2011. július 16., szombat

8. fejezet


8. Fejezet: a csata
Lana szemszöge:
Egy vámpír vadászik rám. Az első találkozást –hála Edwardnak- túléltem, de holnap újra eljön.
- Miért jönne ide, ha tudja, hogy nyolcan vagyunk ellene. – kérdezi Carlisle miközben fel-le járkál a nappaliban.
- Nem tudom. Elhatározta, hogy idejön. Van valami rejtett szándéka, amit nem látok. – feleli Alice
- Itt még nem járt. Amint ideér, megérzi a szagunkat és akkor talán visszafordul. – mondja Esme
- Lehet, hogy fel akarja térképezni a terepet és később támad. – gondolkodik Jasper
- Nem, az a szándéka, hogy most támadja meg Lanát. – szól Alice
- Mi oka lenne rá, mikor tudja, hogy Edwardék értesítenek minket a támadásról. Ezen túl nem tűnhet fel úgy, mint egy barátságos idegen. - tűnődik Rosalie
- De azt nem tudja, hogy tudjuk, mire készül. – jelenti ki Edward
- Jöjjön csak, elintézzük. – örvendezik Emmett
- Kell lennie valami oknak, az nem lehet, hogy nem számol velünk. – mondja Carlisle
- Tegyük fel, hogy van esze. Mikor nem kell aggódnia miattatok? – kérdem
- Akkor, ha nem vagyunk itthon. – reagál Edward
- Vagy, ha nincs egyedül. Ha hoz valakiket, akik lefoglalnak minket. – válaszol Jasper
- Jó ötlet volt Lana! Már csak azt kell kitalálnunk, helyes-e az elméletünk. – dicsér meg Edward
- Alice, koncentrálj erre. Hátha látsz valamit. – tanácsolja Jasper
Alice-nek estefelé még van egy látomása, összesen négyen vannak. Amíg én alszom, a többiek gyakorolnak. Az ellenség terve a következő: Szét akarnak minket választani. Három elfut, különböző irányokba az első után Emmett és Rosalie megy, a második után Carlisle és Alice, a harmadik után Edward és Esme. Így az első csapatba lesz erő, a másodikba Alice látomásai fognak minket segíteni, míg a harmadikba Edward gondolatolvasó képessége. Jasper pedig velem marad. A többiek, amint elintézték az ellenségüket, visszajönnek hozzánk. Ez az egyetlen ésszerű terv, mert nem hagyhatjuk meglógni őket. Annyi előnyünk van, hogy ők nem tudnak a képességeinkről.
Alig birok elaludni. Mi lesz, ha valaki megsérül? A többiek csak azt mondják: mi többen vagyunk, ne aggódj. De Jasper mellől ne mozdulj! Sikerül elaludnom egy rövid időre és a délelőttöt is túlélem valahogy. Aztán itt az idő:
- Erre tartanak!- mondja Alice
Kimegyünk a ház elé és körbefognak. Előttem Alice és Carlisle, mögöttem Jasper, jobbra Rosalie és Emmett, balra Esme és Edward. És akkor kilép egy vámpír az erdőből. Még sohasem láttam: alacsony, de nagyon izmos. Barna rövid haja van, a szeme vörösen izzik.
- Ez a mi területünk. És a lány a védelmünk alatt áll! – mondja határozottan Carlisle
Az idegen végig néz a családomon, majd hirtelen el kezd futni. Emmett és Rosalie egyből utána szaladnak. Jön a következő, ő egyből el kezd az ellenkező irányba rohanni. Neki is vörös szeme van. Alice- ék a nyomába erednek. A harmadik is feltűnik. Magas, kevésbé izmos, mint a legelső. Fekete hosszú hajú férfi. Rám néz vörös szemeivel és megszólal:
- Egy ilyen kis vakarcsért van ez a felhajtás! Nem baj, legalább kiirtjuk ezt a klánt.
Iszonyúan mérges leszek. Morgás tör elő a mellkasomból és készülnék ráugrani erre a szörnyetegre, de Jasper és Edward nem enged. Meghallom Edward gondolatát: Csak próbál elcsalni tőlünk Lana, maradj nyugton. Látva, hogy nem megyek oda hozzá, elkezd menekülni. Egy harmadik irányba. Egyedül maradok Jasperrel. A támadóm is megérkezik. Ugyan olyan, mint amilyennek legutóbb láttam, azonban most elégedett mosoly ül az arcán. Hozzám szól:
- Na Lana, milyen érzés, hogy a családod miattad fog meghalni? S akkor védtelen leszel. Egytől egyig kiirtjuk az összeset.
- Nyugi, ugyanazzal próbálkozik, mint az előző!- mondja Jasper
Ekkor elkezd felénk futni az ellenség. Jasper szól, hogy maradjak itt, majd ráugrik. Verekszenek, de én megint nem tudok mozdulni. Valami megint nem enged. Ugyan az, mint legutóbb. Biztos ez a képessége. S ekkor mintha Jasper is lefagyna, és én nem tudok neki segíteni. Lehet, hogy a többiek már meghaltak miattam, és most Jasperrel is végez. Nem! Nem hagyhatom! Gyerünk Lana, te tudsz a képességekkel szórakozni! Koncentrálok, és ekkor végre tudok mozogni. Ekkor a támadóm az utolsó csapást mérné Jasperre, mikor a szemébe nézek. Koncentrálok, az ellenségem hirtelen nem tud mozogni! Sikerült! Jasper végez vele. Széttépi, majd elégeti. Próbálok nem oda nézni, de hallom. Odajön hozzám és megölel:
- Jól vagy?- kérdezi
- Igen, és te? – kérdem
- Én is.
- A többiek?
- Nyugi, már errefelé tartanak. Mindenki.
- De jó.
- Ezt te csináltad?
- Azt, hogy a saját képességét használtam ez ellen a szörnyeteg ellen?
- Igen, te csináltad.
És tényleg megérkezik mindenki sértetlenül. Senkin még csak egy karcolás sincs. Alice és Jasper egyből egymás nyakába ugranak. A többiek odajönnek és megölelnek, én mindenkinek megköszönöm, hogy megtették ezt értem. Aztán elindulunk hazafelé. Még utoljára hátrapillantok az égő holttestre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése