszállnak, és kicsit távolabb mennek. Alice gyorsan elhadarja Jasper-nek – gondolom – amit látott. Mikor befejezi aggódóan mindketten rám néznek. Semmi kétség, Alice-nek rólam volt látomása, és olyan, ami aggodalomra ad okot.

Mikor beülnek, eltűnik az a kellemes légkör, ami eddig volt a kocsiban. Hamarosan hazaérkezünk. Alice előreszalad Jasper pedig a következőt mondja:
- Gyere Lana, dobálgassunk egy kicsit.

Messzebb megyünk, annyira, hogy ne hallhassam, azt, amiről bent beszélnek. El kezdjük dobálni a labdát. Ekkor megszólalok:

- Figyelj, Jasper! Nem vagyok hülye. Tudom, hogy Alice-nek velem kapcsolatos volt a látomása és most éppen azt beszélik meg bent a többiek, még te megpróbálsz lefoglalni. El mondod mit látott, vagy be kell menjek?
- Addig úgy sem hagysz békén, amíg nem mondom el igaz?
- Igaz.
- Jó. Alice látta, hogy közeledik egy vámpír.
- Igen, de akkor én miért nem hallhatom a megbeszélést, és miért néztetek rám „úgy”?
- Csak egyszerűen féltünk, mert rád veszélyesebb. Szóval, majd felügyelnünk kell téged.
- Rosszul hazudsz Jasper, vagy nem mondod el a teljes igazságot, de EGYELŐRE beérem ennyivel.

Ekkor Edward megjelenik az ajtóban és behív minket. Mindenki ott van a nappaliban.
Leülök Esme mellé. Carlisle megszólal:
- Alice látta, hogy egy idegen vámpír közeledik, szóval most már jobban kell vigyáznunk. Nem mehetsz ki egyedül a kertbe, és ki kell hagynod néhány edzést. Mindig maradj valamelyikünk közelében, és ne tűnj el.
- Miért kell ezt ennyire komolyan venni? Nagyon sok vámpírral találkoztam már és semmi bajom nem lett.
- De ez most sokkal veszélyesebb. Ez egy nagyon elvadult vámpír és neked van véred. Nem szeretnénk, hogy te legyél az áldozata.
- De miért pont én lennék?
- Erre felé tart, így találkozhatsz vele.
- Szóval, akkor most 24 órás felügyelet alatt leszek?
- Igen, így is mondhatjuk.
- Akkor én most felmegyek a szobámba, és megígérem, hogy nem fogok kiugrani az ablakon.
Elindulok fel a szobámba. Két perc múlva hallom, hogy Edward kopog.
- Gyere. – mondom
- Figyelj, Lana! Ez most nem játék, az életed foroghat kockán.
- Miért? Nem hiszem, hogy pont én kellenék neki. Elég rossz íze lehet a véremnek.
- Carlisle ezt nem mondta el, mert nem akart megijeszteni. De amíg ezt nem tudod, addig úgy sem fogod komolyan venni. Ez a vámpír rád vadászik.
- Rám? De hogyan?
- Megérezte a szagod a tisztáson, ahol baseballoztunk. Elhatározta, hogy megkeres.
- De miért én kellek neki?
- A te véred szagának különleges az aromája, őt ez vonzza.
- Értem. Nyugodtan elmondhatta volna, így legalább tisztábban látom a dolgokat. Egy vámpír meg akar ölni.
- Megijedtél?
- Nem. Mi megöljünk?
- Ha nem hagy békén, akkor kénytelenek leszünk.
- Gondolom ennek Emmett nagyon örül.
- Igen. De most már felfogtad, hogy veszélyben vagy, ugye?
- Teljes mértékben.
- Ma én vigyázok rád. Vedd elő a tankönyveidet.
- Ezt bezzeg nem úszom meg, igaz? De baseball-ra nem járhatok. És hogyha odavinnél, és értem jönnél? Annyi ember között úgy sem merne megtámadni.
- Elég kockázatos.
- Kérlek! Még csak most kezdtem el.
- De a csapattal maradsz egész végig?
- Elejétől a végéig, de akkor mindig előbb gyere értem, hogy ne maradjak egyedül.
- Jó. Rávettél.
- Szuper, Köszönöm Edward!
Hétvégén nem volt edzés. Hétfőn és szerdán semmi sem történt. Ma péntek van. Éppen az edzés vége előtt vagyunk 10 perccel, Edward bármikor megérkezhet. Az egyik csapattársam elüti messzire a labdát.
- Majd én érte megyek! – mondom
El is indulok. A pályától nem messze van egy erdő. Erre felé ment a labda. Bemegyek, sehol sem látom. Beljebb kutatok, annyira, hogy a kiutat már nem is látom. Mindegy, majd valahogy visszatalálok. Mintha valami kerek lenne ott távolabb. Igen, az a labda! Odaszaladok és felveszem. Éppen indulok vissza, amikor valami neszt hallok. Idegen vámpírnak érzem a szagát. Megfordulok. Két fekete szempár tébolyultan rám bámul.